2014.05.25. 17:23
Jegy a vakvágányra
André Kosztolányi, a 20. század magyar származású tőzsdeguruja szerint a siker receptje egyszerű: vegyél olcsón részvényt, feledkezz meg róla tíz évre, majd add el. Valamit tudott!
Legnagyobb dobása az volt, amikor 1946-ban, a II. világháború után német birodalmi kötvényeket vett a névérték töredékéért. Akkor senki nem hitte, hogy a német állam talpra áll, s fizetni fog.
Az 1999-ben, 93 évesen meghalt szakértő egyik utolsó interjújában azt mondta: magyar részvényekbe akkor fektetne, ha látná a német konjunktúra jeleit, mert a magyar gazdaság mindig(!) együtt mozog azzal.
A Lajtán túl most dübörög a gazdaság. Fura, hogy a magyar viszont nem. Talán pont azért, amit a kamarai felmérés is „kihoz”, azaz a belső piacokra építő illúziók miatt.
Régi közgazdasági felismerés, hogy egy ilyen kicsi, nyitott gazdaság, mint a magyar, nem képes belső piacaiból megélni. Kár, hogy a politikai retorika most is elnyomja a józan hangot. Főleg azért, mert a globális piacon versenyképtelennek lenni a biztos halál receptjének egyik legfontosabb összetevője, s az agóniához még a patás ördögként lefestett „Brüssszel” se nagyon kell kell. A polgárok ugyanis minden nap szavaznak – no nem a fülkében, hanem a ”piacon” a pénztárcájukkal, s ha így folytatjuk, akár ellenünk is.
