Nagyszabású rendezvényre készül Székesfehérváron a Katolikus Szeretetszolgálat

Egervári Ágnes főszervezővel, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatójával beszélgettünk, akinek munkásságát a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével ismertek el.

Mit kell tudni a demenciáról?

– Ez a betegség népegészségügyi prioritás a világ számos országában. A fertőző betegségek és sok más betegség esetében komoly sikereket ért el az orvostudomány, de a neurodegeneratív betegségekkel kapcsolatban kevesebbet tudunk. Például, az Alzheimer-kórról, amelyet 1901 óta ismerünk, még mindig nem tudjuk, mi indítja el, mi okozza az idegsejtekben a fehérjefelhalmozódást, aminek következtében elpusztulnak az idegsejtek, tönkremennek az idegi kapcsolatok. Ez a betegségcsoport az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban jelentkezik, az életkor a legnagyobb kockázati tényezője. Ma tovább élünk, mint évtizedekkel ezelőtt, ezért egyre többen érik meg azt a kort, amikor demenciával érintettek lehetnek.

A demenciának több formája is létezik.

– Mintegy 60 százalékban, az Alzheimer-kór fordul elő. A második leggyakoribb az úgynevezett vaszkuláris demencia, ami a szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggésben alakul ki. Minden, ami a szívünknek árt, káros az érrendszerünkre és így az egész test, természetesen az agy vérellátására is. Stroke vagy agyvérzés következtében is károsodhatnak az idegsejtek, és ha ez a memóriánkat vagy a személyiségünk jegyeit érintő területeken következik be, ugyanúgy demenciához vezet. A jó hír, hogy a vaszkuláris demencia megfelelő életmóddal megelőzhető. Minden, amit a szívünk egészségéért teszünk, egyben az agyunkért is tesszük. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: figyeljenek oda a magas vérnyomásra, étkezzenek egészségesen, mozogjanak rendszeresen, kerüljék a dohányzást és vigyázzanak magukra, hogy ne szenvedjenek koponyasérülést.

Mekkora szerepe van a betegségben a genetikának?

– Természetesen van, de a demenciával kapcsolatban általában túlhangsúlyozzák a szerepét. Akinek volt a családjában ilyen beteg, az még inkább figyeljen oda az életmódjára.

Mikor kezdjünk gyanakodni arra, hogy családtagunk demenciában szenved?

– Vannak figyelmeztető jelek, amelyeket nem szabad elhanyagolni. De a demencia nem kötelező velejárója az idős-

kornak, nem része a természetes öregedési folyamatnak. Ez minden esetben betegség. Ahogy idősödünk, a rövid távú memóriánk romlik. Mindannyian keressük néha például a kulcsainkat. Normális esetben azonban igyekszünk végiggondolni, mikor használtuk utoljára, hová tehettük és előbb-utóbb meg is találjuk. A demenciával élő erre képtelen. A demencia jóval több, mint az állandó felejtés. Érinti a döntéshozatali képességet, befolyásolja az ítélethozatalt. Figyelmeztető jel lehet, ha valakinek megváltozik a tevékenységekhez való viszonya, kedvetlenné válik, bizonytalan, tétova lesz, társaságban nem tudja követni a beszélgetést, szokatlan helyre tesz tárgyakat – mondjuk hűtőszekrénybe a vasalót – netán elhanyagolttá válik.

Azt mondják, ha tornáztatjuk az agyunkat, késleltethető az időskori elbutulás. Így van ez?

– Egyre több kutatás bizonyítja, a szociális kapcsolatoknak, illetve az agyunk használatának hangsúlyos szerepe van a megelőzésben. Aki nem zárkózik be egész napra a tévét nézve, hanem társaságba jár, élő emberi kapcsolatokat tart, az foglalkoztatja az agyát, életben tartja az idegsejti kapcsolatait. Az ilyeneknél sokkal később jelentkeznek a tünetek. A rendszeres mozgásnak, a zenének, a táncnak fontos szerepe van a megelőzésben.

Miért fontos széles körben foglalkozni a demenciával?

– Ha időben diagnosztizálják, a betegséget lehet kezelni, a folyamatot karbantarthatjuk és nem utolsósorban fel tud készülni az érintett és a család is a változásokra. A korai diagnózis igen fontos! Magyarországon azonban ez csak kevés esetben történik meg, aminek több oka van. Egyrészt a köztudatban, de még az egészségügyi és a szociális szakemberek körében is sok a tévhit a demencia körül. Másrészt a diagnózis stigmatizál, ezért tabu arról beszélni, hogy van a családban olyan, akivel gondok vannak. Fontos, hogy segítsünk azoknak a családoknak, akik érintettek, hiszen a gondozás elsősorban a családokra hárul. A betegség 10-15 éves lefolyású, a gondozás fizikai, lelki, és anyagi terhei hatalmasak. Ugyanakkor messze nincs annyi szociális intézmény, amely fel tudná vállalni a demens betegek ápolását, gondozását.

Ha már az intézményeket említette: otthon vagy szociális otthonban van jobb helye a betegnek?

– Ez sok mindentől függ. A demenciával sokáig békességben együtt lehet élni, ki lehet alakítani úgy a környezetet, hogy az a lehető leginkább demenciabarát legyen és sok minden megoldható, ha nem egyedül, hanem egy családban él a demens beteg. A középsúlyos állapotú betegek ellátására léteznek nappali demens klubok, amelyek megoldást jelenthetnek legalább napi néhány órára, és ahol szakszerű foglalkozásokon vehetnek részt, lassítva ezzel a kognitív képességek hanyatlását. A betegség utolsó éveiben a beteg 24 órás felügyeletet igényel, gyakran ágyhoz kötött. Vannak a demenciának olyan kísérő tünetei – például nyugtalanság, kóborlási vágy –, amelyek gyakori jelentkezése esetén észszerűbb szociális intézményben elhelyezni a beteget. Sajnos a hazai szociális és az egészségügyi rendszer egymástól eléggé elkülönülten működik, túlterhelt. Másfelől a szakemberek gyakran nincsenek is erre a segítő funkcióra úgy felkészülve, ahogy azt akár a beteg, akár az őt gondozó család elvárná. Ritkán van arra idő, hogy az érintetteknek rendesen elmagyarázzák, mi várható a betegség során, milyen kihívásokra kell felkészülniük.

Ebben segítenek Önök?

– A Katolikus Szeretetszolgálat már a 80-as években felvállalta a demens betegek gondozását az intézményeiben, néhány éve pedig európai uniós forrásból szakmai fejlesztéseket valósíthatunk meg. 2015-ben zajlott az INDA – Interprofesszionális Demencia Alapprogram –, amelyben elsősorban a szakemberek képzésére fókuszáltunk, valamint a társadalmi figyelemfelhívásra törekedtünk. Most a szakemberek által korábban kidolgozott eljárásrendek és módszertanok helyi adaptációját valósítjuk meg. Ebben együttműködő partnereink a hajdúböszörményi Fazekas Gábor Idősek Otthona, valamint a győri Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény, a Szeretetszolgálat kiemelt helyszíne pedig Székesfehérvár.

Mivel várják szeptember 21-én a fehérvári rendezvényen az érdeklődőket?

– Ezen a napon világszerte különböző rendezvények zajlanak a demenciára való figyelemfelhívás jegyében. A fehérvári programoknak 3 helyszíne lesz. A szabadtéri színpadon zenés-táncos produkciókat láthatnak. Vendégünk lesz többek között Koltai Róbert, aki C. Gundlach Batang felé című kétszemélyes tragikomédiájában éppen egy demenciában lassan elmerülő idős férfit alakít, és aki szintén a Katolikus Szeretetszolgálat ügye mellé állt. Az ismeretterjesztő sátrakban a megelőzés lehetőségeivel foglalkozunk. A Pláza előtti téren szűrőkamion várja az érdeklődőket, az 55 éven felüliek memóriavizsgálaton vehetnek részt. A Városháza Dísztermében pedig a szociális és egészségügyi szakemberek, háziorvosok számára tartunk szakmai konferenciát. A rendezvény házigazdájaként lesz jelen Spányi Antal megyéspüspök és nagy örömünkre szolgál, hogy Cser-Palkovics András polgármester is támogat minket. A fehérvári Alzheimer-napot követően pedig hamarosan indul a DIÓ, vagyis a Demencia Információs Órák programunk, ahol hozzátartozók számára tartunk ingyenesen hozzáférhető tájékoztatást.