A gyerekeknek még természetes az elfogadás

Mondhatjuk, hogy a kisgyerekeknek még természetes a különbözőség, a „másság”, hiszen nem rendelkeznek azokkal a címkékkel, előítéletekkel, amelyekkel növekedésük közben, a társadalmi szocializációs folyamatban, a felnőtteken keresztül találkoznak. Ők még nem tudják, mit jelent az, ha valaki például autizmussal él vagy Down-szindrómás. Éppen ezért fontos volna, hogy ez a szemléletmód lehetőleg megmaradjon, és később is elfogadóan tekintsenek azon embertársaikra, akik valamilyen testi, érzékszervi vagy akár értelmi fogyatékossággal rendelkeznek. A Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat vezetője, Mile Anikó arra világított rá, hogyan lehetséges az érzékenyítés, és mikor milyen programokat érdemes megvalósítani.

– A kisgyermekek rendkívül rugalmasak és nyitottak, a szocializációs folyamat nem épített még be falakat, sztereotípiákat, előítéleteket a személyiségükbe. Teljesen természetes számukra az, hogy különbözőek vagyunk, és így kezelik a fogyatékosságot. Nem jönnek zavarba, ha egy olyan gyerekkel, felnőttel találkoznak, aki magán viseli a fogyatékosság jegyeit, meg merik kérdezni tőle, mi történt vele, miért ilyen. Azoknak a gyerekeknek, akik együtt nőttek fel, együtt nevelkedtek fogyatékos társaikkal, felnőtt korban sem okoz problémát, hogyan viszonyuljanak egy fogyatékos emberhez. Különösen azoknak a gyerekeknek természetes ez, akiknek környezetében van sérült személy – fogalmazott Mile Anikó.

– Az érzékenyítés tehát akkor lehet a leghatékonyabb, ha az már az intézményes nevelés legkorábbi időszakától, akár a bölcsődétől, az óvodától megvalósul. Az, hogy a programot milyen formában tervezzük meg, a gyermekek életkorától függ. A közvetlen élmény bír a legjobb fejlesztési hatással. Az érzékenyítés célja a saját élményű gyakorlatoknál az életkori sajátosságoknak megfelelő tevékenységeken keresztül bemutatni a gyermekeknek a fogyatékosságból eredő érzékelési, mozgási, kommunikációs és szocializációs nehézségeket és az ezek leküzdésére alkalmas kompenzáló technikákat, eszközöket. Az érzékenyítés során játékos formában próbálják ki a gyermekek a különböző élethelyzeteket, tapasztalják meg azokat a nehézségeket, melyekkel minden nap szembesül egy fogyatékos gyermek. Ilyen lehet például az, ha valaki bekötött szemmel próbál boldogulni – tudtuk meg.

Szintén sokat segíthetnek a mesék, hiszen a gyermek nyelvén szólnak, aki a történet feldolgozása közben megélheti a helyzeteket, és kialakulnak azok a belső képek, élmények, amelyek hatással lehetnek a szemléletére. Az igazgató három mesét is ajánlott. Az autizmussal élő gyerekek elfogadása a témája Győriné Stefanik Krisztina Csillagbusz című könyvének. Kálmán Zsófia Mindenki erdeje című könyve óvodásoknak való; a különbözőségeket, fogyatékosságokat állatok személyesítik meg. Különleges továbbá a Kuku és barátai című könyv Loványi Esztertől, aki maga is hallássérült. Ez a történet a segítő kutyák világába vezeti be a gyerekeket.

Mile Anikó hangsúlyozta: a mintaadás itt is nagyon fontos. Óriási a pedagógusok felelőssége, hiszen a gyerekek nagyon érzékenyek, és megérzik, ki hogyan áll hozzá valójában az adott témához. Ha tehát felnőttként nem vagyunk elég nyitottak, akkor csinálhatunk bármilyen érzékenyítő programot, annak nem lesz igazán hatása.

Felső tagozatban vagy középiskolában már a filmek is ajánlottak, ezek közül a szakember a Ben X című filmdrámát említette. Sokat jelenthet még, ha a fiatalok érintettekkel találkoznak, beszélgetnek.

A szülők szerepe is fontos ebben folyamatban, hiszen ők az elsődleges minták. Az érzékenyítés terén is jó, ha alkalmazkodnak a gyermek kérdéseihez, illetve bizonyos szituációkhoz, amikor fölmerül ez a téma. Mile Anikó felhívta a figyelmet arra is, hogy ha egy csoportba vagy osztályba bekerül egy fogyatékos gyermek, akkor azt készítsék elő, tehát a pedagógusok tájékoztassák a szülőket, a gyerekeket, hogy elősegítsék a befogadást.