Párizs 2024: Olimpiai élmények a fehérvári tanárnőtől (videó!)

Irigykedem... Ott lenni Párizsban az olimpián nem kis dolog. Hogy jött ez a lehetőség?
– Amikor Budapest is jelentkezett a 2024-es nyári játékok rendezésére, akkor felcsillant bennem a remény, hogy egyszer élőben is átélhetem az olimpia hangulatát. Utána kiderült, hogy Párizs nyerte meg a rendezés jogát, aminek szintén örültem, hiszen ez a csodálatos helyszín is elérhető közelségben van. Gyermekkoromból már az 1988-as szöuli nyári játékokra is tisztán emlékszem, s azóta ezek a hetek nálam csakis a szurkolásról szólnak. A magyar mezem ilyenkor előkerül a szekrényből és jóformán le sem veszem magamról! Kovács Istvánnak köszönhetően eredeti pekingi olimpiai fáklyával már futhattunk decemberben, s az élménybeszámolója csak fokozta a vágyamat, hogy ott legyek. Részt vettem a  Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemmel együttműködve Olimpiai Értékek Iskolai Programjában (OVEP), ahol módszertani ötleteket kaptunk, az olimpiai nevelés témáihoz, így úgy gondoltam, akkor leszek még hitelesebb, ha magam is átélhetem ezt a csodát. Egy óriási álmom készült idén megvalósulni, amit bár majdnem meghiúsított egy sportsérülés, hiszen több kézműtéten is átestem a nyáron, de szerencsére az utolsó pillanatban kiderült, ott tudok lenni Párizsban! Amit pedig én ott kaptam, életem végéig elkísér.

Milyen élményekkel távoztál, magyar sikereket is átéltél a helyszínen?
– A televízió képernyőjén keresztül is látható volt, hogy fantasztikus volt a hangulat, de élőben ezt átélni egyszerűen leírhatatlan. Nagyon jó volt látni, hogy a város tele volt a különböző földrészek sportszeretőivel és sportolóival. A levegőben érezhető volt az olimpia varázsa, az az óriási közösségformáló erő, ami túlmutat minden határon.  Megtisztelő volt úgy közlekedni, hogy melletted olyanok is utaznak, akiknek már olimpiai érem volt a nyakukban. Nagyon hálás vagyok, hogy a helyszínen láthattam Rasovszky Kristóf győzelmét és Betlehem Dávid harmadik helyét. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez, szinte végig libabőrös voltam, s többször is eltörött a mécses. Nagyon sok magyar volt ezen az eseményen, akikkel összebarátkoztunk, s a végén együtt énekeltük a magyar Himnuszt. Igazán jó volt magyarnak lenni! Élőben megtekintettem még a férfi és női maratont, valamint az atlétika utolsó versenynapját sok kiváló döntővel. Csupán egyet sajnáltam, hogy az egyik kedvencem, Gianmarco Tamberi betegen versenyzett, s így nem tudta megvédeni a tokiói bajnoki címét. Büszke vagyok a magyarokra, akik ismét kiválóan teljesítettek. Takács Boglárka nemrég még az ARAK színeiben versenyzett, s országos csúcsot repesztett Párizsban 100 méteren.  Amilyen érzéseket ezek a sportolók adtak nekünk, szurkolóknak tényleg életre szólóak!

Egy véletlennek köszönhetően többszörös Európa- és világbajnok kötélugróval, Bánhegyi Adriennel is találkoztál, szóba került esetleg az újabb rekordkísérlet Fehérváron?
– A sors útjai kifürkészhetetlenek – szokták mondani és ez valóban így van. Teljesen véletlenül kiderült, hogy Adrienn is Párizsban van, s nagy örömömre kiváló társasággal, egy egész délutánt együtt tölthettem vele. Nagyon sokat beszélgettünk, nosztalgiáztunk a Guinness rekord-kísérletről is. Az a nap is mindkettőnknek óriási élmény marad. Most gyógyulnia kell a sérüléséből, de nem elképzelhetetlen, hogy újra megpróbáljuk. Az egyik cél már teljesült, hiszen a sportágat megismerték a diákjaink, s szívesen ugróköteleznek. Még az is lehet, hogy egyszer olimpiai versenyszám lesz, s talán Adriennek köszönhetően lesznek majd ugróköteles olimpikonjaink. Én mindenesetre szurkolok neki, fantasztikus sportoló!