Udvaron épített vasúti terepasztalon elevenedik meg az élet Rigeti László kezei alatt (videó)

Pár lépésre a Fő utcától, egy szépen felújított homlokzatban ajtó nyílik, de nemcsak a belvárosra oly jellemző belső udvarok egyikére, hanem egyben egy másik világba. Nem mesevilág ez, hanem annyira életszerű, hogy szinte megszólalnak benne a szereplők. Mivelhogy csak szinte, ezért megkértük az alkotót, Rigeti Lászlót, hogy mondja el a saját és egyben az udvar két részébe épített vasúti terepasztal történetét.

– Már egészen korán, 14 évesen eldöntöttem, hogy csinálok egy terepasztalt. Gyerekkoromban mindig bámultam a bátyámmal a vonatokat Fehérváron a Gurítódombon. Ma már kevesen tudják, hogy hol van és mi az, de akkor még ott, a Hosszúsétatéren osztályozták, és tolták ide-oda a vonatokat, vagonokat. Az első terepasztal a sok szabadidőnek köszönhetően hamar elkészült és mivel akkor már villanyszerelőnek tanultam, kihasználtam a frissen szerzett szakmai tudásomat – ment vissza a kezdetek kezdete elé Rigeti, akitől azt is megtudtuk, hogy a legelső terepasztal 120x70 centiméter volt, rajta két vonat haladt, egymást és a sorompókat is irányították. Aztán jöttek a munkás évek, évtizedek és a terepasztal az enyészeté lett a rokonok padlásán. Minden tönkrement, a szivacs szétporladt, az enyv felpöndörödött.

– Aztán újra változott az életem – mondja Rigeti –, ugyanis tavaly eljött a nyugdíjas korszak és megérkezett a pandémia is, én pedig rettenetesen unatkoztam, így eldöntöttem, hogy építek egy terepasztalt. Fél évet dolgoztam egy 3,3x1,4 méter széles külön kis világon. Ám amikor elkészült, visszatért az életembe az unalom. Szerencsére a neten rátaláltam a legnagyobb méretű, a G, vagyis a garden típusú, 12 voltos vonatokra. Ezek méretaránya 1:22,5-höz, szemben a sokak által preferált HO jelű szobai verzióval, aminek méretaránya 1:87-hez. Rigeti László tehát mozdonyt, kocsikat és sínpárokat rendelt, és közben talajegyengetéssel, geotextília és murva leterítésével indult egy új város felépítése. Schönweilerben a sínek mentén sorakoznak a házak, de érinti a vonat a vasútállomást, ahol a forgalmista éppen egy csinos nőnek segít eligazodni, és meglátogatja a hidat, az emeletes váltóállító házat, és mondanom sem kell, hogy a gőzmozdonyok fűtőháza előtt is elrobog. Az arra járók szemében megjelenik még egy étterem, kerthelyiséggel, ahol kolbász gőzölög az asztalon, egy autószerelő műhely, melyben éppen egy piros, 1:24-hez arányú kis polszkit javítanak. De szerepel maga az alkotó is, akinek saját háza van a kisvárosban. A méretarányos ház kertjében ül, piros ruhás feleségével, és palackos bort fogyasztanak kehelyből, nem messze a dízelek töltőállomásától. Távolabb szántóföldet láthatunk, traktorral, mely éppen barázdákat hasít ekéjével a barna talajba, miközben a művelés alá nem vont területeken vakondtúrások és fűcsomók pettyezik a felületeket. Mellettük baromfiudvar és pottyantós vécé, amit éppen elhagy a megkön - nyebbült gazda, míg felettük a hegyoldalban templom áll és egy gigantikus kereszt a sziklaormon.

Ha bárki azt hiszi, hogy a részletgazdag világ megépítése itt megállt, akkor nem ismeri Rigeti Lászlót, aki a kisvárost övező járdákat letérkövezte, majd épített egy zöld fénnyel megvilágított, üveges tetejű alagutat a gyalogjáró alatt, és a szomszédok előzetes engedélyével eljuttatta a vasutat az udvar mások által birtokolt részébe is. A vasút vitte magával a fejlődést, így történt, hogy a bazalttöltés tetején csillogó sínpár egy tó tükre fölé épített hídon fut át, miközben a tóba siető patak hajtja a vízimalom lapátkerekét. A szerelvény, a távirányítók és a wifi-hálózat parancsának engedelmeskedve végigrobog a tájon, végül megkerüli a 15 méter magas fenyőt. A mozdony gyárilag tud hangot adni, füstölni, de a kocsikba, vagy a villogó sorompókba már az alkotó szerelte a világítást. Mint megtudtuk, ezt a férfias játékot jobbára saját magának építette, ezért nem is reklámozza a helyet, amit így is sokan láttak már az udvarban működő üzletnek köszönhetően.

Természetesen megkérdeztük, hogy vannak-e további fejlesztési tervek. A magától értetődő kérdésre gyors és határozott válasz érkezett: – Nem, nem szándékozom több pénzt beleölni ebbe. Arról nem is beszélve, hogy éppen elég nekem a viráglocsolás, gazolás, gereblyézés, növénynyírás, pályakarbantartás. Talán még annyit teszek – mondja félig nekünk, félig maga elé Rigeti –, hogy azért még növelem a kocsik mennyiségét. Szeretnék egy szenesvagont és még egy személyt, na meg az a vágyam, hogy a tóban legyen egy vitorlás hajó. Utóbbi már úton is van Budapestről, és lesz még két napozó csaj a tó feletti stégen. Illetőleg szeretnék a váltókezelő ház emeletére két olvasólámpával felszerelt íróasztalt két székkel, telefonnal és írógéppel.