Fehér Anna nem félti a színház jövőjét

Az imént odaadta a kolléganőjének egy régi táskáját, hogy egy darabban viselje. Gyakran előfordul, hogy színpadi kellékké válik egy színész ruhája vagy táskája?

Én soha semmit nem dobok ki és gyakran be is hozom a színházba azokat a holmikat, amikről úgy vélem, előbb vagy utóbb hasznára lehet egy előadásnak. Ez a táska több évtizede megvan és nagyon örülök, hogy majd a színpadon látom viszont.

Érdekli a divat?

Magánemberként nem annyira, színészként meg nagyon is. Boldogan öltözködnék a mindennapokban is ötletesebben, de türelmetlen vagyok és igényes, ez meg nem túl jó párosítás vásárlásnál.

Színészként mekkora beleszólása van a színpadi jelmezekbe? Megvétózhatja, ha nem tetszik valami? Vagy közösen alakítják a végleges ruhát a jelmeztervezővel?

Egy érzékeny jelmeztervező mindig együtt nézi a színész és a figura karakterét. A korhű ruháknál kisebb a mozgástér, de a kortárs jelmezeknél szabadabbak a lehetőségek.

Jelenleg A pillangók szabadon című darabnak ön a jelmeztervezője. Van ilyen irányú affinitása?

Nem vagyok jelmeztervező, de nagyon érdekel a színháznak ez a része is. Örömmel veszek részt abban, amikor a színész elképzeléseit a szereppel kapcsolatban a ruhákban is megmutatjuk.

Nem csak a jelmeztervezésben, hanem a rendezésben is kipróbálta magát.

Igen, azt látom, mind gyakoribb, hogy egy színész rendez vagy részt vesz a jelmeztervezésben. Az első alkalommal a barátaimmal hoztunk létre egy előadást, azt szerettem a legjobban. Utána felkérésre is kipróbálhattam magam.

- A színpadi szerepei mellett filmezett is, a tavaly 30 éves a Szomszédok című teleregénnyel pedig óriási népszerűségre tett szert. A sorozat sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy annak idején egy millió embert is a tévé képernyője elé ültetett, de több évtizeddel később, napjainkban is ismétlik és újabb meg újabb generációk nézik. Mi lehetett a siker titka?

Azt tapasztalom, hogy még ma is sokan nézik, talán máshogy mint évtizedekkel ezelőtt, de szeretik. A fiatalok is. Lehet, hogy azért, mert a szüleiktől hallottak róla vagy mert a rendszerváltás idejéről kapnak egy életérzést. Az biztos, hogy nem a mai értelemben vett sorozat volt a Szomszédok, inkább egy tévéjáték, amiben színészek játszották a legkisebb szerepeket is és 2 hetente ment, így az alkotóknak mindenre több idejük jutott.

Korábban Trokán Péter az ön sorozatbeli férje is említette, hogy valóban sok a fiatal a közönségtalálkozókon. Ön is ott tapasztalta ezt?

Egy zeneiskolában tanítottam és azt kérték a diákok, hogy kezdődjön kicsit később az óra, mert szeretnék megnézni a reggeli ismétlést. Nagyon meglepődtem.

A sorozat révén óriási ismertségre tettek szert, könnyen tudták ezt kezelni?

Ma más a siker, de abban a bezártságban, amiben mindannyian éltünk, órási elismerés volt, hogy csütörtökönként egy millióan nézték a sorozatot. Az a kényeztetés és szeretet, ami a nézők felől áradt, egyszerre volt ajándék és feladat is, de azt hiszem, megtanultam, kezelni.

Hiányzik a filmezés?

Sokkal többet játszottam színpadon, mint filmen, de nagyon szeretem a mozit nézni és csinálni is. Hiányzik mint műfaj, mint érzékenység, mint többrétegű közvetítése a történeteknek.

A MASZK Országos Színészegyesületnek az ügyvezető elnöke. Szükségük van a színészeknek egy ilyen szervezetre?

Az elmúlt sok – sok évben rengeteg változáson ment keresztül az egyesületünk, attól függően, hogy hol volt a színészeknek leginkább segítségre szüksége. Ellátunk szakszervezeti feladatokat, de sokkal fontosabb, hogy a fiataloknak a munkához jutását segítsük.

Mi ez a közvetítői munka pontosan?

Most kezdjük, még kialakulóban van, de a cél, hogy az ismeretségi körökön belül támogatjuk a kezdő színészek munkához jutását, segítünk megírni a pályázatokat.

Ön több mint 30 éve társulati tag a József Attila Színházban. Nehezebb ma színésznek lenni?

Nem tudom, inkább úgy mondanám, más. Sokan vagyunk, sokfelől érkeznek művészek a pályára. De a színházban pótolhatatlan az élő pillanat, nem félek attól, hogy azt a varázslatot, ami a néző és a színész között létrejön, azt a világ bármely digitális csodája helyettesíteni tudná. Egy színművésznek ma egyszerre kell felkészültnek, nyitottnak és nagyon alkalmazkodónak is lennie. A színház kínálata változott, talán kevesebb klasszikust játszunk, de az emberi alapkérdések nem változnak. Shakespeare Rómeó és Júliája mindig érvényes marad, akár korhűen játsszák, akár aktualizálják. Az embereknek emberekről szóló történeteket mindig szeretni fogják!

Önöknél is van beavató színház. Sikerrel érik el a mai tizenéveseket és huszonéveseket is a színházak?

A beavató színház arról szól, hogy minél jobban megpróbálja bevonni a diákokat a történetbe. Az is a feladatunk, hogy megszerettessük a műfajt a jövő közönségével.

Jelenleg öt darabban is láthatják a nézők a József Attila Színházban. Ez havonta sok elfoglaltságot is jelent

Nem, ez havonta nem jelent 5-7 esténél többet és ennek most nagyon örülök. A színházunknak nagy a repertoárja, hogy minél több néző látogasson meg minket. A legfontosabb most a kisfiam, az, hogy vele minél több időt legyünk együtt. Ezért évi két bemutatónál nem is vállalnék többet. Szerencsés vagyok, hogy a hivatásom nem jár kötött munkaidővel, a Barnabás megszületése utáni időszakért pedig különösen hálás vagyok a színházamnak azért, hogy a munkámat a kisfiam napirendjéhez igazíthattam. Az anyaság csodája most adatott meg nekem és minden percétől nagyon boldog vagyok, nem adnám semmiért. Ma is nagyon szeretem a szakmámat, de biztos vagyok benne, hogy semmiről nem maradok le, amiért kevesebbet vállalok. Megtehetem, hogy mindig Barnabás érdekei vezessenek, ennek a kései anyaságnak ez az egyik ajándéka.

Névjegy:

Fehér Anna Jászai Mari-díjas színésznő. A József Attila Színház tagja. Eddig közel száz szerepet játszott klasszikusoktól a zenés vígjátékokig. Számos filmszerepe mellett országos népszerűségét a Szomszédok című teleregény Almájaként érte el.

Borítókép: Budapest, 2017. április 5.

Fehér Anna Jászai Mari-díjas magyar színésznő a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 3-as stúdiójában. A műsorban Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a József Attila Színház igazgatója munkásságát idézték meg.

MTVA Fotó: Zih Zsolt