Xantus Barbara: „Olykor a lehetőségeimmel és a vágyaimmal hadakozom”

Épp Szurdi Miklóssal próbálja a 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára született Talpra, magyar! című rock-musicalt, amit március 15-én mutatnak be a Papp László Sportarénában. A folyosón előbb Varga Miklóssal, Détár Enikővel, majd Kiss Ramónával futottam össze. Milyen meglepetésre számíthatnak a nézők?

Biztos vagyok benne, hogy a látvány le fogja nyűgözni őket. A nagyszabású műben közel százan szerepelünk, és egy ötventagú szimfonikus zenekar is játszik majd a hatalmas, korabeli díszletekkel berendezett színpadon. A darab rendezőjéről, egykori férjemről, Szurdi Miklósról tudni kell, hogy nagyon hűséges a színészeihez. Ha valakivel szeret, és jól tud együtt dolgozni, akkor később is hívja őket. Így a csapat néhány tagjával, Varga Miklóssal, Détár Enikővel, Kiss Ramónával már nem először dolgoztunk együtt. A kétrészes rock-musical gyakorlatilag olyan lesz, mint egy film, ami gyönyörű dalokkal varázsolja a nézők elé történelemformáló pillanatokat. Az első rész 1849. januárjától március 15-ig, a forradalom első évfordulójáig tart. Jellasics és Windisch-Grätz elfoglalja Pestet, a kormány és a Nemzeti Színház társulata Debrecenbe menekül. A darab második része 1849 júliusának három hetét öleli fel, az oroszok már Debrecent fenyegetik, Pest újra ostrom alatt. A kormány, a debreceni, valamint a pesti színészek is kénytelenek Szegedre tenni a székhelyüket. A darabnak a legfontosabb üzenete, hogy büszkén vállaljuk a magyarságunkat és mindazt, amit az őseinktől kaptunk és a vérünkben csörgedezik.

 Milyen szerepben láthatjuk?

A történelemből tudjuk, hogy Laborfalvi Róza 1848. március 15-én, Katona József Bánk bánjának az előadásán találkozott a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mórral. A közöttük lévő nagy szerelem ekkor kezdődött, méghozzá úgy, hogy Róza egy kokárdát tűzött kiszemeltjének kabátjának hajtókájára. A darabban az ő öltöztetőjét fogom alakítani. Roppant édes kis szerep, amiben kedvemre lubickolhatok.

 Annak idején mennyire foglalkoztatta ez a korszak?

Rengeteget olvastam a szabadságharcról, hiszen bizonyos szempontból a családom is kötődik ehhez a történelmi időszakhoz. Gyermekkoromban tudtam meg, hogy néhai ükapám, id. Xantus János 1848-ban tüzérzászlós volt. 1849-ben le kellett tenniük a fegyvert, őt meg halálra ítélték. Az ítélet elől elmenekült és végül Amerikában kötött ki. Évekkel később nagy utazóként, zoológusként célul tűzte ki, hogy ha visszatér szeretett hazájába, akkor egy állatkertet fog alapítani. 1864-ben pár társával közösen le is tették a mai Állatkert alapjait, ahol különleges és egzotikus állatok leltek otthonra.

 Mesés gyerekkora lehetett.

Az volt, tele gyönyörű történetekkel és varázslatos élményekkel. Sokszor elmeséltem az óvónőmnek azt a történetet is, hogy Karl May a Winnetou, valamint Old Shatterhand karakterének megálmodója felkereste az ükapámat, mert komolyabban meg akarta ismerni a történetét. Egyes dokumentumokkal alá nem támasztható állítások szerint Shatterhand alakját róla lett mintázva.

 Kalász Barbarából, hogy lett végül Xantus Barbara?

-Az ükapám iránt érzett tiszteletből változtattam meg a családi nevemet.

 Érdekes, hogy Ruttkai Éva egyik híres mondata jutott eszembe miszerint, minden ráncának története van, hiszen ezek valahol az élet lenyomatai. Ön ezt, hogy látja?

Nem tagadom a koromat, az ötven évemet. Tudni kell, hogy a kor egy színésznél valahol munkaeszköz is. Idővel az ember mindig új szerepbe érik, rémes is lenne, ha mindig ugyanabba a figurába kellene belebújni. Az idő múlásával sokat változtam, megnyugodtam, bölcsebb lettem. Idő kellett, amíg felismertem, hogy az életnek van egy olyan része, amit nem tudunk irányítani. Ami tőlünk függetlenül alakul és emiatt nem érdemes szemben menni a világgal.

 Az udvarlókat elhessegeti?

Nyitott vagyok, óvatosan figyelem a körülöttem lévő világot. Szerencsére az elmúlt időszakban nagyon szép emberi találkozások és jó beszélgetések találtak meg. Azt hiszem a legfontosabb, hogy nem félek semmitől. Szeretek élni és tanulni, ezért felnőttként, visszaültem a Színművészeti Egyetem iskolapadjába. Hamarosan meglesz a diplomám.

 Kinek akar bizonyítani?

Magamnak! Őrületesen élvezem ezt az egészet, az osztályunkban egy hihetetlen jó kis csapat jött össze. Hiszek az életen át tartó tanulásban. Emellett rettentően élvezem, hogy együtt tanulhatok a kamasz fiammal.

 Őt is megfertőzte a színházi világ?

Elképesztően muzikális és vonzódik a színházhoz. Érdekli a filmezés is, nyilván ezt a szenvedélyt az édesapjától örökölte. Megmondtam neki, hogy mindegy milyen utat választ, mellette fogok állni. Nekem az a fontos, hogy ő boldog legyen.

 Ha már a fiát említette, lányával milyen a kapcsolata?

Baráti a viszonyunk, sőt, sokkal több annál. Néha ő az édesanyám. Kamaszkorában megvoltak egymással a csatáink, de ennek már vége. Óriási ajándék számomra, ha egy kicsit is részese lehessek az életének. Évek óta szeretnék elmenni vele nyaralni. Sokszor nagyon hiányzik, hogy megölelhessem, az ölembe ültethessem, mint ahogy kislánykorában tettem. Közben rá kell jönnöm, hogy már felnőtt, kész nő.

 Úgy tudom, hogy elég sűrű az élete, hiszen tegnap is bemutatója volt.

A Turay Ida Színház tűzte műsorára Donald Churchill Édesbosszú című vígjátékát. Jelzem, a darab tele van helyzetkomikummal, ezért a nézőknek érdemes egy csomag papírzsebkendővel érkezniük. A nevetésből fakadó könnycseppeket ugyanis le kell valamivel törölni. Ráadásul imádom, hogy ismét vörös nő lehetek, amire a Família Kft. óta nem volt példa. Eddig szőke és barna női szerepeket osztottak rám, de most új szín lépett az életemben.

 A televízióban most is ismétlik a Família Kft. Megnézi?

Szeretek nosztalgiázni, ahogy a nézők is. Ez a sorozat országos ismertséget adott, és közben rengeteg szeretetet kaptam a nézőktől. Pár éve felmerült, hogy esetleg újból összeáll a régi csapat és folytatjuk, ahol annak idején abbahagytuk. De ez ügyben még nem történt előrelépés.

 A filmes munkák is megtalálják?

Legutóbb Szabó Szonjával forgattam a Hanna című kisjátékfilmet, amiben együtt játszhattam Kamarás Ivánnal. Feltöltő munka volt, élveztem minden pillanatát. Gyakran megtalálnak a rendezőszakosok, szívesen dolgozom velük. Annak különösen örülök, hogy az elmúlt években az amerikai filmvilág kíváncsi lett arra, mit csinálunk itt Közép- Európában. A Nemzeti Filmalap támogatásának köszönhetően pedig a tehetséges magyar filmesek úgy tündökölhetnek akár a filmcsillagok, akik napjaink hősei. A művészet bármi áron utat tör magának.

 Két éve még színház alapításban is gondolkozott. Letett ezzel a tervével?

Mindig is stúdió színházban gondolkoztam. A jelenlegi feladataim azonban elsodortak ettől a céltól. De nem adom fel. A következő időszakban azon leszek, hogy ezt is meg tudjak valósítani. Olykor a lehetőségeimmel és a vágyaimmal hadakozom, de azt hiszem ezzel így vagyunk mindnyájan.

Borítókép: MTI Fotó: Kallos Bea