Generációk során át segítette a családokat az Iváncsán dolgozó Veszeli Józsefné

Kifejezetten rangos elismerésnek számít Iváncsa életében a díszpolgári cím. Nem is adják át minden évben, a díj 1926-os alapítása óta mindössze tizenegy személy vehette át, a legutóbbit 2016-ban. A díjat azok részére adományozzák, akik sokat tettek a település fejlődéséért, a rendkívül kiemelkedő munkásság, tevékenység elismeréseként ítélik oda. Molnár Tibor, Iváncsa polgármestere terjesztette fel a díjra Veszeli Józsefnét, amit egyhangúan támogatott a képviselő-testület. 

Negyven éven át 

A 12. díszpolgári címet az augusztus 20-i falunapi ünnepségen adták át Erikának. A polgármester, az alpolgármester és a megjelent képviselők mellett az elsők között gratulált neki Baráth Károly főorvos is, aki negyven éven át dolgozott együtt Erikával. Az ünnepségen ott voltak a régi és jelenlegi kollégák is, a szülők, a civil szervezetek képviselői, és természetesen a családja is. Senkinek nincs kétsége afelől, hogy jó helyre került ez az elismerés, amelyet a méltatásában is jegyeznek: „Veszeli Józsefné Erika 1982. szeptember 1-én kezdett Iváncsán védőnőként dolgozni. Bár nem a településen él, de rövid idő alatt Iváncsa életének meghatározó személyisége lett. Védőnői tevékenységét magas szakmai színvonalon, elhivatottan, lelkiismeretesen végezte. Az elmúlt évtizedekben generációk egész sora nőtt fel a kezei alatt. Végtelen gyermekszeretete, a hivatása iránti alázata munkájának minden pillanatát meghatározta. Munkakörét messze meghaladóan tevékenykedett a gyermekek, a szülők és minden rászoruló érdekében. Fáradhatatlanul szervezte a vér­adásokat, a legkisebbek számára az adományok gyűjtését és eljuttatását, mindenkor szívügyének tekintette a gyermekek gondozását, védelmét. Segítette, támogatta kollégáit, az egészségügy minden területe számíthatott rá, segítőkészsége, empátiája nem csak munkáját, de mindennapjait is jellemezte. Nyugdíjba vonulásával Iváncsának pótolhatatlan védőnőt és pótolhatatlan embert kell nélkülöznie. El kell fogadnunk, hogy a továbbiakban szeretett családja körében tölti majd napjait, de biztosak vagyunk abban, hogy Iváncsától nem szakad el. Mindig visszavárjuk őt, mindannyiunk szeretett védőnőjét, Veszeli Józsefné Erikát.”

Meglepetés

Szerettünk volna személyesen találkozni Iváncsa új díszpolgárával, az önkormányzat szervezésével erre egy, a védőnő számára meglepetés alkalmat egyeztettünk. Idő előtt érkeztünk a település hivatalába, ahol Molnár Tibor polgármester mesélt addig védőnőjükről. Sem szakmai, sem emberi szempontból soha nem volt probléma, vagy akár lakossági jelzés a védőnői tevékenységgel kapcsolatban. Erika személyében Iváncsa olyan védőnővel rendelkezett, aki igazán elhivatottan, szeretetteljesen végezte feladatát, és mindig arra törekedett, hogy a kismamák, a gyermekek számára a lehető legtöbbet, legjobbat nyújtsa. Az önkormányzattal is kiváló együttműködés jellemezte a kapcsolatát. Munkájának utolsó hónapjait egy teljesen felújított, kívül-belül megújult rendelőben végezhette, mivel a felnőttháziorvosi rendelő után idén a Magyar falu program keretében újulhatott meg az az épület, amelyben a fogorvosi, a gyermekorvosi és a védőnői praxis működik. De az eszközfejlesztés is folyamatos, mivel a falu három orvosa és a védőnői szolgálat is több millió forint értékben részesült új eszközökben a Fejér Megyei Önkormányzat támogatásából a képviselő-testület döntése alapján. Molnár Tibor ennek kapcsán elmondta, a helyi egészségügy támogatását továbbra is prioritásként kezelik, minden olyan támogatást megadnak, amely az itt élő lakosok érdekeit szolgálják. Tulajdonképpen ennyi szó esett a hivatalos részről, innentől a személyes élmények sorát osztotta meg a polgármester. 
A védőnő munkájából adódóan szinte minden itt élő család életének részévé vált, embersége, segítőkészsége pedig azt eredményezte, hogy mindenki jó szívvel gondol rá. Az előző polgármester, Tibor édesapja vette állományba annak idején Erikát, éppen akkor, amikor Tibor született, az első újszülöttjeinek egyike éppen a mostani polgármester volt. Aztán teltek az évek, és már az ő gyermekeinek fejlődését is figyelemmel kíséri születésük óta, ahogy tette ezt generációk egész sorával. A polgármester elmondta azt is, milyen titokban készültek a kollégákkal meglepni a védőnőt a díjjal. Az önkormányzat tárgyalótermének dísztáblája rögzíti a település díszpolgárainak nevét, amelyre átadás előtt már Erikáé is felkerült. A hivatali dolgozók napokig ügyeltek arra, hogy Erika még véletlenül se láthassa meg, ahogy családjával is megosztották a díj odaítélését, hogy jelen tudjanak lenni az ünnepségen.

Amikor eljött az idő, átsétáltunk a védőnői rendelőbe. 

Első a család 

– Az igazság az, hogy annak idején nem gondoltam arra, hogy védőnő leszek – mondta szerényen mosolyogva nekünk Erika, amikor arról kérdeztük, miért választotta ezt a hivatást.

Egészségügyi középiskolába járt, kiváló eredményekkel végzett, és osztályfőnöke arra biztatta, hogy tanuljon tovább. A szülei is támogatták ebben, így innentől már neki kellett eldöntenie, hogy melyik utat választja. Orvos nem szeretett volna lenni, maradt a védőnői képzés – és immáron negyven éve praktizál.

Erika ráckeresztúri család gyermeke, születése óta ott is élt, onnan járt Iváncsára dolgozni. A pályája felénél lehetősége adódott arra, hogy Ráckeresztúron praktizáljon, de egyeztetve a családdal, végül nemet mondott a meghívásra, és Iváncsát választotta.

– A sok utazás ellenére sosem bántam meg ezt a döntést. Az emberek iránti szeretet hajtott. Számomra minden baba születése rendkívüli esemény, jó érzéssel tölt el, hogy jelen lehettem a családok életében. A negyven év távlatában azt érzem, hogy engem is kedvelnek, jól tudtunk együtt dolgozni az orvosokkal, kollégákkal, és az önkormányzat hozzáállása is mindig remek volt – mondta a védőnő.

Azt is kiemelte, hogy pályafutása alakulása a családjának is köszönhető, akik mindig támogatták és megértőek voltak. Előfordult ugyanis, hogy olykor a védőnői munkát előrébb tette, például ha tanácsadás miatt jönnie kellett, de nagyon szerencsés volt, mert szerettei mindig megértőek voltak vele. Ahogy elfogadták azt is, hogy telefonját sosem kapcsolta ki, ha baj volt, a hétvégén is elérhették őt a szülők. Most viszont eljött az az idő, amikor a család kerül előtérbe, és megkezdi nyugdíjas éveit. 

Új felállás

Mint mondta, szeret olvasni és kézimunkázni, horgolni. Járt foltvarró szakkörre is Iváncsán, de sajnos nem volt ideje kibontakoztatnia ezt a hobbiját. Nagyon szeret kirándulni, így bőven lesz mit felfedeznie férjével együtt. Kertes házban laknak, amely alapból is elég tennivalót ad, nem beszélve még a sok virágról is.

– Nem fogok unatkozni, de nyilván új lesz a felállás, majd meg kell még szokni – mondta Erika. Ahogy megismerhettük, a nyugdíjba vonulás nem fog teljes elszakadást jelenteni a pályától. 

– Nem is szeretnék! Tervezem, hogy továbbra is közreműködöm a véradások lebonyolításában, illetve segítek az adományok szervezésében a családsegítő szolgálatnak is – tette hozzá.

Pályafutása során sok feladatban vállalt önkéntesen szerepet mindamellett, hogy munkájában is tudása legjavát nyújtotta. Felelősségteljes hivatás, hiszen a családok legnagyobb kincséről, a gyermekekről van szó.

– Valóban az, de hát minden munkában van felelősség. A védőnői hivatás számomra attól szép, hogy a fogantatástól a felnőttkoráig kísérhetjük végig a gyermeket, és ez a folyamat generációkon át ismétlődik. A nehézséget az jelenti, ha ki kell emelni egy gyermeket a családi életteréből. Nem volt sok példa erre, de már egy eset is megviseli az ügy valamennyi érintettjét. Munkám során igyekeztem mindenkivel megtalálni a közös hangot. Nem érzem úgy, hogy kiérdemeltem volna a díszpolgári címet, csak tettem a dolgom, de nagyon örülök neki, köszönöm, hogy méltónak találtak erre az elismerésre, és köszönöm azt a rengeteg szeretetet, amit kaptam az itt élőktől! – mondta a védőnő.

Azt már újra a polgármester tette hozzá, hogy Erikát nagyon nehéz lesz pótolni, és ahogy a méltatásban is említette, mindig hálás szívvel és szeretettel várják őt vissza Iváncsára.