A Sipos házaspár kiskertje új környezetbe repíti a fehérvári panelok közt sétálókat

A panelházak kapcsán sokan a betondzsungelekre asszociólnak. Olyan steril lakótelepekre gondolnak, ahol egymást érik az házak, melyek között keskeny betonjárdák kacskaringóznak egyik épülettől a másikig. Talán itt-ott előfordul egy talpalatnyi zöldterület, csak az érzés kedvéért.

Nos, szerencsére a valóság eme eszmefuttatás ellentéte is lehet. A Budai úti panelek közt sétálva csodálatos oázisra bukkanhatunk. Először egy fehér biciklire lettünk figyelmesek, amely a lépcsőház előtti zöldterületen áll, ma már virágtartóként funkcionál. Aztán tovább sétáltunk, és megérkeztünk a nyugalom szigetére. Habár az időjárás még nem engedi, hogy kiteljesedjen a terület, már most is lenyűgöző a látvány. Aranyos kis pad, székek és egy asztal várja az erre sétálókat. Közelebb lépve megpillantunk egy fából készült szekeret és egy talicskát is. Ezeken is zöld növények laknak, és akkor még nem is beszéltünk a „köcsögfáról”.

Sipos Éva és Sipos Jenő hosszú évek óta időt és energiát nem sajnálva tesz azért, hogy ez a kis oázis menedéket nyújtson mindazok számára, akik szeretnék a természetben érezni magukat akkor is, ha éppen csak kilépnek a lépcsőházból.

– Amikor ide költöztünk 2006 őszén, itt egy nagy semmi volt, és nem bírtuk elnézni. Először a sörvényt alakítottuk ki, összeszedtük a csemetéket, amelyeket a férjem beiskoláztatott. Szép lassan elkezdtük kialakítani azt a kinézetet, ami most látható. Jó a szemnek, jó a léleknek – kezdte Sipos Éva. – A ház köré barackfákat, eperfát, szilvafát ültettünk. Szeretetből csináljuk. Ezekben a lépcsőházakban viszonylag sok idős ember él, de mi nem is várjuk el, hogy bárki segítsen. Aki tud, ad némi anyagi hozzájárulást, és a lehetőségekhez mérten a közös képviselőre is mindig számíthatunk.

Bizony nem csak a lakók csodálják meg a kiskertet, az arra járók is gyakran megállnak néhány pillanatra.

– Ha valaki panelban lakik, az nem azt jelenti, hogy le van szorítkozva egy olyan életmódra, hogy ne legyen valami jó vagy szép körülötte. Nagyon sokan megállnak, leülnek, megisznak egy üdítőt. A gyerekek is szívesen körbeszaladnak itt – mesélt Sipos Éva.

A virágtartóként szolgáló szekér és talicska Sipos Jenő keze munkáját dicséri. Öt hónapon át dolgozott pincéjükben azért, hogy a fából készült alkotások a kiskert ékei legyenek. Megtervezte, megfaragta, megvalósította. Ami a virágokat illeti, a hideg időjárás miatt még nem teljes az összkép.

– Egyelőre az óriás kaktuszainkat raktuk ki, ezek a lépcsőház aulájában telelnek. Egy-két héten belül már kirakjuk a muskátlikat is, ezek mindig a szekérre kerülnek. Ezután érkeznek majd a Virágos Fehérvár program keretében kapott egynyári növények. Ezeket szétosztjuk, hogy minden virágtartóba jusson – folytatta.

A házaspár létrehozott egy különleges fát is a kiskertben, ám ezen a növényen levelek helyett kerámia edények vannak

A „köcsögfa” névre hallgató alkotásra először saját kerámiáikat rakta ki Sipos Éva, ám a környéken lakók is rövid időn belül felfedezték a nem mindennapi fát, és sokan hoztak egy-egy különleges, festett kerámiát, így még színesebb lett a végeredmény. Ami a továbbiakat illeti, egy kerekeskút felépítése is szerepel Sipos Jenő tevei között. A panelkert nem szezonális dolog, állandó törődést igényel, ősszel és télen is akad tennivaló. A kiskert legszebb kinézetét június-július körül éri el, akkorra teljesen virágba borul a panel előtti terület, a nagy platánfák árnyékában ülve bárki elkortyolhat egy hideg limonádét a tikkasztó hőségben.