Decemberi tavasz a Sóstón, avagy szokatlan év szokatlanul meleg búcsúja

Az elmúlt év szinte minden téren és minden értelemben a furcsaságok és az eddig nem tapasztalt dolgok esztendője. Az utóbbi időszakban talán nem sok dolog volt, ami meglepetést okozhatott számunkra, hiszen talán túl sok mindenen is keresztülmentünk. Világjárvány, karantén, korlátozások, távolságtartás és szélsőséges időjárás.

Így már sokan meg sem lepődtek azon, hogy december végén tavaszi napsütés köszöntött minket. A karácsonyi sütemények és egyéb finomságok felhalmozása után, a hetek óta nem látott napsugarak sokakat kicsalogattak a Sóstói tanösvényre. A levegő kitisztult, így a természetvédelmi terület fölé magasodó kilátóból magával ragadó látvány tárult az idelátogató családok és baráti társaságok elé. A széles területen elterülő tó, a nádasok és az ösvények élettel teli egészét élvezhették mindazok, akik a kikapcsolódást összekötötték a bejgli lesétálásával. A természetből áradó nyugalom gondtalan hangulatot ébreszt a sétálókban, ami ennek az évnek a végén különösen felszabadító lehet. A felhős, ködös időt áttörő kellemes napsugarak talán reményt kelthetnek bennünk.

Az év utolsó napjaiban felvillanó tavaszi fények bizakodással tölthetnek el mindannyiunkat, hogy az egész világot beborító zord felhőt is lassan áttöri a fény. Talán a fölöttünk lévő kételyekkel, megpróbáltatásokkal és néhol félelemmel teli felhőn idővel átszivárog a régi, megszokott mindennapjaink nyugalma, boldogsága és kiegyensúlyozottsága. Az évszakokon átívelő, egész éves „telet” felváltja a tavasz, az új élet és a remény, épp úgy, amint a természetben is a tél kellős közepén, a legváratlanabb pillanatban törtek elő a napsugarak.