Almafa és második osztály

Az első évet dicsérettel végezte el az iskolában a kisfiú, akinek 2008 nyarán a sürgősségi császármetszéses születése után a kórházban azt mondták a szüleinek, ne is nagyon tervezzenek vele, talán nem is érdemes hazavinniük. Egy sor veleszületett állapot (szívproblémák, haláskárosodás, a fül egyes részeinek hiánya) mellett szerzett betegségei is voltak: táplálási nehezítettség miatt szondával kellett táplálni jó ideig, jobb lábán túlkorrigálás miatt maradandó károsodás keletkezett, hypotóniás volt.

A szülők, Szilvia és László mégsem adták fel elsőszülött gyermeküket. A házaspár élete gyakorlatilag Koppányról szól, ezért költöztek ki egy sokkal nehezebb életkörülményeket, de jobb levegőt és nyugalmat biztosító hegyre, kezdtek az egészségesebb táplálékot adó fürj-, és nyúltenyésztésbe. A heti három iskolai nap mellett hetente többször további fejlesztésekre hordják a kisfiút, például lovasterápiára. Aki nevelt már, vagy jelenleg is nevel fogyatékossággal élő gyermeket, az nagyon jól tudja, hogy esetükben a havi kiadások teteje a csillagos eget is simán súrolja. Csordásék nagyon hamar a létminimumon találták magukat, az apának ugyan ügyes keze van vízszereléshez, burkoláshoz, szőlőhegyi kis házukat is ő húzta fel, de néhány kísérlettől eltekintve munkát nem tudott vállalni, mert Koppány ide-oda szállításának terhe az ő nyakában van. A kezelésekre, foglalkozásokra autózással havonta hatvanezer forintot költenek (a kisfiú állapota miatt nem buszoztatható), ehhez jön számos gyógyszer, speciális tápszer, a kezeléséhez szükséges, egyenként is több ezres tételt jelentő kiegészítő. Az édesanya évekig otthon volt a nagytestvér mellé gyorsan, de váratlanul megérkező kisebbikkel, Farkassal.

Koppányt tehát hét közben az Ezredéves iskolában találjuk, heti háromszor délelőtt. Érdeklődő, kíváncsi kisfiú - a résnyi szeméből valami nagy gyerekbölcsesség sugárzik a felnőttekre. Olyasmi, amit csak egy sok mindenen átment gyermek tud kimutatni, aki - bár orvosilag ez gyakorlatilag indokolatlan volt - megmaradt és nyolcéves korára önmagához képest szépen teljesít.

Az öröm azonban nyolc éve nem társulhat felszabadultsággal. Ahogy mondani szokás, mindig van valami, nemrég például kiderült, Koppány epilepsziás is. Óránként több kisebb rohama van, ez nála afféle figyelemkieséssel, elbambulásokkal jár, utána nehezebben foglalkoztatható, fáradékony, agyának folyamatosan újabb és újabb görcsökkel kell megküzdenie. A fél éve tartó állapot az eddigi vizsgálatok alapján egyelőre kezelhetetlen. De mikor véget ér a roham, a kisfiú ismét nekiveselkedik és megpróbálja értelmezni a képeket, amelyeket a fejlesztőpedagógus mutat neki. Most éppen az ősz jellemzőit tanulják: almát, esőt, szilvát, lehulló leveleket. Aaama - mutatja meg. Sziiiiva.

Koppány az iskolában - születésekor senki sem jósolta volna, hogy a multiplex betegséggel született kisfiú valaha idejárhat Fotó: A szerző felvétele

És kikukkant ránk a gyümölcsök képe mögül.

Ennek az írásnak a célja a figyelemfelhívás is. Szeretnénk ugyanis valamelyest levenni a szülők válláról némi terhet a történetük megosztásával, s reméljük, lesz olyan segítő támogató, aki felfigyel a nyolc éve küzdő családra és állandó védőszárnyat, anyagi támogatást nyújt nekik. Az édesapa évekkel ezelőtt létrehozott egy alapítványt, a Koppány útját, amelynek bevétele teljes egészében a gyermek fejlesztését támogatja, de nem csak erejük, a készletek végére is értek mára. Valahogy mindig volt eddig is, de a bizonytalanság után nagyon rájuk férne egy kis nyugodt bizonyosság...

Az első osztályt dicsérettel végezte el az időközben sokat fejlődő kisfiú