Nádori uradalmak térben és időben

József nádor uradalmai több forrásból származtak. Adottságként testvérétől maradtak rá az elsők: Piliscsaba az akkor hozzá tartozó Margitszigettel. 

Első, tragikusan rövid házassága idején ezeket kiegészítette felesége kedves nyarlóhelyeivel, Borosjenővel és Ürömmel, az uradalom központjává Piliscsabát fejlesztette. 

Érdekes megfigyelni, hogy a főherceg birtokainak bővülése valamiképpen a házasságkötésekkel kapcsolódik össze. Első két felesége a kor nagy pusztítója, a gyermekágyi láz miatt halt meg, gyermek csak a második feleség után maradt: egy koraszülött ikerpár: Hermina és István. 

A feleségek természetesen a királyfihoz illően, csak cárleányok és hercegkisasszonyok lehettek. A harmadik feleség adott életet a birtokegyüttes nagy megújítójának, József Károly főhercegnek. 

Az első feleség Alexandra Pavlovna, Nagy Katalin unokája, I. Péter orosz cár leánya 1800-ban érkezett Pest-Budára alig 16 évesen. A társasági életet felpezsdítő és a magyar divatot – a viseletet, a táncot és a verbunkos zenét – támogató fiatalasszonyt a magyarok igazán a szívükbe zárták, egy év múlva, 1801-ben keservesen megsiratták. Ortodox keresztény volta miatt kedvenc nyaralóhelyén, az Ürömön építtetett görögkeleti kápolnába temették. Az ürömi sírhelyet a napóleoni háborúk alatt, mint a Habsburg Birodalom szövetségese, sűrűn látogatták az átvonuló oroszok. 1814-ben a Szent Szövetség vezetőinek pest-budai kirándulása alkalmából I. Sándor orosz cár látogatott el kedvenc húga sírjához.

Ez utóbbi mondattal szinte észrevétlenül siklottunk át József nádor magánéletéből a köztörténet síkjára, hiszen ez a napóleoni háborúk korszaka. A magyar nádor egyszersmind a nemesi inszurrekció főkapitánya, így a háborús helyzet fontos feladatot jelentett számára. Az inszurrekciót a birodalmi haderő kiegészítésére 1797 és 1809 között négyszer hívták hadba, de csak egyszer, 1809-ben kerültek ki a csatatérre. A nádor a szervezés első percétől a székesfehérvári utolsó szemléig az események magyarországi irányítója volt. Családi tragédiáját eközben kellett átvészelnie. Az özvegy nádor felesége és szintén elhúnyt gyermeke emlékére kérte a császártól 1801-ben a Martinovics-összeseküvésben elítéltek, köztük Kazinczy Ferenc szabadon bocsátását. A haláleset után kezdték el a nádori kripta kialakítását a budai várban. Ekkorra újították fel a budavári palota nádori lakrészét. Újabb átalakítását a pompakedvelő István nádor kezdeményezte, ám rövid hivatala alatt ez nem fejeződött be (még a Bécsből rendelt új bútorokat sem csomagolták ki). 1849-ben, Budavár megvívásakor a palotaszárny megsérült. 

A napóleoni háborúk befejezésének diadalmas légkörében, az első párizsi békeszerződés után – jellemzően még Napóleon száznapos visszatérése előtt –  a Szent Szövetség Bécsben folyó tárgyalásai közben a szövetséges vezetők ellátogattak Pest-Budára József nádor vendégeként. Ferenc császár és király, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király 1814. október 24-28. között látogatott ide. A várkertben hangverseny, a Rákos mezején katonai szemle, színházi előadások, a gellérthegyi csillagda meglátogatása mellett a Magitszigeten rendezett szüret volt a fő program. A sikeres kirándulás úgy jöhetett létre, hogy már bemutathatók voltak a nádor fejlesztései, és az is megmutatkozott, hogy a nádor reprezentációja kiteljesedőben volt. 

A családi tragédiák az 1815-ben kötött házasság után is folytatódtak. A második feleséget, Herminát (anhalt-bernburg-schaumburg-hoymi hercegnőt) református vallású lévén eredetileg a Kálvin téri templom kriptájába temették, csak az 1838-as pesti árvíz miatt került át a nádori sírhelyre.

Az 1810-es években jól látszott, hogy a nádor birtokfejlesztést tervezett. 1811-től bérletben bírta Acsa uradalmát a hozzá tartozó Alcsúttal együtt. 1812-től Torontál vármegyében Tiszaszentmiklós, 1817-től pedig Arad vármegyében Kisjenő és a hozzá tartozó Bánkút hatalmas, akkor még vízzel elárasztott területéről folytak a tárgylások. 

Második házassága kapcsán 1815-ben nyert adományt a császártól (azaz a testvérétől, aki legidősebbként a Habsburg-család feje volt) új javadalmakra, melyek évi 100 ezer forintos jövedelmet termelnek. Az említett három elhanyagolt uradalom birtokba vétele ezzel indult el. A mesebeli malmok azonban még a királyfi esetében is lassan őröltek, hiszen még a császár elvi adományát is külön meg kellett szervezni. Az alapokat a császári kincstár birtokállománya (ebből származott Tiszaszentmiklós és Kisjenő) mellett az teremtette meg, hogy II. József 1782. évi rendeletével megszüntetett szerzetesrendek vagyona a Vallásalaphoz került. Ebből a birtokállományból került hosszú folyamat (a Vallásalap kárpótlása) után az első nádor birtokába Piliscsaba (a klarisszák után), és József nádor kezébe Acsa (a pálosok után). Az acsai uradalom építkezései az alcsúti határrészen indultak meg, így elnevezését alcsútira módosították. Az új uradalmak jövedelmezőségét felmérve kiderült, hogy még nem érte el a 100 ezer forintot, így a végleges adománylevél Alcsút és Kisjenő területét kiegészítette. Az 1836-os adoménylevél, immár V. Ferdinánd aláírásával már a harmadik házasságkötés örömére készült el, alapja Ferenc császár 1819. évi adománya volt. 

1836. október 18-ától három napon át tartott Alcsúton a fényes beiktatási ünnepség, amellyel az új födesurat birtokba helyezték. Hab a tortán, hogy az ünnepséget a közben felépült alcsúti kastélyban tartották, az ételt-italt pedig az 1825-től modernizált gazdaságban termelték meg. Jócskán növögettek már a híres tájképi kert fái. Hiszen a nádori család az alcsúti uradalmat 1819-től, a kastélyt 1827-től 1944-ig használta. Tehát ha a fejlesztendő területet, a jövendő építkezéseket a nádor második feleségével tervezte is el, az építkezéseket már 1819-től a harmadik feleség, Mária Dorottya württembergi hercegnő követte nyomon.