Kiss Sándor szerint a pirosra váltást követően 45 másodperc után ér az átjáróhoz a vonat, de ez kevés!

Kiss Sándor járművezető-oktató nem tegnap kezdte el nézni, majd számolgatni az általa felfedezett, vasúti átjárókat érintő anomáliákat. Ezek vizsgálatát az váltotta ki benne, hogy több halálos kimenetelű baleset következett be a legkülönbözőbb jelzésű átjárókban. – Egy vasútmérnökkel mintegy 25 éve folytatott beszélgetésünkből egy mondat azóta is megmaradt bennem: „A vonat a piros villogás kezdete után 45 másodperc múlva odaér a kereszteződéshez.” 

Az azóta eltelt időben nagyon sok baleset történik a mai napig, amit elemez a rendőrség, közlekedési szakemberek, pszichológusok, és szinte minden esetben a közúti járművezetőket marasztalják el – mondja a tapasztalt oktató. Kiss Sándor szerint a köztudatban nincs benne ez a 45 másodperces időkapu. Úgy gondolja, ha nem 45 másodpercet hagynának a vonatnak a sorompóhoz érni, hanem az időkaput megnövelnék 90 vagy akár 120 másodpercre, akkor a balesetek jelentősen csökkennének. – Az egyik legemlékezetesebb vasúti baleset számomra talán a 2003. május 8-i eset Siófokon, ahol 33 ember vesztette életét. Itt fizikai sorompó nem volt, csak fénysorompó, ráadásul a második busz az elsőt követve „ő most ment át” alapon indult meg. 

Ekkor a 45 másodpercből 25 már elfogyott, amikor pedig a busz a sínre ért, már 35 másodperc telt el: a mozdonyvezető még 300 méterre volt, amikor észlelte a buszt, de 100 kilométer/ órás sebességgel érkezett, 10 másodperc alatt odaért, majd a busz hátsó felének ütközött – elevenítette fel a tragédiát Kiss Sándor. Véleménye szerint, ha az időkapu 90 vagy 120 másodperc lett volna, akkor ezek az emberek még ma is köztünk lennének. Persze, ha a sofőr megáll, akkor eleve nem következett volna be a baleset. – A mai vasúti átjárók sokkal lágyabb áthaladást engednek meg a vezetőknek, akik ezért azt hiszik, hogy gyorsabban „átsiklanak”. A KRESZ a lámpás kereszteződésben megengedi, „ha nem tud megállni, akkor menjen át”, ami ugyan nem jó, de a vasútnál is előjön ez a reflex a legtöbb embernél. Meglátásom szerint ezért kell az „időkaput” növelni. 

Balesetek mindig voltak és lesznek is, de kötelességünk ezt megelőzni. A sínen elakadt autónál is csak a „fuss az életedért” megoldás létezik. Az esettanulmányom arra is rávilágít, hogy nem minden országban ilyen szűk az „időkapu”: példaként Németországot mondhatjuk. Persze az emberi felelőtlenség mindenhol jelen van, azzal nehéz mit kezdeni. Sándor hozzáteszi: manapság egy mozdony simán elérheti a 80-100-120 km/h sebességet. 160 km/h-nál pedig az időkapu 15 másodpercre rövidül le. Miért is? Mert a 45 másodperces időkapu a 80 km/h sebességű vonatok biztonságos áthaladását vette figyelembe. Kiss Sándor felvetéseit, cikkünket vitaindítónak szánjuk. Közös gondolkodással talán csökkenthető a balesetek száma a vasúti átjárókban.