Uralkodó tévhitek bukása - Litkei Máté a klímaváltozásról, atomenergiáról és az amazonasi esőerdőkről

Mi a Klímapolitikai Intézet és mi a feladata?

– Az intézetet 2020-ban alapította a Századvég Alapítvány és a Mathias Corvinus Collegium. Nálunk mérnökemberek, meteorológusok, valamint a különböző társadalomtudományok szakértői dolgoznak együtt. A 12 fő elsődleges feladata a szemléletformálás, a különböző szélsőséges klímatagadó vagy éppen pánikkeltő nézetek terjedésével szembe menve. A probléma súlyos, de nem állunk vele szemben teljesen tehetetlenül. Megoldásorientált módon kell hozzáállni a kérdéshez és a Klímapolitikai Intézet ezt a gondolkodást próbálja elősegíteni.

A Mathias Corvinus Collegium diákjainak és az utca emberének tartott előadásában milyen tévhiteket és álhíreket cáfolt?

– A klímaváltozás és a környezetvédelem egyre inkább hangsúlyossá vált a mindennapi életben. Egyre többször tapasztalunk olyan rendkívüli eseményeket, mint a villámárvizek, az aszályos időszakok vagy akár a pusztító tűzvészek. Az emberek többségét valóban érdeklik a tágabb összefüggések, de nem biztos, hogy megvan az a tudományos háttér, melynek segítségével jól kötik össze a pontokat.

Az MCC-s diákok és a másik előadás iránt érdeklődők számára példaként hoztam fel az amazonasi erdőtüzek ügyét. Sokan tudni vélik, hogy a klímaváltozás áll a hektárok százait elpusztító lángok kialakulásának háttérben, ám a valóság az, hogy az ott zajló extenzív mezőgazdaságot művelő farmerek a hibásak. Gyakorlatilag a felégetés a legolcsóbb és leggyorsabb módja az érintetlen erdőterületek felszabadításának, majd termesztésbe vonásának. De ha már erdő: az is egy népszerű tévhit, hogy az amazonasi erdő a Föld tüdeje. Valójában az oxigén előállítása nem az erdőben történik, így a problémát sosem fogja megoldani a fásítás, ugyanis az esőerdő teljes ökoszisztémája ugyanannyi oxigént termel, mint amennyit elfogyaszt és csak egy kicsivel több szén-dioxidot nyel el, mint amennyit kibocsát. Az igazság az, hogy a világ erdőkészletei 5-10 százaléknyi szén-dioxidot nyelnek el, míg az algák 50 százalékot. Ezért is olyan hatalmas, megoldásra váró probléma a tengerek savasodásának ügye.

Akkor az erdőültetés nem is olyan fontos?

– Dehogynem, hiszen a fákkal fedett területek biodiverzitás szempontjából rendkívül fontosak. Elég csak annyit tudni, hogy a legtöbb élőlény ott él, így fajok tucatjai tűnhetnek el, ha erdőket pusztítunk el. Közkeletű irányzat az erdősítés, hogy mindent ültessünk be fával, ám vannak természetes módon kialakult cserjékkel vagy éppen gyeppel borított területek is, amiknek éppúgy van élővilága, mint a szintén természetes sivatagoknak is. Ezekhez a speciális ökológiai területekhez különböző fajok tartoznak és ha azokat erősítenénk, akkor ugyanolyan ökológiai pusztítást végeznénk, mintha minden fát kivágnánk. Fontos megtalálni a megfelelő arányt. Például Magyarországon 27% százalék az a terület, amit be lehet erdősíteni ökológiai károkozás nélkül. Jelenleg 22 százalékon állunk és a tervek szerint 2030-ra érjük el a 27 százalékos maximumot.

A savasodáson túl mindig téma a sarki jég olvadása, a tengerszintek emelkedése. Ez is tévhit?

– Itt megint csak a középutat kell megtalálni. Filmekben is sokszor látott, újra meg újra megálmodott apokaliptikus vízió, hogy a tengerszint-emelkedés el fogja önteni a fél világot. A tudományos előrejelzéseknek köszönhetően tisztában kell lenni azzal, hogy a legrosszabb esetben is körülbelül 2 métert emelkedik majd az átlagos tengerszint és az sem önti el az emberiséget, ugyanis ez a folyamat egy teljes évszázad alatt következik be, tehát nem ér senkit váratlanul, vagyis időben meg lehet tenni a szükséges lépéseket. Valójában az előadások fő mondanivalója nem más, minthogy a klímaváltozás egy nagyon is valós fenyegetés, amire igenis fel kell készülni, méghozzá úgy, hogy alaposan meg kell válogatni azokat az eszközöket, amikkel lassíthatjuk a folyamatot vagy éppen alkalmazkodhatunk hozzá..

De beillik ebbe a felsorolásba a szén-dioxid-termelés is. Az elmúlt lassan kétszáz esztendőben annyi üvegházhatású gázt bocsátottunk ki, hogy ezt a problémát nem tudjuk egy évtized alatt megoldani. A szén-dioxid 150 évig is a légkörben tartózkodhat természetes körülmények között, így, ha nem találjuk meg annak a módját, hogy hogyan vonjuk ki mesterséges úton, nagy mennyiségben, addig nincs miről beszélni. Ha megvan az eljárás, még mindig marad tennivalónk, hiszen valamit kezdeni kell a szén-dioxiddal, például besajtolni a föld alá, a kőzetek belsejébe. Szóval, ha ma nullára csökkentenénk a szén-dioxid kibocsátást, akkor is érzékelnénk annak klímára gyakorolt hatásait, úgy 150 évig.

Mennyire nyitottak ezekre a témákra a MCC-s fiatalok?

– Rendkívüli módon, és éppen számukra van is egy fontos üzenetünk. Akármilyen pályán is tervezik a jövőjüket, egy biztos, ezen a területen megtalálják a karrierjüket. Lehetnek ügyvédek, vízügyi mérnökök, orvosok, mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy a saját szakmáján belül megoldásokat keressenek akár a humán egészségügyi kockázatok megelőzésére, akár az élelmiszertermelés, vagy éppen a vízügy területén. Ezzel a gondolkodásmóddal képes lesz előre menni a világ és a civilizáció, míg a rettegéssel és a tagadással nem.

A mostani fiatal generáció képviselői néha hajlamosak túlzásokba esni. Találkoztam már nem egy fiatallal, aki a fogadalmának megfelelően azért nem vállal gyereket, mert ezzel próbálja megvédeni a túlnépesedett földet. Aki ilyen gondolatokkal küzd, azzal hosszan el kell beszélgetni.

Az előadáson meghozta a várt sikert, mikor ledobta az atomot, vagyis az egyik legmegosztóbb témát?

– Kicsit provokatív szándékkal hoztam elő az atomenergia kérdéskörét. Az nem is vitás, hogy mint bármelyik másik energiaforrásnak, ennek is vannak előnyei és hátrányai. Az atom esetében mindig a hátrányok első helyén áll a nukleáris katasztrófa kockázata. Az elmúlt hat évtizedben három katasztrófa volt. Az egyik az Egyesült Államokban történt egy szigeten, ahol volt némi radioaktív szivárgás. A másik az emberi mulasztások sorozata miatt felrobbant Csernobil, ami nagyon mély nyomot hagyott bennünk és végül a fukusimai incidens, ami súlyos tervezési hiba miatt következett be, és aminek közvetlen hatásától, a sugárzástól egyetlen ember halt meg, egy tűzoltó.

A második helyen az erőművekben képződő hulladék áll, amivel nem tudunk mit kezdeni, ami emiatt százezer évig is sugározni fog. Az atomenergia ellenzői szerint egy emberiség ellen elkövetett bűn úgy termelni az energiát, hogy megszámlálhatatlan jövőbeli generációnak okozunk ezzel megoldhatatlannak tűnő problémát.

Tévhit, hogy az atom esetén olyan hatalmas a nukleáris katasztrófa kockázata, legalábbis az arányok nem teljesen erről szólnak. Az elmúlt 60 évben az Egyesült Államokban előállított nukleáris hulladék egy focipályán elfér. Ezzel csak a mennyiségét akarom érzékeltetni. Egy vizespohárnyi fűtőelem képes kielégíteni egy átlagos ember energiaigényét egy életen át. Arról nem is beszélve, hogy ez a nagy teljesítményű energiatermelés üvegházhatást kiváltó gázok termelése nélkül, egészen kis területet elfoglalva történik. A nyomottvizes reaktorokban, amik a világ összes reaktorának kétharmadát teszik ki és amilyen Magyarországon is működik, azonnal leáll a láncreakció, ha bármilyen incidens történik, tehát nem tudnak felrobbanni.

A másik tévhit, hogy a fűtőelemek tárolása megoldhatatlan probléma. Két nagy változás is eloszlathatja ezt a tévhitet. Az egyik, hogy most építették meg a finnek azt a mélységi tároló rendszert, ami kilométerekkel a földben, a tektonikus földmozgás szintje alatt van. Az ott kialakított beton szarkofág nem engedi, hogy kijusson belőle az elhasznált nukleáris fűtőelemből származó szennyezés. A tároló akkora, hogy a világ kapacitásának jelentős részét képes befogadni.

A másik változás a tudomány fejlődése, ugyanis a kiégett fűtőelemeket újra lehet dúsítani. A reprocesszállásnak hívott folyamat elvégzése után újra használhatóak a fűtőelemek és akkor még ott van az úgynevezett transzmutációs eljárásról, amikor lézertechnológiával lecsökkentik a felezési időt. A legújabb típusú erőművekben működő negyedik generációs reaktorok arra is képesek, hogy zárt üzemanyag ciklust hoznak létre. Ez azt jelenti, hogy nem kell dúsított hasadóanyag hozzá, hanem kis túlzással nyers állapotban lehet betenni az anyagokat, sőt, többször is újra lehet őket használni, egészen addig, amíg egy körülbelül 500 éves felezési idejű hulladékanyag nem keletkezik, ami már jóval kezelhetőbb. Ez azért is jó megoldás, mert a jelenlegi uránkészletek körülbelül 250 évre lennének elegendők, ha mindenki csak egyszer használ egy fűtőelemet. Ezzel a módszerrel viszont 50 ezer évre elegendő energiát tudnak termelni.

Kutatásaik során az is kiderült, a megújuló nem mindig megújuló?

– Vannak olyan tudományos kutatások, melyek szerint egységnyi villamos áram előállításához 360-szor akkora területet kell, ha szélenergiával akarjuk előállítani, mintha atomenergiával tennénk. A szélerőművek alatt hatalmas beton talapzatot kell építeni, aztán azon felállítani magas oszlopokat és rá a lapátokat, amik működési ideje nem végtelen és az anyaga sem újrahasznosítható. Most kezdik lecserélni a 25 éve szolgáló üvegszálas lapátokat szénszálasra Németországban, ahol a régi lapátok százait feldarabolták, majd betemették a földbe. Éppen azoknál a németeknél, ahol a zöldek leállíttatták az atomerőműveket, hogy aztán Franciaországból importálják azt a villamos energiát, amit atommal állítanak elő.

A tévhitek eloszlatásában az ENSZ is segít. A szervezet klímaváltozási kormányközi testülete, valamint az Európai Bizottság saját kutatóintézete és a Nemzetközi Energiaügynökség már korábban is tett szakmai állásfoglalást, melynek értelmében a nukleáris energia fenntartható és tiszta energiának minősül. Ha a klímaváltozás elleni harc a célunk, akkor kell, hogy használjuk az atomot, mert az időjárásfüggő megújulók nem tudnak folyamatosan és stabilan energiát előállítani.

A zöld németek széntüzelésű erőműveikben fekete füstöt is termelnek. Milyen lesz így a levegő?

– Ha azt mondjuk, mint a német zöldek, hogy ne legyen nukleáris erőmű a rendszerben, ellenben szénerőműveket tovább használjuk, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy a légszennyezettség évente három és négy millió áldozatot szed, idő előtti halálozás okozva. Ez most a legnagyobb problémánk. Természetesen a víz szennyezettsége is nagyon nagy probléma, de stílszerűen mondva utóbbit mégiscsak mederben lehet tartani, ám a légszennyezettség esetében nincsenek határok. Azt szokták mondani, hogy az a csendes gyilkos, mert nem vesszük észre, ahogy évek alatt kifejti az egészségkárosító hatását. És ehhez persze még hozzáadódik a lakosság általi szilárd tüzelés, amit persze lehetne csökkenteni azzal, hogy elektromos fűtésre állítjuk át a lakásokat, de ahhoz meg megint csak áram kell, amit valahol, erőművi szinten, de légszennyezés nélkül elő kell állítani. Az elektrifikáláshoz olyan energia kell, ami stabil, megbízható, tervezhető és klímasemleges, márpedig ezt jelenleg csak az atomenergia képes nyújtani.