Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Martonvásár

Fejér és Pest megye határán, 30 kilométerre Budapesttől és ugyanennyire Székesfehérvártól – áll Martonvásár. A Szent László-patak szeli át a kisvárost, az a folyó, melynek köszönheti a település nem is évszázados, de évezredes népszerűségét. Merthogy szerették már a kelták és a honfoglaló magyarok is a folyómenti letelepedési lehetőséget, amely közvetlenül a Fehérvár-Buda kereskedelmi útvonal mellett volt. S talán éppen ezért - nevéből is kitűnik - igazi kereskedelmi igazodópont lehetett. Nevét pedig talán Márton kereskedő után kaphatta. Erről azonban egyetlen írásos feljegyzést sem ismerni, ez is csak amolyan 21. századi legenda a kisvárosban. A fő azonban az, hogy vásári csomópont volt, ám a törökök féktelen hadjáratai miatt majdnem örökre eltűnt a föld színéről. Fejlődésnek, virágzásnak a német származású Brunszvik-család érkezésekor indult, kiknek kezére többszöri adásvétel után került az uradalom. Brunszvik Teréz emlékirataiban így szerepelnek a kezdetek: „amikor Brunszvik nagyapám Martonvásárt átvette, csak vízzel borított pusztát talált ott. Nyolcezer hold száraz területen egyetlen ház, néhány pásztorviskó és egy fa állott”.

Az Európát uraló barokk kor gazdag hatása Martonvásárig elért: elsőként a katolikus templomot építették meg, s ehhez épültek hozzá a későbbi kastélyelemek, istállók és majorsági épületek. A művészettörténeti korok és az igények változása meglátszik a mai, eklektikus épületen. A barokkot ugyanis a klasszicizmus, majd pedig a neogót stílus követte, s ma már a kastélyépület mellett a Beethoven múzeum és a mezőgazdasági laboratórium is jól megfér egymás mellett. E két utóbbi ma a kastély legmeghatározóbb vonzereje.

Az 17-as évek végén Beethoven remek kapcsolatot ápolt a Brunszvik-családdal, azon belül is főleg a fiatalokkal: Terézzel, Jozefinnel és Ferenccel. Pezsgő kulturális életet éltek, számtalan alkalommal hívták meg a nagynevű zeneszerzőt martonvásári otthonukba is. Több alkalommal megszállt a martonvásári birtokon Beethoven, melyről az itt kialakított múzeum és annak berendezései tanúskodnak. Jozefin és Ludvig szerelmi történetét azonban nem csak legendák, de az ő saját, fennmaradt levelezésük is őrzi. Ezek közül kiemelkedik az a címzés és dátum nélküli, „Halhatatlan kedveshez” néven elhíresült levél, amely ugyan egy titkos fiókból került elő, de mára egészen bizonyossá vált, hogy kettejük halhatatlan szerelmének egyik legfontosabb bizonyítéka. Azonban ahogy az lenni szokott abban az időben, Beethoven nem volt sem elég rangos, sem elég vagyonos ahhoz, hogy nőül vegye szerelmét. A park, amely ma is körülveszi a kastélyt, egészen biztosan romantikus sétáik helyszíne is volt. 

A kert ugyanis káprázatos – tavával, ősfáival, ősszel is virágzó bokraival – még a legvaskosabb októberi ködben is magával ragadó. Turistacélpontként ma sem véletlenül oly népszerű. A vonzerőt azonban mostanra a tudományos érdeklődés is növeli: a kastély területén található ugyanis az Agroverzum Tudományos Élményközpont, ahol a jövőt meghatározó eredményeket, tudományos kísérleteket és a mezőgazdasági újdonságokat ismerhetik meg a látogatók. Merthogy Martonvásár máig sem feledte el mezővárosi jellegét. Erre erősít rá a ma már történelmi tény, mely szerint a Magyar Tudományos Akadémia 1951 óta működtet itt mezőgazdasági kutatóintézetet.

De elég csak átsétálnunk a kastély mellett vezető főút túloldalára, ahol a főtér mellett újabb látványossággal találjuk szemben magunkat. A Brunszvikok ugyanis sok mindent adtak a térségnek és az országnak is: Martonvásáron nem véletlenül található az óvodamúzeum, amely szintén a nevükhez köthető. Teréz a magyar – vagyis inkább monarchiabeli – kisdedóvás „szülőanyja”. Angyalkert néven nyitotta meg óvodáit, melyből haláláig nyolcvan alakult. Ezekről mesél az óvodamúzeum, amely impozáns épületben kapott helyet a város központjában. De – s talán ezt kevesebben tudják -, Teréz volt az, aki elsőként állított karácsonyfát is Magyarországon – ráadásul éppen Martonvásáron!  

Az Emlékezés tere pedig az elmúlt évtizedek vérzivataros történeteinek állít számos emléket: egy helyen találja meg itt a látogató a Szabadság fáját, a világháborúk áldozatainak emlékművét, az 1848-49-es szabadságharc mementóját, az aradi vértanúk oszlopát, s itt kapott helyet az összetartozást jelképező, Nagy-Magyarország térképpel ellátott lobogós fal is. De Beethoven hatása a modernkori köztéri bútorokon is visszaköszön: a ’Halhatatlan kedvest’ és a zeneköltőt ábrázoló csodás szoboregyüttes közelében az ülőfelület zongorabillentyűként fut végig a bokrok előtt. Igazán eredti és kedves megoldás, mely mellett az ide születettek és a nemrégiben beköltözők is szívesen tesznek egy-egy csendes sétát.  

Azért nem csak a zenészek városa

Sokak számára jelenti Martonvásár az igazi otthont. Hogy kinek miért és mit jelent a város, arról mindenki mást mondott.

Zámolyi Eszter zenetanár-zenész-énekes 5 éve költözött ide férjével: - Azóta csodálatos fejlődésen ment keresztül a település, gyönyörű a park és a főtér is. Számos kulturális program áll rendelkezésünkre, amely az én szívemnek különösen kedves, hiszen Budapestről költözve ez nagyon fontos volt nekem. Olyan közegbe jöhettem tehát, ahol megtaláltam a helyemet.

Pletser Tamás helytörténész azonban már fiatalként is a kastélyparkban barangolt, sőt mi több, azok fáin töltötte gyerekkorát. – Azért lettem az, ami lettem, mert itt nőhettem fel. Szerencsés gyerek voltam, mint a kis mauglik, testvéremmel az itteni erdőben játszottunk – meséli Tamás, aki családot is Martonvásáron alapított.

A helyi lakosok táborát erősíti ma már Prieger Zsolt is – szintén zenész. Az Anima Sound System alapítótagja számára a város nem egy otthon, hanem maga a szerelem. – Időnként úgy érzem, maga a gondviselés hozott ide – fogalmazott a zenész, utalva a brunszviki hagyományra, amellyel behatóbban is foglalkozik manapság. Olyannyira – tette hozzá -, hogy Terézről éppen könyvet is ír.