Szamosi Szabolcs: nincs két egyforma orgona a világon

Az OrgonaPont részeként az ország 18 városában hallhatnak magas színvonalú előadásokat az érdeklődők. Szamosi Szabolcs orgonaművész, a Filharmónia Magyarország ügyvezető igazgatója a Magyar Időknek adott interjúban a sorozat jelentőségéről, felépítéséről és erről a különleges hangszerről is beszélt.

Mi az OrgonaPont-sorozat jelentősége a hazai komolyzenei fesztiválszcénában, mi inspirálta, amikor úgy döntött, hogy elindítja?

Az emberek leginkább a szentmiséken, istentiszteleteken hallhatnak orgonajátékot. A szocializmus idején kevesen mertek bemenni a templomba, ugyanakkor egy-egy koncert ezalól mégis kivételt jelentett, ilyen alkalmakkor mindig megteltek a templomok. A rendszerváltás után megszűnt ez a fajta félelem, és az orgonakoncertek közönsége is jelentősen megcsappant. Úgy gondoltam, más utakat kell találni a hangszer népszerűsítésére, ezért 1995-ben a pécsi székesegyházban elindítottam egy koncertsorozatot, amely később vette fel az OrgonaPont nevet. Az esemény öt évvel ezelőtt, 2013-ban országossá vált, és azóta is az a célunk, hogy évről évre egyre több város kapcsolódjon be. Nagyon nagy eredmény, hogy ebben az évben Pécsen kívül már tizenhét másik városban, többek között Tihanyban, Debrecenben, Kecskeméten, Békéscsabán és Szegeden is lesznek programok.

Említette, hogy a rendszerváltás után jóval kevesebben jártak orgonakoncertekre, mint korábban. Mennyire jelentett ez nehéz­séget az esemény megszervezése során, és hogyan sikerült a hallgatók érdeklődését felkelteni?

Nagyon nehéz utat jártunk be, amíg eljutottunk idáig. Sokszor kellett izgulnunk, hogy hányan ülnek majd be a koncertekre, lesznek-e harmincan, ötvenen, de az évek során sikerült elérnünk, hogy a Sebestyén Mártával közös tavalyi koncertünket a szegedi dómban több mint hatszázan hallgatták meg. Az OrgonaPont koncertjein mostanra állandósult a legalább néhány száz fős közönség, ami természetesen attól is függ, milyen az adott program. Közben a pécsi székesegyházban elindítottunk egy orgonabérletet, amit szintén nagy érdeklődés övez, és idén tavasszal a Kiss Rigó László megyéspüspökkel kötött megállapodásnak köszönhetően a szegedi dómban is meghirdethettünk egy bérletsorozatot. Ezek pedig hatalmas eredmények:

mostanra elmondható, hogy sikerült stabil közönségbázist építeni az orgonakoncerteknek,

ami szerintem nagyrészt annak köszönhető, hogy mindig igyekeztük figyelni a közönség ­reakcióit, kikértük a véleményüket, beszélgettünk velük. Ennek alapján arra következtettünk, hogy azokat az előadásokat szeretik a legjobban, amikor az orgonamuzsikát időnként megszakítja egy-egy énekes vagy hangszeres közreműködő. Ezért igyekeztünk minél több művészt bevonni, és a legkülönfélébb párosításokat alakítottuk ki. Olyan neves közreműködők lépnek majd fel, mint például Tóka Ágoston vagy Somogyi-Tóth Dániel orgonaművészek, a Szent Efrém Férfikar vagy a Pécsi Kamarakórus.

Egy ilyen különleges párosítás a Sebestyén Mártával közös Nyújtsd ki mennyből című koncertsorozat is, aminek során öt helyszínen hallgathatják meg önöket az érdeklődők. Az ember azt hinné, hogy a népzene és az orgona merész párosítás.

Éppen ebben rejlik az előadás ereje: számomra is meglepő volt, hogy mennyire közel állnak egymáshoz az egyházi dallamok, különösen a protestáns népénekek és a népdalok. Miközben kialakítottuk a programot, arra is ügyeltünk, hogy

ne csak egymás mellé tegyük az éneket és az orgonát, hanem legyen a kettő között valamilyen kapcsolat.

Ebben segít az is, hogy elhangzanak majd kortárs hazai szerzők, többek között Tolcsvay László kifejezetten nekünk írt kompozíciói is.

Mitől ennyire különleges hangszer az orgona, hogy ennyi ­variációs lehetőség rejlik benne?

Ennek a legfőbb oka talán az, hogy különböznek egymástól az egyes hangszerek, gyakorlatilag nincs két egyforma orgona a világon. Ez pedig mindig izgalmas kihívást jelent az orgonaművésznek és a közönségnek is. A művész számára elsősorban feladatot, a hallgatóknak pedig izgalmas töltekezést, hiszen mindig meglepetés, hogy a következő orgona hogyan szólal meg, illetve hogyan szólaltatja meg rajta az adott művet az előadó. Az orgona ebből a szempontból semmilyen más hangszerhez sem hasonlítható, hiszen

a hangszerben rejlő lehetőségektől függően egy-egy előadáson új hangszínek szólalhatnak meg.

Bízunk benne, hogy a közönség megtapasztalhatja majd ezeket a különbségeket, és évről évre egyre több érdeklődőt vonz majd ez a gyönyörű hangszer.

Borítókép: Szamosi Szabolcs. Forrás: orgonapont.hu