Az Erdőjáró Baráti Társaság tudja: legszebb tájaink csak egy bakancsnyira vannak tőlünk

Mit kell tudni rólatok, hogyan mutatnátok be az Erdőjáró Baráti Társaságot?

- Az Erdőjáró Baráti Társaság egy 3 főből álló baráti társaság. A tagjai Kanizsay Botond, Czirák Benedek és jómagam, Borosnyay Bendegúz.

2018 vége és 2019 eleje között alakultunk, akkor hoztuk létre a közösségi oldalunkat is. Célként pedig a túrázás népszerűsítését tűztük ki, elsősorban a fiatalok körében. Mivel mi is fiatalok vagyunk, és imádunk a természetben lenni, így gondoltuk ezt próbáljuk meg átadni, és más velünk egykorúakat is mozgásra bírni.

Mindhárman székesfehérvári fiatalok, Botond és Benedek osztálytársak és 18 évesek, Bendegúz pedig 16 esztendős. Amit alapvetően mindhármukról tudni lehet, hogy imádják a természetet, és rengeteg szabadban űzhető sportot kipróbáltak már. Ilyen például a tájfutás, ami által kialakult a barátságuk is, és elindultak az úton, hogy olyan fiatalokká váljanak, akik valami jót próbálnak átadni a közösség számára.

Milyen túrákon vettetek részt a nyáron, milyen élményekkel gazdagodtatok?

- Nem járunk teljesítménytúrákra gyakran, sokkal jobban szeretjük magunknak megtervezni az utunkat. Nyáron viszont Botonddal közösen megkíséreltük egyben végigjárni az Országos Kéktúra teljes, 1168km-es távját nomád módon. Erről napi rendszerességgel tudósítottunk a közösségi oldalunkon, illetve több cikk is született ezzel kapcsolatban. Botondnak sikerült is 35 nap alatt végigérnie, nekem viszont sajnos 900 km és 30 nap után fel kellett adnom.

De kétségkívül ez az a teljesítmény, amire a legbüszkébbek vagyunk!

Mit ad nektek a túrázás?

- Nekünk a túrázás elsősorban szórakozás. Egy olyan szórakozás, amely rengeteg jó és hasznos dolgot ad az embernek. Jól érezzük magunkat a túratársainkkal, barátainkkal. A túrák alatt pedig nagyon sokat beszélgetünk és nevetünk. Az erdő, a szervezés, és új emberek megismerése sok-sok tapasztalattal gazdagítja a természetjárót.

Amióta felvettük a bakancsot, megismerhettük Magyarország legszebb tájait, bepillantást nyerhettünk az ország különböző régióiban élők mindennapjaiba, és gyönyörű helyekre vitt az utunk nem csak kis hazánkban, hanem a határon kívül is.

A túrázás másik mozgatórugója a teljesítés öröme. Fantasztikus érzés legyűrni a kihívásokat és büszkén megállni a végén, hogy na, ez egy jó móka volt. Hiszen a túrázásban vannak kihívások szép számmal. A szellem mellett nem szabad megfeledkezni a testről sem. A gyaloglás nagyon sokat fejleszt az állóképességen és izomzaton, valamint nehezebb terepen a mozgáskoordináción is. A mozgás egészségesebbé tesz bennünket és az edzettségünk miatt a mindennapokban is könnyebben helytállunk.

Milyen terveitek vannak a jövőt tekintve?

Botond: A jövőben minél több sportot ki szeretnék próbálni. Célom, hogy a természetben megtaláljam az igazán nekem való elfoglaltságot, az oly sok lehetőség közül. Folytatni szeretném a teljesítménytúrázást is, hiszen sok túra vár még kipipálásra. Szeretnénk még nyílt túrákat rendezni, ahol másoknak is bemutathatjuk a túrázás élményét. Szeretnénk a fiatalokat kicsit megmozgatni és megmutatni nekik, milyen csodálatos dolog a természetben lenni.

Bendegúz: Az én célom mozgásban maradni. Imádok új dolgokat kipróbálni, és igyekszem minden lehetőséggel élni az életben. Persze, emellett én is keresem azt a sportot, ami mellett megállapodok majd. A fentiektől függetlenül pedig tanulmányi céljaim is vannak, úgymint egyetemen való továbbtanulás.

Czirák: Én a túrázás terén nem tervezek hosszú távokra, teljesítménytúrákra hajtani. Számomra ez egy kikapcsolódás, nem versenysport.

Ellenben a másik nagy szenvedélyemmel a mountain bike-ozás , ahol előszeretettel hajszolom a kilométereket az erdőben. A jövőben inkább erre alapozok komolyabb sport szempontjából.

Milyen kirándulóhelyeket javasoltok az olvasóknak a megyében, és milyen tanácsokkal látnátok el őket egy-egy túra előtt?

- Ha az ember egy könnyed hétvégi kirándulásra vágyik, esetleg történelmi helyeket is megnézne, akkor a Velencei-hegység az Ő terepe. Nincsenek megmászhatatlan szintek, a turistajelzések láthatóak és könnyen követhetőek. Sukorón egy hatalmas területű arborétum várja a látogatókat, rengeteg földtani érdekességgel, bemutatóteremmel a Velencei-tó élővilágáról, és nem utolsó sorban jó állapotú játszóterekkel, így a kisgyerekek is egészen biztosan élvezni fogják a helyet. Nem messze tőle pedig ott a Katonai emlékpark, ami számos itt zajlott háborús eseményről állít emléket.

Ha pedig kihívásokat keresünk, de nem szeretnénk órákat utazni, akkor a Vértes és a Bakony legyen az úti cél. A Vértes tele van meredekebbnél meredekebb kaptatókkal, a Bakony pedig a legideálisabb egy kilátótúrához. Persze, nem csak ez miatt az egy-két dolog miatt érdemes ezekre a helyekre szervezni a hétvégi kirándulást.

Mindkét hegység, de főleg a Vértes olyan atmoszférával bír ami leírhatatlan, és mindenkinek legalább egyszer át kell élnie azt az élményt.

Talán a legfőbb tanácsok amikkel ellátnék egy túrázót, hogy mindig évszaknak megfelelő felszereléssel induljon útra és legfőképp a lábbeliére figyeljen oda, hiszen az a ruházat legkényesebb része, és csak olyan távot vállaljon be amiről tudja, hogy biztosan bírni fogja. Egyedül is jó kint lenni, de hosszabb távoknál mindig legyen legalább egy túratárs, akivel kölcsönösen tudják segíteni egymást az adott szituációban. De a legfontosabb, hogy NE szemeteljen és tisztelje a természetet!