Síelés: így érdemes elkezdeni

Schütz Tamás testnevelő, sí­oktató elsősorban azoknak ajánlja ezt a mozgásformát, akik bírják a hideget, szeretik a kihívásokat és élvezik a friss, magaslati levegőt. És bár síelni is meg lehet tanulni bármilyen életkorban, erre a sportra fokozottan igaz, hogy jobban megy, ha fiatal korban, akár három-négy évesen kezdi elsajátítani az alapokat az ember.

– A gyerekeknek nincs szük­ségük különösebb előzetes felkészülésre, hiszen az ő ízületeik mozgékonyabbak, jobban bírják a kiképzést, de a felnőtteknek nem árt, ha fizikailag is felkészülnek, megfelelő állapotba kerülnek síelés előtt. A magaslati levegőn való mozgás eleve jobban igénybe veszi a szervezetet. Ennek érdekében javasolt néhány héttel korábban olyan edzésbe kezdeni, amely fejleszti a koordinációt és az általános fizikai állapotot – magyarázta a síoktató. A gyengébb kondíció megnehezíti a tanulást is, ugyanakkor növeli a sérülés veszélyét. Emellett bizonyos fokú bátorság is elengedhetetlen a síelés elsajátításához, hiszen a lejtőn le kell jönni. Ha ez a kettő nincs meg valakiben, neki se álljon ennek a sportnak! Ha viszont megvan a kellő bátorsága – amit nem a pályabüfében elfogyasztott forralt borból nyert – és a fizikai felkészültsége is, ajánlott síoktatóval belevágni, akitől biztosan a helyes tartást és mozgást sajátítja el a tanuló. Ez ugyanis a további fejlődés alapja. Ha biztosan síel az ember, jó eséllyel elkerüli a sérüléseket, és élvezni is tudja a lejtőkön való lesiklást.

– Az, hogy ki milyen színű pályán tud lejönni, és mennyire gyorsan, nem feltétlenül jelzi a sítudást. Ne feledjük: a síelés alapjában véve veszélyes sport, főleg, ha valaki nem a tudásának megfelelő pályát és sebességet választja, vagy nem tartja be a sí-KRESZ-t. Az ilyen ember nemcsak önmagára, de másokra is veszélyes a sípályán – hangsúlyozta Schütz Tamás, aki kitért a bemelegítés fontosságára is: mozgassák meg a derekukat, a csípőjüket, illetve a comb és az alsó lábszár izomzatát, végezzenek törzskörzést, törzshajlítást és nyújtásokat, valamint néhány dinamikus elmozdulást jobbra és balra. Érdemes léc nélkül, majd léccel is bemelegíteni, amikor már a kötésben áll az ember. Két-három napnál többet egyszerre nem javasolt síelni, főleg, ha kezdő valaki. Ennyi idő után kijön a fizikai fáradtság, és a figyelem is lankadhat, ami nem jó – a sípályán mindig koncentrálni kell. Ugyanakkor az ember két-három nap után hajlamos azt hinni, már megtanult síelni, ami veszélyes lehet. Az igaz – legalábbis az oktató tapasztalata szerint –, hogy mi, magyarok, gyorsabban tanulunk meg síelni, mivel évente csak néhányszor adódik rá lehetőségünk.

Praktikus kérdés még egy kezdő síelő esetén: vegyünk-e felszerelést magunknak, vagy jók a bérelhető lécek és cipők? Az első néhány alkalomra érde­mes bérelni a felszerelést. Ha van rá lehetőség, akkor többfélét is próbáljanak ki, így rájöhetnek, hogy mi az, ami jobban fekszik egy lécben, vagy melyik márkájú sícipő illeszkedik igazán a lábformájukhoz. Aztán érdemes felállítani egy fontossági sorrendet, ami alapján apránként akár megvásárolható a teljes felszerelés is kiegészítőkkel együtt. És végül még egy fontos dolog: mielőtt síelni indulnak, mindenképpen kössenek olyan utasbiztosítást, amely bal­eset esetén állja akár a sípályá­ról a kórházba történő helikopte­res szállítás költségét is.