Hajtja a kötelet és az életet is (Videókkal!)

Már egy hét eltelt a Guinness Rekord-kísérlet óta, de a célt, hogy a gyerekek megszeressék az ugrókötelezést maximálisan elérte. Ki tudja, lehet ennek hatására ott van az egyik gyerkőcben a következő Bánhegyi Adrienn! Mit gondol erről?

– Profi sportolóként, nyilván az eredményesség a mércéje az előre jutásnak. Bár a világcsúcs felállítása ezúttal nem sikerült, de az elsődleges célt, a sport megismertetését és megszerettetését elértük, és remélhetőleg a résztvevő diákok szívesen vesznek majd ezután is ugrókötelet a kezükbe, és mosolyogva emlékeznek majd erre a napra. Mindezek mellett a legfontosabb talán a motiváció átadása volt, és nem is az, hogy világcsúcsot döntsünk. Fontos, hogy valamennyi gyerkőc már kiskorában találjon valami olyan mozgásformát, amit szeret és elkötelezze magát. Így történt ez velem és a tesómmal is. Apukám révén ismerkedtünk meg az ugrálókötelezéssel és nyugodtan mondhatom, hogy szerelem volt első látásra.

Mikor tervezi újra próbálni a lehetetlent? Ahogy megismertem, ez nem is kérdés...

– Nem könnyen adom fel, az biztos. Igazából csak egy kis ideig bánt, hogy nem sikerül, utána inkább átvált ez az érzés egy olyan energiává, ami arra ösztönöz, hogy még többet készüljünk rá, és tényleg rizikó nélkül végig tudjuk csinálni. Ez a 300 fős áthajtásos rekord, attól függetlenül, hogy csak egy ugrás jut mindenkire, nagy felelősséggel jár. Nem lehet benne hiba, és azért ehhez el kell találni a ritmust az egész társaságnak. Ha egy minimális eltérés is van az ugrás időzítésében már nem könnyű átvarázsolni az ugrókötelet a lábak alatt. De ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen megcsinálni, csak pontosabban, precízebben kell felkészülni. Ezért igen, hamarosan jön az újabb próbálkozás!

Volt szerencsém testközelből látni azt a szűnni nem akaró vágyat, „hogy igen meg tudom csinálni!" Honnan ez az elhivatottság? De úgy is kérdezhetném, milyen meghatározó élmények késztették arra, hogy egy kötéllel a kezében a rekordokat hajszolja?

– Sokat dolgozom gyerekekkel, számos országban tartottam órákat, látogattam iskolákat, és igyekeztünk bevezetni az ugrókötelezést a mindennapi testnevelés órák anyagába, ami igazán sikeresnek mondható. Folyamatosan képzünk oktatókat a világ minden táján, online és 2-3 napos személyes részvétellel is Európa több országában. Ezzel az a cél, hogy minél szélesebb körben terjedjen az ugrókötelezés népszerűsége, és legyenek elérhető oktatók, akik tudnak segíteni a fiatal generációnak. Azt tapasztaltam – elsőként a saját bőrömön –, hogy nehezen próbálunk ki új dolgokat, olyan szituációkat, amiben rögtön nem érezzük magunkat kényelmesen. A Cirque du Soleil társulatánál (a világ legnagyobb kortárs cirkusza) erről sokat tanultunk, olyan szituációkban kellett magunkat feltalálni, ami nem volt szokványos, és egy kicsit ügyetlennek érezheti magát az ember az elején.

Ezt a felfogást próbálja átadni a lurkóknak?

– Igen, pontosan! A gyerekekkel igyekszem megértetni, hogy az első fontos lépés elhinni, hogy képesek vagyunk rá! Ez nem csak az ugrókötelezést illetően, de mindenre igaz az életben. Nem baj, ha valami elsőre nem sikerül, meg kell próbálni többször, meg kell tanulni elfogadni, hogy hibázhatunk, ugyanakkor rengeteget tanulhatunk ebből. Valahogy azt az érzést kell elnyomni magunkban, hogy ha valami nem sikerül, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem tudjuk megcsinálni! Ahogy szokták volt mondani: agyban dől el! Ilyenkor egy kicsit el kell felejteni, hogy a külvilág esetleg bírál, és kérdőre vonja a képességeinket. Persze, egy rekordkísérletnél, ez élesebben kijön, mert nincs idő hónapokig próbálgatni, főleg, ahol nem egyedül, a saját idejéről és energiájáról dönt az ember, más felelősséggel jár. Csak dicsérni tudom az István Király Általános Iskolában tanuló gyerekeket, nagyon jól bírták a próbálkozásokat. Fegyelmezetten és legjobb tudásuk szerint töltötték velünk a 2,5 órát, ezért is hagytam abba nehezen, mert megérdemelte volna ez a csapat a rekordkísérlet sikeres befejezését. De szerintem még lesz rá lehetőség. Legalábbis mi ezen vagyunk!

Egy kicsit utazunk vissza a múltba, hisz az eredmények a profi sportolók fokmérői. Azt azért ne felejtsük el, hogy már tiniként világbajnoknak mondhatta magát!

– Számtalan eredményem, érmem van, ami elégedettséggel tölt el, még ennyi év távlatából is. De talán a legbüszkébb a felnőtt versenyeken elért eredményeimre vagyok. Az első emlékezetes verseny, a Belgiumban rendezett világbajnokság volt, ahol csapatban első helyezést értünk el, majd beindult a henger: ezután még kétszer nyertünk világbajnokságot és ötször Európa-bajnokságot a felnőtt női csapatunkkal. Mindemellett egyéniben háromszor nyertem meg az Európai Mesterek Tornáját, ráadásul többször világ és Európa rekorddal a gyorsasági versenyszámokban. Ha mégis ki kéne emelnem az eredményeim közül, akkor... Több mint 10 évig tartottam a folyamatos triplázás világrekordját, ami jelenleg is Európa rekord, 330 ugrással. Talán ez az egyik büszkeség, a másik pedig a csapatban elért gyorsasági világrekordok.

Sokszínű az életútja. Már egy mondat elejéig ugyan, de szóba került a Cirque du Soleil társulat, ami a világ legnagyobb kortárs cirkusza. Ahol nem csak belekóstolt a showbizniszbe, hanem egyenesen a névjegyét is letette.

– Igen, igyekeztem ott is helytállni! 15 év aktív versenyzés után lehetőséget kaptunk a testvéremmel, Katával és bekerültünk a Cirque du Soleil társulatába. A húgom 11, míg én 6 éven át voltam a csapatban. Bejártuk a társulattal szinte az egész világot! Nagyon sok helyen szerepeltünk, több NBA mérkőzés félidejében, Forma 1-en, Riói Karneválon, vagy éppen a 2016-os Riói Olimpián. Nagyon izgalmas évek voltak, sok utazással és érdekes tapasztalattal gazdagodtunk.

Ha jól tudjuk fehérvári gyökerekkel is rendelkezel, mondhatjuk, hogy a királyok városa szíved egyik csücske?

– Abszolút! Édesapám, Bánhegyi Attila, a Videoton futballistája volt aktív éveiben, nagyszüleim Székesfehérváron élnek, illetve nagybácsik és nagynénik is. Ezért mindig szívesen jövök erre a környékre. Az otthonomnak tekintem.

Beszéltünk a múltról, a jelenről, most tekintsünk bizakodva egy kicsit a jövőbe is. Hol tart most Bánhegyi Adrienn karrierje? Úgy gondolom, hogy azon szerencsések közé tartozol, aki, testvérével együtt hódolhat szenvedélyének. Mik a kitűzendő célok: rekordok, utánpótlás-nevelés?

– Igen, azt gondolom, hogy a szerencsés emberek közé tartozunk, így nap mint nap azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk. Továbbra is vállalunk fellépéseket, sokszor tartunk oktató képzéseket, workshopokat gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az évek során sikerült egy ugróköteles webshop-ot is felépíteni, így az ugrókötelezést kedvelők hozzájuthatnak az általunk használt és javasolt legjobb ugrókötelekhez. Az elmúlt időszakban sokat foglalkoztunk az utánpótlás-neveléssel, szeretnénk a következő generációnak is lehetőségeket biztosítani, hogy minél több helyre eljussanak akár egy ugrókötél segítségével. Szeretnénk megerősíteni őket abban, hogy nagyon fontos elhinni, hogy képesek szinte bármire, ám ehhez alázat szükséges, egy fegyelmezett és céltudatos hozzáállás.