Türelem, kitartás, alázat és önkifejezés: ezeket kapta a tánctól Máté Nikolett

A zeneszeretete, a ritmusérzéke Istentől kapott adottsága. Első emlékei óvodáskorára vezethetőek vissza. Ha megszólalt a zene, önkéntelenül táncra perdült, a boogie már akkor is a lábában volt. Az óvónők is egyszerűen táncos lábúnak hívták. Felcsendült egy dallam, és ő már a parketten is volt. Ma már pedig a Magyar Táncművészeti Egyetemen hallgatója, de ez nem volt mindig így, sok mindenbe „belekóstolt”.

– A tánc iránti szerelmem alsó tagozatos koromban kezdődött. Az Alba Regia Alapfokú Művészeti Iskolában néptáncoltam, és ez az időszak megadta számomra a kellő adrenalinlöketet, ami azóta is tart egyébként! Szerettem a fellépéseket, az azokkal járó felkészülési folyamatokat is, ez idő alatt örökre szóló barátságok köttettek köztem és a táncostársaim között, amik a mai napig tartanak. A társaságon, a légkörön is sok múlik, hogy gyermeki fejjel ez így teljesen elragadjon: nekem megadatott! – mondta lelkesen. Mint mondta, a tánc hobbi és szerelem is egyben, amely gyakorlatilag mindent jelent számára. Türelem, kitartás, alázat és önkifejezés, ezt kapja a tánctól. „A kocka el volt vetve”, így nem volt kérdés, hogy rálép-e erre az útra.

– Egyértelmű volt az általános iskola utolsó évében, hogy milyen irányba szeretnék továbblépni. A középiskolában a tánc tagozaton a néptánc háttérbe szorult, nagyon kevés szerepet kapott. Mellette pedig megismerkedtem a kortárs-, modern táncokkal. Ahogy ez a műfaj egyre közeledett hozzám, a néptánc sajnos úgy távolodott. Bár a mindennapjaimnak már nem része két éve, de egy jó táncházra bármikor vevő vagyok! – tette hozzá fülig érő szájjal.

A „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésemre nemes egyszerűséggel válaszolt: tánctanár, no meg gyógymasszőr! Ráadásul az élet úgy hozta, hogy ez a két szakma nem is áll olyan messze egymástól!

– Mindenképpen szeretnék moderntánc-órákat tartani, akár gyermekeknek, akár felnőtteknek. Tudniillik, szeretek adni az embereknek. Ha ez csak egy mozdulat vagy koreográfia vagy akár egy tréninggyakorlat, már megérte. Arról nem is szólva, hogy milyen fontos az, amit a táncon keresztül nyújtunk lelkileg egymásnak vagy saját magunknak, legyen szó növendékről vagy oktatóról. A tánc mellett látok még helyet az életemben a gyógymasszőrködésnek, ami szintén mindig érdekelt! Ebbe a világba a megannyi teendőm mellett, úgy gondoltam, belevágok: most vagy soha!

Máté Nikolett szerencsésnek mondhatja magát, hiszen egyik vágyálma, hogy tanítson, már részint valóra is vált: a Step and Style Stúdió tárt karokkal fogadta!

– 2020-ban kaptam a lehetőséget Tombor Tímeától, akinek 2015 óta rengeteget köszönhetek. 2020 szeptemberében a járvány miatt épphogy csak bele tudtam kóstolni a tanításba, de ami késik, az nem múlik. 2021 szeptemberében újranyíltak a kapuk, és azóta két csoporttal lettem gazdagabb. Szeretek gyerekekkel lenni, igazi varázserejük van. Amint elindul az óra, és elkezdünk egymással foglalkozni, olyan, mintha minden negatív és borús dolgot kiradíroznának belőlem, ami aznap ért. Természetesen, amikor ők vannak rossz passzban (mert sajnos ilyen mindenkinél van), akkor a jókedv megteremtése ugyanolyan céllá válik számomra, mint az, hogy technikailag fejlődjünk, vagy hogy haladjunk a koreográfiákkal. Amikor óra után is ott maradnak velem beszélgetni, vagy kérdezni valamit, akkor úgy érzem, hogy egy kicsit a barátjuk is lehetek, és ez nekem rengeteget jelent!