Zenei nevelésben részesülnek azok, akik a Ringató foglalkozásain vesznek részt

Nulla- és hároméves kor közötti gyermekekről van szó, ők azok, akik – jellemzően – anyukájukkal szoktak érkezni a sárbogárdi művelődési házba. Itt szerdánként úgynevezett Ringató foglalkozás zajlik bő fél órában.

– Ez a zenei nevelési program Gállné Gróh Ilona zenepedagógushoz köthető. A foglalkozás célja, hogy a családoknak egy gyermekdalokból és -játékokból álló repertoárt mutassunk és tanítsunk meg úgy, hogy azokat aztán haza is tudják vinni magukkal s az otthonukban bátran kamatoztathassák – mesélt a Ringató programról a sárbogárdi foglalkozás vezetője, Bravik Katalin. Hozzátette: az sem mellékes, hogy mindezzel a magyar, kulturális-nemzeti hagyományt is továbbörökítik a programban részt vevők.

S hogy „ringatni” lehessen, természetesen dalok, zenék is megjelennek az egyes alkalmakon. Ezeknek három nagy csoportja van: az egyik a magyar népdaloké (amely egyben a legfontosabb, leghangsúlyosabb részét teszi ki a programnak), a másik a további népek dalai, illetve a harmadik a komponált gyermekdalok.

– Kodály Zoltán-olvasógyakorlatok vagy költők versei ezek – magyarázta a harmadik kategória jelentését Katalin.

Az édesanyák számára mindez egy jó élmény: közösen énekelnek, dalokat, mondókákat tanulnak, kis közösséget teremtenek. Ugyanis a helyszínen lévők élőben énekelnek, s ugyanígy élő hangszert is szólaltatnak meg országszerte és az országon túl (például a Felvidéken, Nagy-Britanniában) a „hálózatban” dolgozó foglalkozásvezetők. Ezek jellemzően magyar népi hangszerek, de olykor más eszközök is megjelennek: a zongorán kívül az akusztikus zeneszerszámok élveznek előnyt. Katalin egy ukulelével zenélt.

– A sárbogárdi anyukák nagyon szeretnek dalolni, és igazán jó hangjuk is van ehhez. Nagyon jó velük dolgozni. A babákon pedig látni a fejlődést, holott nem ez a célunk. Közvetve fejlődnek, látszódik, érződik a hatás, hogy figyelnek a zenére, hogy egy-egy régebb óta járó picúr jobban részt vesz a játékokban – értékelt a foglalkozásvezető.

Bravik Katalin tavaly áprilisban indította el a „klubot” a Dél-Fejér megyei településen; itt volt, hogy húsz édesanya is megjelent csöppségével a soron következő eseményen. A nyári szünetben aztán az alkalmak is szüneteltek, de szeptember óta ismét sokan járnak „ringatózni”. Jelenleg kilenc-tízen aktívak, amely – mint Katalin megsúgta – egy nagyon jó létszám.

Magunk is megtapasztaltuk: az anyukák valóban bátran énekeltek, gyermekeik pedig mindeközben jól érezték magukat. Volt, hogy egyszer csak az égbe repültek egy forgószélnek köszönhetően, míg máskor a vonaton zakatolva pattogtak édesanyjuk ölében.

Természetesen nagy mosolyok kíséretében. A foglalkozáson a napokban elhunyt Csukás Istvánról is megemlékeztek, amikor a szövegből dallá lett, málnabokrot megszedő mackóról énekeltek közösen. Emellett Katalin egy flamand altatódalt is hozott a foglalkozás vége felé a kicsiknek és szüleiknek – akik a többi között a „Még azt mondják, nem illik” kezdetű magyar népdallal is bezengték a helyiséget. Nevetésekben, összenézésekben, mozgalmas pillanatokban nem volt hiány, s még külsősként is érződött: egy-egy ilyen alkalom szellemileg-lelkileg feltöltődés babának, mamának egyaránt.