Élet és szindróma a járvány után – Továbbra is fontos odafigyelni az idősekre

A sor elég hosszú. Ilyen szóösszetétel a „poszt-Covid-élet” is. De mit jelent ez pontosan?

– A koronavírus-járvány, úgy tűnik, leköszönőben van, és talán fokozatosan újra nyitni lehet a közösségi programok felé. Ez különösen fontos az idős emberek számára, akiknek még lényegesebb a kapcsolatok megtartása és további építése, mint a fiataloknak, hiszen a tapasztalatok szerint ez a korosztály magányosodott el leginkább az elmúlt hónapokban – mondta Kereskedő Emőke, az Empátia Iroda szociális lelkigondozója, teológus. – Jártam olyan kistelepülésen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol az alapellátást nyújtó szolgáltató elmesélte, hogy térségükben a hozzátartozók „felmentést kaptak” az idős családtagjukról való gondoskodás felelőssége alól.

Az otthonokban lakókat nem lehetett látogatni, így az idős, beteg emberek elszigetelődtek a falak között. De az otthonukban élők is elmagányosodtak.

– A járvány és mindaz a veszteség, amelyet a vírus okozott, itt marad velünk, köztünk, nem lehet elfelejteni – folytatta a szakember. – Ezért tartom alapvetőnek, nyilvánvalóan fon­tosnak az idős korosztályra való odafigyelést most még inkább, hogy a járvány lecsengése után ők is újra társasági életet élhessenek. Másik észrevételem, hogy a 65 év felettiek nagy része megtanulta használni az internetet a vírus alatti korlátozások idején, hiszen az istentiszteletek is átkerültek a digitális térbe. Sokan bezárkóztak, s a közösségi oldalakon virtuális kapcsolatokat létesítettek, aminek komoly mentális, fizikai, egészségügyi és biztonsági veszélyei is vannak. A veszélyek elhárításában a hozzátartozóknak is szerepük lehet anélkül, hogy bármiben korlátoznák idős családtagjaikat. A korosztálynak lehetőséget kell nyújtani közösségi kapcsolataik megtartására, építésére, a jelen valós megélésére.

Seregélyesen, a helyi általános iskolában dolgozók például önkéntes munkával hívtak fel idős, magányos embereket, hogy egy kis beszélgetéssel lelki támaszt nyújtsanak nekik.

– Ha vannak idős hozzátartozóink, és mentálisan, fi­zikailag még alkalmasak a közösségi programokon való részvételre, szervezzünk nekik „korbarát” összejöveteleket, találkozókat. Ezt tanácsolom az időskluboknak, szervezeteknek is. Az idősek sokszor nehezen szánják rá magukat arra, hogy kimozduljanak, így lehet, hogy inspirálni, noszogatni kell őket. Ha több generáció együtt tölti a szabadidejét, a korosztályok közötti szakadék könnyebben áthidalható.

A lakásukhoz, ágyukhoz kötött idős, magányos betegeknek továbbra is szükségük van a törődésre, a gondoskodásra, a lelkigondozásra, szögezi le Kereskedő Emőke, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a demenciával élőket ne becsüljük alá, hiszen soha nem tudhatjuk, mennyit értenek meg a körülöttük zajló eseményekből.

– Munkám során sokszor találkozom idős, beteg, magányos emberekkel. A koronavírus-járvány előtt elindítottam egy kezdeményezést: „Fogadj örökbe egy idős embert egy napra, egy hétvégére, örökre!” címmel. Amikor kitört a járvány, már hasonlóra buzdított minden médium, és végre odafordultunk az idősek felé, de talán csak addig, ameddig tartott a vásárlási korlátozás. Jó volna, ha ez a hajlandóság megmaradna, és nem csak vészhelyzetben figyelnénk erre a korosztályra. Az idős emberek közösséghez való tartozása létfontosságú.

Azt már tudjuk, hogy a magány a demencia rizikófaktora. A legújabb kutatások szerint nagyobb valószínűséggel alakulhat ki demencia vagy Alzheimer-kór azoknál, akik tartós magányban élnek.

– Ismertem olyan idős hölgyet, aki magányában beszélgetni kezdett a televízióban szereplőkkel, a képernyőn keresztül. Sajnos a sok előítélet megnehezíti a már demenciá­val élőknek, hogy folytassák korábban megszokott közösségi életüket. A magány azokat az idős embereket is fenyegetheti, akiket egyébként szerető család vesz körül, mert az elszigeteltséget leginkább a társasági kapcsolatok elvesztése okozza.