Nehéz, de közel sem lehetetlen egy ADHD-s gyermek nevelése-oktatása

Mi is ez a betegség, illetve zavar?

– Az ADHD nem betegség, hanem egy neurológiai alapú funkciózavar. Az elnevezés egy betűszó, az angol Attention Deficit Hyperactivity Disorder kezdőbetűiből adódik, mely jelzi a fő tüneteket is, a figyelemzavart és a hiperaktivitást. Mindezek mellett harmadik tünetként megjelenik/megjelenhet az impulzivitás is. Pedagógiai szükségletei alapján az ADHD-val küzdő gyermek sajátos nevelési igényűnek számít, a nevelési-oktatási folyamatban különleges bánásmódban kell részesülnie.

Milyen fokozatai vannak?

– Fokozatokról nem igazán beszélhetünk, mivel az említett tünetek az egyes gyermekek esetében különböző aránnyal, hangsúllyal jelenhetnek meg, sokszínű tünetegyüttest alkotva. Előfordulhat például, hogy a gyermek súlyos figyelemzavarral küzd, de hiperaktivitás és/vagy impulzivitás nem, vagy alig jellemző rá. Olyan esetek is vannak, ahol hiperaktivitás, impulzivitás a vezető tünet, és egyéb tünet kevésbé jellemző.

A fejlesztés, az ellátás csakis csapatmunkában valósulhat meg

Hányan küzdenek ezzel a gonddal ma általában és főleg az önök ellátási területén, Fejér megyében?

– A teljes populációra vonatkozóan nincs hazai reprezentatív felmérés, világviszonylatban 5-10 % közé tehető az ADHD-val diagnosztizáltak aránya. A fiúk körében a funkciózavar megjelenése háromszor gyakoribb, mint lányok esetében. Az intézményes nevelésben részt vevők esetében a KIR STAT adataira támaszkodhatunk, amely tartalmazza a sajátos nevelési igény egyes típusainak létszámadatait. Ez alapján az előző, 2019/2020-as tanévben mindösszesen 6030 fő volt a súlyos figyelemzavarral küzdő, és 3060 fő a súlyos magatartásszabályozási zavarral küzdő gyermekek, tanulók száma. Ha az előző tanéveket is nézzük, sajnos jelentős növekedést látunk: 2012 óta a magatartásszabályozási zavarral küzdő gyermekek, tanulók száma közel 30%-kal növekedett, míg a figyelemzavarral küzdő gyermekek, tanulók száma megkétszereződött.

Fejér megyére vonatkozóan nincs adatunk, így csak becslésekre hagyatkozhatunk. A megyei szakértői bizottság a 2019/2020-as tanévben 286 alkalommal diagnosztizált figyelem- és aktivitászavart. Ha figyelembe vesszük, hogy életkortól függően 2-3 évente kerülnek vizsgálatra a gyermekek, akkor a fenti adatnak a 2-3-szorosával számolhatunk.

Hogyan lehet kezelni, ha már gyógyítani nem?

– Azt nagyon fontos leszögezni, hogy az ADHD-val küzdő gyermekek, tanulók számára – elszórtan néhány alapítványi, vagy egyéb nem állami intézményt kivéve – nem létezik elkülönített, speciális intézmény, mint pl. az értelmi-, érzékszervi-, vagy mozgásfogyatékos gyermekek esetében. A megyei szakértői bizottság ezért kizárólag integrált ellátási formát tud kijelölni számukra. A különleges bánásmódot tehát a többségi óvoda, iskola kell, hogy biztosítsa. Nem könnyű egy ilyen funkciózavarral küzdő gyermek nevelése-oktatása, de nem is lehetetlen. Nagyon fontos szempont az, hogy a pedagógus nem maradhat magára a pedagógiai folyamatban. A fejlesztés, az ellátás csakis teammunkában valósulhat meg. Az együttműködő team tagja lehet a gyógypedagógus, pszichológus, egyéb szakemberek, és nem utolsósorban a szülő.

Hogyan viszonyuljon a közösség? Hogyan lehet minél zökkenőmentesebben integrálni valakit a közösségbe, aki ilyen zavarral küzd? Mit kell tennie a: szülőnek, osztálytársnak, pedagógusnak? Ha mindig mellette van egy pedagógiai asszisztens, akkor be tud-e igazán jutni a közösségbe? Felügyelet mellett beszélhetünk-e valódi integrációról?

– Ha egy ADHD-val küzdő gyermek bekerül egy közösségbe, a kezdő lépés az, hogy alaposan meg kell figyelnünk a viselkedését, fel kell tárnunk az atipikus viselkedést kiváltó okokat, amelyben a szülő és a gyógypedagógus is sokat segíthet. Tulajdonképpen értelmeznünk kell a különböző viselkedésmintázatokat, amire majd ráépíthetjük a nevelési stratégiánkat. Fontos, hogy a gyermek oktatásában, nevelésében részt vevő pedagógusok, szakemberek egységesen alkalmazzák ezt a stratégiát, mert egyébként nem lesz hatékony. És itt is kiemelném a szülő bevonását mind a tervezésbe, mind a nyomon követésbe. Ha nem működik a stratégiánk, akkor felül kell vizsgálnunk, és módosítanunk. Tudnunk kell, hogy ez hosszú folyamat, apró lépésekben tudunk haladni. A pedagógiai asszisztens sokat segíthet, de érdemes úgy szervezni a munkáját, hogy ne csak a sajátos nevelési igényű gyermekkel foglalkozzon, hanem a többi gyermeknek is segítséget nyújthasson. Így elkerülhető a címkézés és az egyébként is nehezen beilleszkedő gyermek állandó peremhelyzetbe kerülése. Az asszisztens jelenléte támogatni tudja az integrációt.

Hogyan lehet elérni, hogy ne forduljanak el azoktól, akik ezzel küzdenek, hanem inkább a megfelelő tudás birtokában úgy lépjenek hozzá vagy éppen karolják fel, hogy az mindenki számára pozitív legyen?

– Az ADHD a neveléstudományi kutatások egyik fontos területe. Hazai és nemzetközi projektek folytak és folynak annak érdekében, hogy segítséget, útmutatást adjanak a pedagógiai gyakorlat számára az ADHD kezeléséhez. Léteznek és elérhetők már olyan útmutatók, kézikönyvek, amelyek konkrét módszertani javaslatokkal tudják segíteni a pedagógusokat. Ilyen például a Helping Hand projekt, amelynek eredményeképpen digitális útmutató, kézikönyv és gyakorlati feladatgyűjtemény is készült óvodapedagógusok és szülők számára.

[embed]https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/eroszak-zentai-uti-altalanos-iskola-diak-bantalmazasok-4887643/[/embed]