Bánhegyi Adrienn: Elképesztő jó érzés volt magyarként a hazai közönség elé állni!

Szerencsésnek mondhatja magát a magyar klasszis, aki lenyűgöző pályafutással büszkélkedhet: megannyi rekord és cím fűződik a nevéhez. Bánhegyi Adrienn közel a 40-hez is megállíthatatlan volt az Európa-bajnokságon, hiszen miután a megnyitón varázsolt és belopta magát a közönség és a versenyzőtársak szívébe, néhány órára rá már a dobogó harmadik fokán ünnepelhetett szeretett versenyszámában, a triplázásban. Érzelmeiről, elképzéseiről és céljairól is beszélgettünk az ugrócsillaggal.

A sportág szeretete és az itthoni környezet motivál – nyilatkoztad az Eb előtt. Azt kaptad, amit vártál? Hogy érezted magad?

– Még annál is többet! Mindig nagy motiváció itthon versenyezni, talán ez alkalommal ez volt az egyik legnagyobb húzóerő. Volt már rá példa, körülbelül 20 évvel ezelőtt, hogy itthon volt az Eb, de ez most más volt. Ahogy említetted is a sportág szeretete és az itthoni környezet motivált. A szurkolók fantasztikusak voltak, kitettek magukért, a magyar résztvevők pedig érmekkel és nagyszerű teljesítményekkel hálálták meg a biztatást. Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon köszönjük az odaadó szurkolást! Mindezeken felül pedig a kontinenstorna levezetését is elvállaltuk a tesómmal, Katával, így ő konferált be mielőtt pályára léptem. Nyugodtan mondhatom, hogy leírhatatlan érzés volt! Összefoglalva, annak ellenére, hogy kisebb sérüléssel versenyeztem, nagyon jól éreztem magam, örök emlék marad a torna.

Egy kicsit értékeljük az Eb-t. Már a megnyitón is parádés produkcióval kápráztattál el mindenkit, de hogy sikerültek a versenyek? Ha jól tudom nem akadt el harmincnál a köteled a triplázásban, sőt?

– (nevetés!) Szerencsére a bűvös harmincat bőven sikerült túl szárnyalni! Sajnos itt muszáj előhozakodnom a sérülésemmel is. A verseny előtt sajnos az egyik franciaországi szereplésen megsérült a derekam, így az utolsó két hétben a felkészülést is ki kellett hagynom. Így a versenyen a triplázást 100 ugrás után abbahagytam, előjött a fájdalom, így ezzel az eredménnyel 3. helyet szereztem, de a bronzéremmel boldogan jöttem haza! A másik versenyszám, amiben indultunk az a kétköteles gyorsasági volt, ebben 7. helyet szereztünk a lányokkal. Amivel szintén elégedett vagyok, hiszen nekik ez volt az első ilyen megmérettetésük. Ebben a versenyszámban magyar csapat állt a dobogó tetején, illetve az egyköteles gyorsasági versenyszámokban és szabadon választott gyakorlatokban is több magyar győzelem született. Büszkék lehetünk rájuk: elképesztő jó érzés volt magyarként a hazai közönség elé állni és szorítani a többiekért!

Említetted, hogy a tesód, Kata volt az egyik karmestere az Eb-nek, ő volt gyakorlatilag a torna hangja. Gondolom büszke vagy rá!

– Persze, nagyon is, hihetetlenül jól csinálta! Ez egy nagy feladat egy héten keresztül folyamatosan érdekesen konferálni az eseményeket. Az utolsó két napon, amikor a döntők voltak, együtt moderáltuk a versenyszámokat, nagyon sok jó visszajelzés érkezett a közönségtől és a versenyzőktől is. Lehet, hogy a jövőben majd vezetünk még sporteseményeket.

Némileg már a torna előtt belebegtetted, hogy szeretnél még egyszer itthon egy jót versenyezni és élvezni a nemzetközi ugróköteles közösséget. Nyugtass meg, hogy még maradsz a versenyzésnél, vagy mostantól más élvez prioritást?

– Az az igazság, hogy nagyon szívesen versenyzek, függetlenül attól, hogy a dobogó hányadik fokán állok majd a verseny végén. De talán a szereplés, a fellépés az, ami igazán feltölt és ahol nincs bíráskodás, hanem a szórakoztatás a lényeg. Ha úgy adódik, akkor azért biztosan beállok egy-egy versenyre, de a fellépések innentől kezdve előnyt élveznek. Természetesen folytatjuk a tesómmal az utánpótlásképzést is. Most pihenünk néhány napig, majd a Jumpplus Nyári Tábor Lukácsházán augusztus 12-16 között.