A gyász mindenfajta veszteséghez kapcsolódó fontos pszichológiai folyamat

A kérdésben Putz Gabriella, klinikai szakpszichológus volt az Életmódi segítségére, akivel nem csak a halálesethez köthető veszteségélményről beszélgettünk.

A folyamat szakaszai

- A gyászfolyamat a hétköznapi életünk része, sőt viszonylag gyakran előfordul az életünkben. A veszteség feldolgozása természetesen egyéni, de vannak közös vonásai. Általánosságban az első szakasz a tagadás, amikor a veszteséget követően fel sem tudjuk fogni, mi történt, nem veszünk tudomást a valóságról. Ez egy sokkos, beszűkült állapot – kezdte a szakember.

Mivel a veszteség bekövetkezése után legtöbbször feladataink adódnak – például a temetést kell intézni, vagy szakítás esetén a szétköltözés részleteit – ezek valamelyest kontrollálttá teszik az embert. Ebben az állapotban még jellemzően elfojtjuk az érzelmeinket. Aztán következik a düh – haragszunk a világra, a meghalt személyre, a volt házastársra. Ebben a szakaszban megjelenhet a lelkiismeretfurdalás is: mit tehettünk volna még a helyzet elkerüléséért? Ez a fázis olyan, mintha érzelmi hullámvasúton ülne az ember, hol jobb, hol rosszabb a helyzet, de mindenképpen intenzív érzelmeket élünk meg. Aztán jön a jóval csendesebb depresszív időszak: szomorúság, lehangoltság jelentkezik. A különbség az igazi depresszióval szemben az, hogy míg akkor mi üresedünk ki, addig veszteség esetén a külvilág válik számunkra üressé. A tünetek persze hasonlók: kedvtelenség, érdektelenség, bezárkózás, elszigetelődés.

Cél az elfogadás

- A gyászfolyamat célja, hogy eljussunk a legutolsó fázisba, az elfogadásig. Ez azonban nem belenyugvást jelent, hanem egy valós, belső átélést, ami nagyon nehéz, de elérhető. A fájdalom, vagy a hiányérzet nem biztos, hogy megszűnik, de az intenzitása csökken. Azért is fontos az elfogadás, mert az életünket tovább kell vinni, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy ez milyen minőségben sikerül – fogalmazta meg Putz Gabriella.

Az érzelmeket, a fájdalmat amúgy sem lehet megspórolni és nem is szabad, még akkor sem, ha a mai, felgyorsult világ sürget minket. A lelki gyógyuláshoz idő kell, nem lehet siettetni és legfőképp nem lehet az érzelmeket, vagy a fájdalmat megúszni. Sőt, nagyon is fontos megélni őket, hogy ne betegítsük meg magunkat. Ugyanakkor nehéz kérdés, hogy meddig tart a gyászfolyamat, mikortól mondható, hogy megakadt, vagy már beteges?

Meddig tart a gyász?

- Nem véletlenül alakult ki a gyászév fogalom, amit még ma is gyakran használunk. A gyász nagy általánosságban ennyi ideig tart, bár több mindentől függ, kinél meddig húzódik. Függ a gyászoló személyiségétől, a megbírkózási stratégiáitól, attól, hogy milyen volt a kapcsolata az elvesztett személlyel, sikerült-e lezárni a kapcsolatot, vagy maradtak nyitott kérdések, de az is számít, milyen a gyászoló aktuális élethelyzete – magyarázta a pszichológus, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy egy tönkrement párkapcsolat után is fontos elgyászolni az elvesztett felet ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tovább lépni és új kapcsolatot kialakítani.

Párkapcsolati veszteség esetén igyekezzenek megérteni, mi történt a kapcsolatban, hogyan működött, mi volt a mi szerepük benne, miért alakult úgy, ahogy. Ez sokat segít önmaguk megismerésében, illetve az elfogadásban is. De ne sajnálják sokáig magukat, mert könnyen beleragadhatnak a rossz állapotba. Járjanak társaságba, szervezzenek programokat! És ne feledjék: minden krízis egyben lehetőség is arra, hogy új dolgokat fedezzenek fel. Ám ha úgy érzik, segítségre van szükségük, érdemes szakemberhez fordulni, vagy csatlakozni egy gyászfeldolgozó csoporthoz.