Hogyan hat ránk a háború és mit tehetünk? Hal Melinda szakpszichológus válaszol

Habár elenyészőnek tűnhetnek eme problémák mellett a lelki tünetek, de épp oly fontosak, ugyanis hazánkban országszerte mentális nehézségekkel küzdenek az emberek a háború következtében. Erről kérdeztük ismét, Hal Melinda szakpszichológust, az MCC-Mindset Pszichológia Iskola, Test és Lélek Műhelyvezetőjét. 

– Aki nem direkt módon érintett, azaz nem menekült vagy kárpátaljai magyar, náluk egyértelműen kimutatható, hogy megemelkedtek a szorongásos tüneteik. Ez persze nem mindenkinél ugyanolyan formában nyilvánul meg, illetve az is eltérő, hogy a szorongás félelemmel párosul-e vagy abban koncentrálódik. Vannak, akik attól tartanak, hogy a háború hozzánk is átterjed vagy Magyarország is beleavatkozik. Gyermekeknél, fiataloknál előfordulhat, hogy szüleiket féltik, felmerül bennük, mi lesz, ha elviszik őket katonának? Míg az idősebb generáció esetében megint csak máshogy mutatkozik meg a szorongás. Ennek egyik oka az lehet, hogy a múltban ők már átéltek hasonló háborús helyzetet, fegyveres összetűzéseket. Bennük viszonylag sok emlék felelevenedhet – mondja Melinda, majd áttér azokra a csoportokra, akiknek közvetlen kötődése van Kárpátaljához és Ukrajnához.

Olyan kötődéseket ért ezalatt, mint családtag, barát vagy ismerős, akik ott élnek, menekülésre kényszerülnek. Itt a már említett szorongás, féltés és félelem mellett fellép az aggódás, aggodalom érzése is. Ezeket követi minden olyan egzisztenciális szorongás, amely a gazdasági helyzet miatt alakulhat ki. Ennek szintén látható jelei vannak, akár az euró árfolyam és a forint viszonyulását érintően, akár a benzinkutak tömeges lerohanását tekintve. De ide tartozhat az is, ha valakinek van egy-egy cége, amely eddig üzleti kapcsolatban állt ukrán partnerekkel vagy érintik a gazdasági intézkedések, például nem szállíthat Ukrajnán keresztül. 

– A szorongásos tüneteket jól mutatja a pánikszerű viselkedés, ami legtöbbször, amolyan terjedésszerűen következik be. Első körben az ember elkezd azon gondolkozni, hogy mi lesz, ha...? Esetünkben, mi lesz, ha elfogy az üzemanyag? Az ilyen gondolatok mellé jön esetleg az, hogy meglát valakit a benzinkúton, aki kannákat tankol meg, és már el is indult a folyamat. Ő is így fog tenni, mert fél és bizonytalan. Amolyan lavinaszerűen, egyre több ember tesz így és mint láthatjuk, be is következett az üzemanyaghiány a tömeges felvásárlás miatt. Ezen a pánikszerű hangulaton persze az sem segít, hogy az újságokban, hírportálokon és a televízióban is ezt hallják és látják az emberek – fejti ki a pszichológus. 

Majd érdeklődtem arról, hogy a gyerekek hogyan élhetik meg ezt a helyzetet a szülőféltésen túl, hogyan és mit kell velük kommunikálni a háborúról. Válaszában úgy fogalmazott, hogy semmiképpen sem szabad tabusítani, azaz nem beszélni róla. Mindenképpen a gyermek saját érettségi fokához mérten beszéljenek erről. Ez alatt érzelmi, kognitív, kor szerinti érettséget is értünk.  – A szülőknek azt tanácsolom, hogy lehessen kérdezni és lehessen félni. Tiszta, egyenes kommunikációt folytatva magyarázza el gyermekének a történteket. Ami pedig a legfontosabb, legyen szó bármilyen korosztályról, amennyiben úgy vélik, forduljanak szakemberhez vagy hívják fel a lelki segélyvonalat.

Ha segítségre van szüksége:

MCC – CallForHelp kríziskezelő vonal: +36 1 700 42 88 ; Zöld szám: +36 80 29 68 08

LESZ (24 órában hívható): 116 – 123

CallForHelp egészségügyi dolgozóknak: +36 1 770 7333

CallForHelp szociális területen dolgozóknak: +36 1 770 8877

CallForHelp kortalanul mindenki számára: +36 1 700 4788

Kék Vonal (gyermekek, szülők): 116 - 111