2023.01.18. 18:00
A világ egy előszállási amatőr fotós szemével
Az előszállási családanya már fiatalabb korában is szeretett fotózni. Régebben a családi eseményeket örökítette meg, majd kislánya születésével a modell is „ kéznél” volt mindig. Azóta pedig amikor a helyzet úgy kívánja, lencsevégre kapja a számára érdekes pillanatokat. Ősiné Rontó Krisztina elmondta, szereti a természetet. Ha teheti sokat sétál, kirándul s közben megörökíti a természet csodáit.
Ősiné Rontó Krisztinának kedvenc pocsolyája van a település határában, amit nagy eső után rendszeresen meg is látogat.
Fotó: Ősiné Rontó Krisztina
Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, mi indította el a fotózás irányába?
– Fogalmam sincs, mi nevezhető kezdeteknek. Nem emlékszem a konkrét pillanatra, amikor eldöntöttem, hogy fotózni szeretnék. Ez csak úgy jött... Körülbelül 20 éves lehettem, amikor vettem egy nagyon egyszerű fényképezőgépet. Kezdetben leginkább családi programokon fotózgattam, mint ahogyan sokan mások, de komolyabb gépem sajnos sosem volt. Aztán, amikor megjelentek az okostelefonok már minőségi kamerával, igazából ez nyújtotta a fotózás lehetőségét. Innen kezdődött az igazi szenvedélyem. Amikor csak tehetem kattingatok.
Mi fogta meg a fotózásban?
– Most megfogott! Ezen nem is szoktam gondolkodni, de a kérdés jogos. Talán az egyszeri és megismételhetetlen pillanatok ragadnak meg, a természet különleges, semmihez sem fogható jelenségeiről, mind színekben, mind érzetben. Egyszerűen ha valami megfog, megtetszik, akkor lefotózom. Sok képet megosztok a közösségi oldalakon is, hátha másnak is örömet okoz. De annyit megtanultam, hogy mindig minden változik: ugyanarról a helyről, tájról, dologról nem lehet két egyforma fotót készíteni. És talán ez a legszebb benne!
Fotós: Ősiné Rontó Krisztina
Megtervezi előre, hogy miről szeretne képet, képeket készíteni?
– Általában nem, hiszen bármi szembejöhet, amit érdekesnek találok. De előfordul, hogy előre tudom, mi lesz a modellem. Vannak kedvenc helyeim, témáim. A vízpart pedig az egyik ilyen favorit. A természet csodás!
Felfedezett újdonságot az előszállási fotós sétái alkalmával?
– Mint már említettem: minden nap új nap. Mindig van olyan, amit eddig nem fedeztem fel, illetve a már felfedezett témákat új köntösben lehet fotózni. Gondoljon csak arra, ahogyan változnak az évszakok. Teljesen másként fest ugyanaz a környezet a tavasz virágzásában, a nyár melegében, az ősz ezer színében és a tél titokzatosságában. De ugyanakkor nincs két egyforma nap sem. Tegnap napsütés volt, ma köd, holnap eső, holnapután ború...mindig más. Egyszerűen nyitott szemmel járok: nemcsak nézek, de látok is, előre, fel és lefele, ami jól jön a kavicsfestéshez, a másik hobbim miatt is, hiszen időnként kezembe akad egy-egy megmunkálható darab.
„Nem megyek ki úgy az utcára, hogy ne legyen nálam a fényképezőgépem vagyis a telefonom”
Mit szeretne még lefényképezni a jövőben? Úgy is kérdezhetném mi a terve a fotózással hosszabb távon?
– Van, amit egyszerűen csak jó csinálni, mert kikapcsol és feltölt. Ilyen nekem a fotózás. Nem szeretném hivatásszerűen űzni, mert akkor elveszne belőle az, amiért szeretem. Nem azért kattingatok, mert kell, hanem mert megragad. Azt gondolom, hogy az élet mindig mutat valami szépet annak, aki azt észre tudja venni. Ha megtanulunk rá odafigyelni, akkor kapunk újabb és újabb pillanatokat, amivel megajándékoz. A világ olyan, amilyennek látjuk. Én az általa nyújtott szépségeket igyekszem észrevenni, megélni, megörökíteni és másoknak is megmutatni. Ahogy egy japán közmondás is tartja: „A szívedben a színek kívülről is látszanak.”
