Remény és fásultság – Hogyan tudjuk feldolgozni az érzelmi hullámzásokat?

– Már egy éve, hogy mindennap láthatjuk a koronavírus-járvány fertőződési és halálozási adatait. A jelenség önmagában is ijesztő, és hosszabb távon fásult érzelmi állapotot okoz. Kontrolláljuk a hírfogyasztást, ne keljünk és ne feküdjünk ezzel! – vágott a közepébe az előadó.

– Emberként alapvetően érzelemfókuszú vagy problémafókuszú megközelítéssel érzékeljük a világot. Két végletet látunk: elfordulunk a tragédiáktól, mintegy bezárkózunk önmagunkba, illetőleg kinyílunk, és segítünk másoknak. Úgy vélem, jelenleg kettős lélektani pozícióban leledzünk, egyrészt reménykedők, másrészt fásultak is vagyunk – s mindenképpen szorongunk. Nem tudjuk, hogy mikor lesz vége ennek az állapotnak, lassan tűrőképességünk határára érkezünk.

Veszélyes, ha „robotpilótába” kapcsolunk – fejtette ki egyebek között Tari Annamária. Határozzuk meg, hogy miért vagyunk pocsék állapotban, és tegyünk ellene. Hiszen továbbra is élnünk kell mindennapjainkat, még ha azok az eddig megszokottaktól alapvetően eltérnek. A Covid-fásultság komorságot, rosszabb esetben depressziót hordoz magában. Csökken az akarat­erőnk, nem akarunk semmilyen irányban sem erőfeszítéseket tenni. Ez a kifáradás most leginkább az egészségügyben dolgozókat sújtja. Merítsünk erőt az ő példájukból! Új jelenség a Zoom-fáradtság, amely mindazokat érinti, akik a folyamatos, egész napos kép­ernyő előtt ülés okán tapasztalnak érzelmi reakciókat.

– Többen dühös kamaszként viselkedünk, sokszor legszívesebben lefeküdnénk a padlóra, és rúgkapálnánk tehetetlenségünkben – folytatta a pszichológus. – Egy-egy boltnál bármikor egész színdarabok játszódnak le. Hogy is van az, ha látjuk a kiírást, egyszerre három személy tartózkodhat bent, mégis negyedikként, ötödikként csak azért is bemegyünk? Miként viszonyulunk a megváltozott szabályokhoz? Felelős felnőttként reagáljunk a történésekre! Viseljük a maszkot, ne menjünk a másikhoz túl közel! Hiszen ha vigyázunk a másikra, azzal magunkra is vigyázunk.

A külső fenyegetettségre belső védelemmel válaszolhatunk. Párkapcsolatban az empátia, a türelem vált elsődlegessé. Két ember viszonya akkor alakulhat harmonikusan, ha mindketten 50-50 százalékban vagyunk jelen. A szövet akkor teljes, ha megtanuljuk a másikat! Ne söpörjük tini gyermekünk gondját az asztal alá, mondván, édes fiam, neked most az a legfontosabb, hogy nem találkozhatsz a barátaiddal, amikor én attól rettegek, hogy elveszíthetem a munkahelyem.

– A megváltozott helyzetre másképp kell reagálnunk, mint eddig. Túl kell élnünk! Hallgassunk komolyzenét; sportoljunk, táncoljunk kicsit a konyhában; menjünk ki az udvarra, a zöldbe, hisz itt a tavasz; ne hagyjon el bennünket a jókedvünk; beszélgessünk egymással, de ne bölcselkedjünk. És nézzünk katasztrófafilmeket! Mert ott a főhős (mi magunk) mindig fölébe kerekedik az elemeknek, a rossznak! – tette hozzá Tari Annamária.