Zsombi nagy harcos, négyévesen tanul járni

A székesfehérvári kötődésű, jelenleg Balatonvilágoson élő Zsomborról többször írtunk, mert a kisfiú a GBS-szindróma következtében 15 hónapos korában elvesztette az épphogy kialakult járásképességét. 

Mivel a család ebbe nem nyugodott bele, és nem akarták, hogy Zsombi gyerekkorától kezdve járásképtelen legyen, illetve később kerekesszékbe kényszerüljön, ezért azóta is folyamatosan hordják kezelésekre, amelyeknek köszönhetően Zsombi állapota javul. Igaz, ez a javulás nem mindig látványos, és a kívülállónak talán fel sem tűnik, hogy a kisfiú az egyik hónapban még hármat lépett, pár hónap múlva azonban már hat lépést is meg tud tenni önállóan – ám a családnak ez óriási öröm. 
És öröm Zsombinak is, aki keményen dolgozik azért, hogy minél önállóbb életet élhessen majd a későbbiekben. Persze, ő még nem egészen érti, mennyi minden múlik azon, hogy egyedül is képes legyen eljutni A-ból B-be, akár a lakáson belül. Ő csak csinálja, amit mondanak neki, igaz, sokszor fáradt, de amíg a tornák, kezelések tartanak, addig ő is mindent belead – mondja az édesanya, Major-Kiss Nikolett. 
A rehabilitáció tetemes összeget emészt fel, ezért a különféle adománygyűjtő akciók – például megmozdult Zsombiért a fehérvári amerikaifutball csapat, rendeztek a javára sütivásárt az Öreghegyen, a lecsófőző vigasságon is támogatták, és a szintén GBS-ből felépülő Horváth Hella is segítette egy kezdeményezésben – mellett tavaly megalapították a Zsombiért Alapítványt, így rendszeresen tudnak felajánlásokat fogadni. Nikolett időnként tájékoztatja is követőiket, támogatóikat a közösségi médiában arról, hogyan alakul Zsombi állapota, és mire használták fel az adományokat. Ebben az évben körülbelül 800 ezer forint érkezett, és ezt a pénzt rehabilitációra, illetve a foglalkozásokra való utazás költségeire fordítják. 
Nagyon jó érzés, hogy ennyien segítenek, ennyi embernek fontos Zsombi sorsa – mondja Nikolett, aki igen hálás, hogy a kisfiú tudja folytatni például a robotikus terápiát, amely óránként 21 ezer forintba kerül. Ám ott a gép tanítja járni, és ez segít abban, hogy a lebénult láb „gyakorolja” a járást. 
A haladás azért látványos, mert Zsombi már nem csupán járókerettel vagy gyógytornász segítségével tudja egymás után rakni a lábait, hanem önállóan, mankóval is tud gyakorolni. Ez óriási dolog. A hosszabb távok megtételéhez azonban még kerekesszék kell. 

A hivatalos orvosi vélemény szerint egyébként Zsombi három év után végleges rokkantsági státuszt kapott, de mint látható, mégis van esély, hogy valamelyest megtanuljon járni, és felnőtt korára könnyebb legyen az élete. A rövidebb távokhoz talán nem is kell majd neki kerekesszék – reménykedik az édesanya.
A kisfiúnak a járás egyelőre nyűg, hiszen nehéz, és azt szokta meg, hogy nem tud önállóan menni. Ám igyekszik, és az is nagyon fontos, hogy minél kisebb mértékű deformitás maradjon a lábában. Ezért is nagyon lényeges a gyógytorna a fejlődő szervezetnek. A nagy álom majd, később, tizenévesen egy olyan robotikus eszköz, amely lábra csatolható, és megkönnyíti a járást. 

Zsombi eddig hősiesen teljesít. Nikolett elmondása szerint reggelente megkérdezi: „Borsóházba, gyógytornára, robotra vagy oviba megyünk?”  - merthogy oviba is jár, amikor nem kezelésen van. Aztán ettől függően alakul a nap, a hangulat, de az ovit egyébként nagyon szereti, és ott is jól, segítőkészen állnak hozzá. 
Nikolett napjai pedig azzal telnek, hogy kisfiát kezelésről kezelésre vagy oviba viszi, támasza ebben az édesanyja, és olykor bébiszittert is fogadnak. Mint mondja: tudja, hogy Zsombi mindig is más lesz, mint a többi, teljesen egészséges gyerek, ám ettől még érezheti magát jól, és ők mindig arra koncentrálnak, hogy a következő cél, apró lépés meglegyen. 

Zsombiról a Zsombor-GBS warrior nevű Facebook-oldalon, illetve a https://zsombiertalapitvany.hu honlapon tudhatnak meg többet, és ezeken keresztül is lehet támogatni.