Ha többszöri nekifutásra megy - A dadogás a népesség egy százalékát érinti

A dadogás a beszédfolyamban megjelenő elakadásjelenségek sorozata – szól az általános meghatározás. Ugyanakkor a dadogás definíciója minden szakterületen más és más. Az orvostudomány az idegrendszer hibás működését teszi felelőssé, amely a beszéd és a légzőizmok akadozását eredményezi, ezáltal a beszéd is akadozóvá válik. A pszichológia azt vallja, hogy a dadogás valamilyen lelki probléma megnyilvánulása. A logopédiá­ban ez a jelenség egy kommunikációs nehézség, amelyet komplex szemlélettel kell kezelni. Ahogy az általában lenni szokott, tiszta esetek ritkán fordulnak elő, ezért minden lehetséges okot figyelembe kell venni a terápia során.

A budapesti Beszédközpont adatai szerint nálunk a dadogók száma mindössze egy százalékra tehető, azonban nyugatra haladva egyre emelkedik, New Yorkban már 1,52 százalék az arány. Életkor tekintetében a dadogás 88 százalékban 7-8 éves kor előtt kezdődik, míg 30 százalékban a beiskolázással esik egybe (új kihívások, nehézségek, szóban való felelés). Iskoláskorban egy dadogós lányra három dadogós kisfiú jut. Ez az eltérés a felnőtteknél is megfigyelhető, s a férfiak dadogása általában súlyosabb is.

– A dadogás leggyakrabban, az esetek 80 százalékában kisgyermekkorban jelenik meg, ami a beszédfejlődés része, azaz normális állapotnak tekinthető. Ezzel nem kell szakemberhez fordulni. Megnyugtatásképpen lehet persze, de a 2-3 éves kor körüli dadogás általában 6-9 hónap alatt elmúlik. A gyerekeknek ebben a korban szárnyal a képzeletük, egyszerre szeretnének millió dolgot elmondani, ebből adódik aztán a dadogás, a szavakkal történő többszöri nekifutás, az ismétlés – mondta Magyarné Várbíró Zita logopédus, aki hozzátette, ritkán előfordulhat, hogy a háttérben valamilyen enyhe neurológiai eltérés is meghúzódik, de komoly problémákra kisgyermekkori dadogásnál alapból nem kell gondolni!

Ha azonban túl korán választják el a kicsit az anyjától, a családban túlzott szigor uralkodik, vagy az édesanya mindent túlaggódik, az válthat ki dadogást, csakúgy, mint a testvérféltékenység vagy a szobatisztaságra való korai, erőszakos rászoktatás.

Felnőttkorban, fejlett beszédű egyénnél nem jellemző a dadogás megjelenése. Ha mégis, annak hátterében vagy korábbi, gyermekkori dadogás húzódik meg, vagy valamilyen neurológiai oka van, például baleset, stroke, droghasználat. A stressz önmagában nem vált ki ilyen jellegű beszédproblémát. 

A dadogásban közrejátszhatnak genetikai tényezők is, amik erre hajlamosítják az egyént – ha előfordult a családban nemcsak dadogás, de asztma, migrén, epilepszia is, az növelheti a hajlamot, mert ezek mind olyan görcskészséget mutató kór­képek, amelyek egy-két generáción keresztül továbbadhatók.

Mik a tünetek? A legjellemzőbb a beszédben való megakadás, amikor a beteg szinte nem is tud elkezdeni beszélni, vagy beszéde görcsösen megakad. Előfordulhat az első hang rendszeres elnyújtása vagy az, hogy alig tud hangot kiadni. Esetleg ritmikus egységeket ismétel a szó elején vagy hosszabb szavak kiejtésekor. A tünetek legtöbbször keverednek és súlyosabb esetekben a dadogáshoz gyakran társulnak együttmozgások, úgynevezett tikkek.

– Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a dadogás akadályozza az érintettet az életvitelében – például a tanulásban, a kommunikációban, a mindennapos helyzetekben. A logopédus tudja, hogyan épülnek fel, hogyan trenírozhatók a beszédszervek, miként épül fel a beszédfolyamat, hogyan képezzük a hangokat. A legkülönbözőbb feladatokkal és módszerekkel tud segíteni a dadogás legyőzésében – mondta Magyarné Várbíró Zita.

Míg a gyermekkori dadogás jó hatékonysággal gyógyítható, a felnőttkori kisebb százalékban korrigálható csak. Viszont ha valakinek egyéb beszédhibája van – például nem tudja szépen ejteni a sziszegő hangokat –, abból logopédus segítségével lehet tiszta, ép beszédet kialakítani. És ha már itt tartunk, a logopédus azt is megjegyezte, ma egyre több gyermek küzd súlyos beszédhanghibával, amit régen pöszeségnek hívtak. Gyakori gondot jelent az „r”, az „ö” és az „ü” kiejtése, valamint a „k” és a „t” hangok felcserélése a szavakban, ami azért probléma, mert ha a gyermek nem tanulja meg rendesen képezni, kiejteni a hangokat, később számos problémája adódik a tanulásban és áttételesen az életben is.

A beszédhanghibák kialakulásában a környezetnek hatalmas szerepe van, ugyanis a beszédtanulás alapja a másolás, az utánzás. Ám nemcsak hallani kell a szavakat, de látni is a felnőtt száját, hogyan képezi a hangokat. Az, hogy sok szülő ma a tévé és a számítógép elé ülteti a gyermekét, és keveset beszél neki, súlyos következményekkel jár a gyermek beszédfejlődését tekintve (is). De ez már egy másik téma.