Kincseket őriz az utolsó tündérmesemondó

„Csitt, csont! Mi lesz ebből, mint egy nagy hazugság? Kidőlt-bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, mégis kisült benne kilencvenkilenc pogácsa. Arra szaladt három cigány gyerek, mind meztelen, mind az inge derekába hányta” – idézi a Magyar Nemzet cikke Csipkés Vilmos Sándort, aki ezekkel a mondatokkal kezdte egy meséjét a Hagyományok Házában.

Mint írják, a mesemondó saját története maga is egy mese: az 1936-ban, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Arló községben született férfi sokféle munkát végzett: gyerekként egy évig segédkezett csordás édesapja mellett, később kovácsnak tanult, de végül géplakatos lett, gőzmozdonyokat javított, rövid ­ideig még brácsázott is a helyi cigány muzsikusokkal.

Csipkés Vilmos Sándor – vagy ahogy a közönsége szólítja: Vili bácsi – a szüleitől tanult mesélni: az édesanyja is gyönyörű tündérmeséket mondott, de az édesapja volt igazán ismert mesemondó,

aki „cselekedte is a mesét, mi, gyermekek összerezzentünk, amikor a királyfi előrántotta a kardját, hogy levágja a sárkány fejét”

– emlékezett vissza Vili bácsi, aki, bár hat gyermeke van, egyelőre nem tudta tovább adni a tudását. Mint mondta, egyik gyermeke sem tud úgy mesélni, mint ő.

A cikk arról is beszámol, hogy a cigány virrasztókon, a kukoricafosztóban és a fonóban megismert mesék között sok olyan is van, melyet Vili bácsi csak akkor hajlandó elmondani, ha a gyerekek már kimentek a teremből. Csipkés Vilmos meséiben olyan különös nevű hősök vannak, mint Hittonóber, Matélia és Mezőszépszárnya,

és olyan meghökkentő helyzetekből támad a bonyodalom, mint például abból, amikor „az anya azt akarta, hogy a fiú úgy éljék vele, mint az apja, de a gyerek nem volt rá hajlamos, és ezért el akarta pusztítani”,

vagy Vili bácsi egyik kedvenc meséjében: „Lássa a király, hogy ami madár a világon van, mind az ő házára megyen szarni. Irkált a király grófoknak, báróknak, jósoknak, tudósoknak, hogy mondják meg, mit jelent ez. Jött királyfi, jósló, tudós, de nem tudták megmondani. Egyszer a király elé áll a fia, Hittonóber:

– Apám, rajtam kívül senki nem tudja megmondani.

– No, fiam, olyat is mondhatsz, hogy hóttig kenyeret adok, meg olyat is, hogy mától a házamnál nincs helyed.

– Mindegy, édesapám, én elmondom, amit tudok: azért járnak ide, mert maga olyan szegény lesz, hogy csíklevesből sem eszik eleget.”

A Magyar Nemzet riportja azt is közli, hogy Szabad Boglárka, a Hagyományok Háza népmese szakelőadója és Varga Norbert, a Hagyományok Háza Hálózat Felvidék néprajzkutatója több mint harminc mesét gyűjtött Csipkés Vilmostól, ezeket filmfelvételeken is rögzítik, és a tervek szerint 2020-ban egy DVD-mellékletes kiadványt jelentet meg ezekből az intézmény.

A teljes cikk a Magyar Nemzet oldalán olvasható.

Borítókép: illusztráció