Hentesként komoly terhelésnek van kitéve, de jókedvvel dolgozik Pulai Mihály

Nemcsak levágja, hanem feldolgozza, füstöli is. Pulai mester elhivatottságát jelzi az is, hogy olyan felszereltségű a nyári konyhája, ami minden igényt kielégít. Különösen érdekes és valószínűleg értékes is az a százötven éves kolbásztöltő, amiben –ahogy mondani szokás – benne van az anyag. 

A hatvanöt éves „Pulaimisi”, ahogy őt mindenki szólítja, tősgyökeres nagyvenyimi. – Itt ismerkedtem meg a szakmával, Dunaújvárosban a kereskedelmi középiskolában végeztem, hús- és hentes­áru-eladó szakon. A Vasmű úti húsboltban voltam tanuló, majd az érettségi után oktatói oklevelet is szereztem. Dolgoztam a technikumban, a Római körúton, ahol két társammal nyitottuk meg az üzletet, ezután bevonultam katonának. A leszerelésem után a mostani a Béke városrészben lévő boltba kerültem, majd öt évet Németországban dolgoztam – mesélte a szakember.

Hogy a hentesség bizony kőkemény fizikai munka, a számok is jól mutatják: tavaly decemberben egy tonna malacot és 2,1 tonna körmöt dolgozott fel. Nehezen elképzelhető, hogy ekkora terhelés után haza, barátaihoz vagy családtagjaihoz megy és levág egy disznót, vagy száz kilogramm húsból tölt kolbászt. 

Pedig ez történik, hiszen a munkája egyben a hobbija is. Vannak különleges „megrendelői”, például a sógora, akinek nem győzi a sertésbőrkét szállítani. De vannak komolyabb termékei a sertésnek, mint a bőrke, méghozzá a kolbász és a szalámi. Ezért érdemes lejegyeznünk a „Pulaimisi”-féle receptet: 

Tíz kilogramm, közepes lyukú darálón ledarált húshoz huszonnégy dekagramm sót, húsz dekagramm édes őrölt fűszerpaprikát, öt dekagramm őrölt fekete borsot, tíz dekagramm darált fokhagymát és két dekagramm őrölt köményt keverünk. Ehhez a mennyiséghez húsz méter sertés vékonybélre van szükségünk. Utána jöhet egy kis szikkasztás, „füstmentesítés”, majd a fogyasztás.