Nem a vad keresztezi az utunkat, mi vágtuk ketté az erdőt

Lassan véget ér a tél, és megkezdődnek a tavaszi munkálatok a mezőgazdasági termelés alá vont földeken. A tél enyhe volt, hóval fedett tájakat nem nagyon lehetett látni, emellett az etetők és a szórók állandó feltöltésével biztosított volt a vad túlélése. Olyannyira, hogy több helyen is nagy létszámú rudlik vonulnak egészen közel az utakhoz, főutakhoz és néha át is vonulnak a nagy forgalmú úttesteken. A fák törzséről sok helyen eltűnt a rágás nyomán a kéreg, mindennaposak a gázolások, különösen őzek vonatkozásában, és nem ritkán elhullott állatokat is látni az utak mentén. A visszatérő problémáról a Vérteserdőt és a Vadex-et kérdeztük. Utóbbi jelenléte sokkal erősebb Fejérben, ám nem kívánt válaszolni a feltett kérdéseinkre, így a Vérteserdő Zrt segített eligazodni a témában. Ez a társaság három, összesen mintegy harmincezer hektár kiterjedésű vadászterületet kezel többségében Komárom-Esztergom, illetve kisebb részben Fejér vármegyében. A Gerecse nyugati részét, a Vértes központi tömbjét és a Császári-dombság, Bakonyalja térség összefüggő erdőtömbjeit magába foglaló vadászterületeket magas erdősültség jellemzi, vagyis a mezőgazdasági művelés alatt álló területrészek aránya alacsony. 

Mint megtudtuk, az említett vadászterületeken különböző sűrűségben és eloszlásban mind az öt hazai nagyvadfaj előfordul, a gímszarvas, a dám, az őz, a muflon és a vaddisznó egyaránt. Az apródfajok, mint a fácán, a fogoly, vagy a mezei nyúl jelentősége az élőhely adottságaiból fakadóan kicsi, természetes állományuk nem számottevő. 

A Vérteserdőnek feltettük azt a kérdést, hogy tapasztalatuk szerint az elmúlt években nőtt-e és ha igen, milyen mértékben a vadlétszám az erdőn, illetve, hogy van-e kimutatható számbeli eltérés a covid előtt és utáni helyzetet vizsgálva? 

A társaság kommunikációs vezetője, Boglári Zoltán azt felelte: – A Vérteserdő Zrt. az említett vadászterületeken fekvő erdőterületek vagyonkezelő erdőgazdálkodója is egyben. A társaság elsődleges célkitűzése az erdővagyon tartamos kezelése, védelme, gyarapítása, a fenntartható fejlődés biztosítása, és a védett természeti területen lévő erdőkkel kapcsolatos speciális kezelési feladatok ellátása, az erdő és a vadállomány biológiai egyensúlyának fenntartása, javítása. A folyamatban lévő 2017-2037 vadgazdálkodási ciklusban a Vadászati Hatóság által jóváhagyott vadgazdálkodási tervek maradéktalan teljesítésére törekedve a kérődző vadfajok létszámának csökkentése folyamatos. A Gerecse nyugati részeit elérő afrikai sertéspestis következményeként, -részben a betegség okozta elhullások, részben pedig a vírus terjedésének lassítása érdekében végzett állománycsökkentés eredményeként- a vaddisznó létszám a vadgazdálkodással érintett területen csökkenő tendenciát mutat. A kezelésünkben álló vadászterületek esetében nem felel meg a valóságnak, hogy mindennaposak lennének a gázolások, illetve elhullott állatokat sem lehet látni gyakran az utak mentén. - 

Arra még sokan emlékszünk, hogy a covid járvány kialakulását követően elmaradtak a minden évben visszatérő vendégvadászok. Összefügghet-e ez a vadállomány méretének változásával, a szaporulat emelkedésével? Hozzávetőlegesen mekkora szarvas, őz, disznó és apróvad állomány volt előtte és mennyi napjainkban? 

Boglári Zoltán úgy fogalmazott: – A pandémia miatt bevezetett utazási korlátozások, illetve a társasvadászatok elmaradása rövidtávon okoztak ugyan nehézségeket, amelyeket minden vadgazdálkodónak, így nekünk is kezelni kellett, de a vadállomány-szabályozással kapcsolatos előírt feladatok végrehajtását mindez összességében nem befolyásolta. A vendégvadászok elmaradása és a „szaporulat”, vagyis a világra hozott utódok száma között nincs összefüggés. A járvány idejében jelentős mértékben nőtt az erdőlátogatók száma, amelynek következtében az ember közelségére érzékenyebb vadfajok élőhely-használata is változott. Különösen a kérődző vadfajok nyugalmának biztosítása fontos, ez elősegíti a vad által okozott károk megelőzését, illetve csökkenti annak esélyét, hogy a vad forgalmas utakon váltson át. 

Az erdőjáró embernek, a kirándulóknak elsődleges célja a kikapcsolódás a szabadban, egy kiadós séta, és persze mellé egy szalonnasütés a hegyen, ám nekik is előny megfelelő tudással érkezni a védett területekre. Ennek érdekében a Vérteserdő Zrt. működési területén elősegíti az erdők közjóléti funkciójának minél szélesebb körű érvényesülését, ugyanakkor az erdőlátogatás szabályaira időről-időre különböző módon felhívja a figyelmet, méghozzá szervezett formában. A fiatalabb korosztály a társasághoz tartozó Vajda János Erdészeti Erdei Iskolájában ismerkedhet az erdei viselkedés szabályaival, ugyanakkor rendszeresek azon programok, amelyek során szakember vezetésével az érdeklődők értékes információkat szerezhetnek egyes vadfajokról, valamint bepillantást nyerhetnek az erdészek és vadászok mindennapos munkájába is. Ez utóbbira jó példa a szeptemberi szarvasbőgő túra programsorozat, amelynek immár hagyományosan Kőhányás és környéke ad otthont. 

Ha vad, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a vadkár téma mellett. Megkérdeztük, hogy mennyi kárt okoznak a szarvasok, őzek a fiatal fák kérgét rágva, illetve, hogy hogyan lehet kártalanítani a tulajdonosokat? Mennyit fizetnek nekik és mi alapján számolják ki az összeget? 

– A vadállomány a táplálkozása során természetesen olyan növényfajokat is érint, amelyek az ember számára is jelentőséggel bírnak, így előfordul károkozás is. A károk megállapítása esetenként történik, megfelelő végzettséggel rendelkező, független vadkár szakértők bevonásával. A vadászati törvényben megállapított szabályok mellett a jogosan felmerülő károk megtérítésre kerülnek, mondta Boglári Zoltán, aki szarvasok kártétele kapcsán hozzátette: – A nagytestű kérődző vadfajaink számára elengedhetetlen a szükséges mennyiségű rostbevitel. Ezt a szükségletet általában a legeléssel biztosítják, de – főként nagy kiterjedésű erdőtömbök esetén –a rostbevitelt a faegyedek kérgében lévő rosttal is pótolják. Ez a vad ösztönös tulajdonsága, a rostszükségletet helyettesíteni takarmányozással teljes mértékben nem lehet.

A vaddisznók jelenlegi helyzete nem túl rózsás a kifejezetten őket támadó kór miatt. Feltettük a kérdést, hogy milyen a Vérteserdő Zrt. kezelésében lévő terület a vaddisznó jelenléte, illetve, hogy százalékos arányban mennyi ASP-vel fertőzött egyed került eddig puskavégre? Tudni akartuk azt is, hogy a fertőzött egyedek hova kerülnek, pontosabban mi a jelenleg érvényben lévő eljárás, tekintve, hogy a dögkutak már nem használhatók? 

– Az afrikai sertéspestis terjedésének jelenlegi határa a Dunántúlon a Vérteserdő Zrt. működési területét is átszelő M1 autópálya. A társaság és minden vadgazdálkodó – szerepe fontos a vírus tovább terjedésének megakadályozásában, illetve lassításában, melynek hatékony módja a vaddisznó-állomány erőteljes apasztása. Esetünkben az illetékes vármegyei kormányhivatal által évente előírt mennyiségű vaddisznót kell diagnosztikai célból terítékre hoznunk. A vaddisznókból vett mandula- és vérmintát meghatározott rendben laboratóriumi vizsgálatra kell küldeni annak érdekében, hogy az esetleges fertőzöttség megállapítható legyen. A diagnosztikai célból terítékre hozott, vaddisznó teste előírásszerűen ártalmatlanításra kerül elsősorban a feladat elvégzésére kijelölt fehérje-feldolgozó közreműködésével. 

Közeleg a tavasz, ezért megkérdeztük az is, hogy milyen kilátásokkal indulhatnak neki a gazdák a vetéseknek, és milyenekkel a vadászok a vadkározásnak? Tudnak-e biztonsággal vetni és az esetlegesen megnövekedett létszámú vadat képesek-e megrendszabályozni a vadászok? 

A Vérteserdő Zrt. válaszában ez állt: – Vadászatra jogosultként a vad által okozott mezőgazdasági károk megelőzésére helyezi a hangsúlyt. Az előírt vadállomány-szabályozás szakszerű és eredményes végrehajtása, a földhasználókkal való folyamatos kapcsolattartás, illetve együttműködés, egyes területrészek nyugalmának biztosítása mind ezt a célt szolgálják, melynek köszönhetően az ágazatok közti összhang eredményesen fenntartható. 

A járművek és a vad találkozásával kapcsolatban azt kérdeztük, hogy milyen a statisztika, mennyivel emelkedett a vad jelenléte által okozott közlekedési balesetek száma, súlyossága? 

Boglári Zoltán azt mondta: – A kezelésünkben álló összefüggő erdőtömbökön több forgalmas közút halad át. A vad által okozott balesetek megelőzése céljából több útszakaszon saját költségén, a szomszédos vadászatra jogosultakat is bevonva vadriasztó prizmák kihelyezéséről gondoskodtunk. Az 1-es és 81-es számú főutakra, valamint a Vértes hegységen áthaladó 8119. számú főút vadátváltással leginkább érintett szakaszain megvalósított beruházások eredményeként a rossz látási viszonyok közt bekövetkező balesetek száma csökkent. A megengedett sebesség betartása, a vad váratlan megjelenésére figyelmeztető táblák hatókörében a figyelem fokozása szintén hozzájárul a balesetek elkerüléséhez. 

A kommunikációs vezető hozzátette: – A tél végére egyébként is jellemző, természetes folyamat, hogy egyes vadfajok nagyobb csapatokat képeznek. Ez a viselkedés az ebben rendszerint a korlátozottabban rendelkezésre álló természetes táplálék csapatbeli rangsoron alapuló felosztásával van összefüggésben. A vadvédelmi tevékenység előtérbe helyezése, vagyis a vad nyugalmának minél nagyobb biztosítása, a kiegészítő jellegű takarmányozás, valamint az erdőben folytatott illegális tevékenységek, mint például az engedély nélküli agancsgyűjtés megakadályozása ezért kiemelt fontosságú ebben az időszakban.