Van, de drága a sárgabarack, mégis meg kell venni!

Szerencsés esetben az ember kimegy a kertbe és teleszedi a kosarat. Aztán keres egy jó receptet, vagy előveszi a sok-sok éve beváltat, és nekiáll lekvárt főzni. Sárgabarack lekvárt, mert anélkül, mint tudjuk, nem létezhet jó piskóta meg palacsinta. Meg még annyiféle más finomság. És persze feltétlenül házi kell bele, mert úgy az igazi. Van gyerek, aki a boltit nem is eszi meg, úgyhogy anyjának – ha akarja, ha nem – muszáj befőzni.

Meg persze vásárolni a piacon, ha éppen nem tartozik a fent említett szerencsések közé és nincs kertje, vagy legalább egy ismerőse, akinek van. Ki kell menni a piacra, nincs mese. Áru van bőven, csak éppen elég drágán mérik a jóféle sárgabarack kilóját. Kisebb, nagyobbacska – egyik sem olcsó. Az őszit szerényebb áron adják, de persze abból nem az igazi a lekvár – mondják a hozzáértők. Viszont kiváló befőttet lehet belőle készíteni, aminél szintén nincs jobb télen. Leves vagy köret a husi mellé, tortára való finomság – mindegy, mindig öröm a polcról levenni és a család elé tenni.

Lehet majd kicsit mélázni fölötte, mert eszünkbe jutnak a nyári szép napok, és látva, hogy milyen jó étvággyal falja az egész família meg a vendégsereg, a befőtt eltevője hajlamos lesz elfelejteni, hogy az idén újra megfogadta: ez volt az utolsó, mert igazán nem éri meg, drága is volt, meg a sok munka, kínlódás, de talán még egyszer, na jó, még egyszer azért megpróbálom, ha már így örülnek neki...