Idézés helyett élmények – Hogyan érdemes gyűjtögetni az erdőben?

Persze a stílust befolyásolja a sportáruházak hatalmas kínálata a láthatósági színekkel, a sílécmentes síbotokkal és még ezernyi más praktikus vagy annak vélt felszerelési tárggyal. Az egyik nem akar menet közben megállni, neki szendvicseket kell készíteni. A másik nem akar monoton menetelni, neki alapanyagok lapulnak a táskájában és tábortűz kell ahhoz, hogy abból élvezhető étel legyen. Van, akinek izotóniás energiaital van a kulacsában, és három mobilapplikáció figyeli az irányt, naplózza a lépteit, számolja a ledolgozott kalóriákat, míg sokan éppen az ellenkezőjére szavaznak, vagyis otthon hagyják a telefont, és borral vagy előre kevert fröccsel töltik a kulacsot.

Ahogy a kiskertek gazdái is megkezdik ilyenkor a borsómagok szórását, úgy az erdőjárók közül is sokan mennek élelmiszer-alapanyagért a rengetegbe például fokhagymaillatú zöld levelekért. Február vége van, ami nemcsak a medvehagyma időszaka, hanem a szarvasagancsok hullajtásának és gyűjtésének ideje is. Az erdő mindenkié, szól a mondás, és ezt alá is támasztja az országos törvény, így hát ha állami, ha magánerdőbe szeretnénk menni, megtehetjük bátran. Van is hova menni, ugyanis az ország közel ötödrészét erdő borítja, de csak kirándulni, lélegezni, felszabadultan menni, enni szabad benne, a szeméttel teli zsákot a völgybe rázni vagy például agancsot gyűjtögetni nem lehet.

A szarvasok üzekedése ősszel volt, akkor kell a legszebbnek és a legerősebbnek lennie az agancsnak. Tél végén elhullajtják, hogy jó esetben még nagyobb és még szebb nőjön helyette a tavasz és a nyár folyamán. Az agancsokat felszedni és hazavinni lopásnak minősül. Ha a hivatásos vadász vagy a rendőr megállít minket a zsákmánnyal, akkor komoly pénzbírsággal számolhatunk, arról nem is beszélve, hogy eljárás indul az ember ellen, ami azért elég kellemetlen. Persze a csábítás nagy, hiszen gyönyörű, természetes anyag.

Berendezési tárgyak, csillárok, falikarok, eszközök, kések nyele lehet, és gyönyörűen faragható, fényesre csiszolható.

Ha mégis szükségünk van erre a remek alapanyagra, szerezzük be legálisan! Egyes erdőterületek üzemeltetői meg­felelő ellentételezésért cserébe adnak ki gyűjtési engedélyt, amelynek birtokában előre meghatározott darabszám és/ vagy tömeg erejéig kereshet az elszánt gyűjtő szarvas­agancsokat.

Az erdőn azonban nemcsak agancs van, amit gyűjteni szokás, hanem sok gyönyörű virág is. Azok pont attól szépek, hogy ott vannak, ahol. Abban a klímában, talajban, azok között a fényviszonyok között szeretnek lenni, és ezt azzal mutatják ki, hogy gyönyörűek. Ha haza akarjuk vinni, a virág elhervad, mi pedig károsítjuk a természetet, és mindezt a zsebünk kárára, ugyanis emiatt is járhat pénzbírság.

Vannak az erdőn gombák is, sokan sok folyást ismernek, pontosan tudják, mikor hova érdemes menni, emellett minden időszaknak megvannak a maga gombái. Ha valaki erdei gombákat visz haza, az nem feltétlenül követ el károkozást vagy éppen lopást, de ha már mindenképpen gombászik, vigye el a bevizsgálóhelyek egyikére, mert lehet, hogy a talált gomba nem is ehető. Van olyan is, hogy ehető, de csak megfelelő hőkezelés mellett, és ha ez nem lenne elég, sok gombának van egy gonosz ikertestvére, ami majdnem úgy néz ki, mint a finom és kellemes, de közben akár mérgező is lehet.

A bogyógyűjtés is gyakori elfoglaltsága a szilícium kori ősembernek, és ott piroslik a fagytól megcsípett csipkebogyó a szúrós ágak végén. Ha ezeket szedjük főzetnek vagy forrázatnak, lekvárnak, figyeljünk jól! Ahogy nem eszünk a sárga hóból, úgy ne szedjünk térdmagasság alatti ágakról bogyókat, mert az erdei állatok és az általunk odaengedett kutyák nem kímélik ezeket a kiszögelléseket.