Tovább viheti a családi örökséget Tábi Sára

Anyukádtól úgy tudjuk mindenevő vagy: amihez ő nem ért, te megoldod. Mire gondolhatott itt pontosan?

– Szerintem az futott át a fején, hogy mi fiatalok könnyebben boldogulunk a mai technikai eszközök világában, ezért ha kigondol valamit, azt én könnyebben és gyorsabban meg tudom valósítani. Két és fél éves korom óta járok rendszeresen anyával rendezvényekre, szerencsémre nagyon szuper óvó nénim volt, aki szintén anyához hasonlóan minden rendezvényen ott van és segít ahol csak tud. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor anya először adott fényképezőgépet a kezembe és megkért, hogy kattintgassak, mindegy bármi is lesz. Nagyon szuper képek is születtek belőle.
Volt úgy, hogy fényképezőgép helyett videó kamerát kaptam, hogy készítsek felvételt egy rendezvényről, ahol anya épp műsort vezetett. Legutóbb pedig az augusztus 20-ai műsoron a hangosítást is elvállaltam. Anya egyedül van a művelődési ház és könyvtárban, ezért természetes, hogy segítek.

Ennyire érdekelnek ezek a technikák, a fényképezőgépek és a kamerák világa? 

– Mint szinte minden fiatalt természetes, hogy engem is érdekelnek ezek a dolgok, de egyenlőre csak hobbi szinten. Még nem tudom mi szeretnék lenni ha nagy leszek. Jelenleg a a dunaújvárosi Pannon Oktatási Központ Magángimnáziumába járok, a kilencedik évfolyam német nyelvtagozatára, ám emellett a informatika is nagyon érdekel.

Sőt, ha jól tudjuk, ha kell verset is szavalsz. Lehet, hogy Előszállás következő kultúráért felelős szakemberét üdvözölhetjük benned? 

– Az elmúlt közel tizenhárom év alatt, nagyon sok rendezvényen szerepeltem valamilyen módon: verset mondtam, néptáncoltam, színjátszó szakkörösekkel szerepeltem vagy felnőttekkel ,,Bandi Bácsi Színi Tanodájával”. Itt hozzá szeretném tenni, hogy olyan darabokat adtunk elő, amelyeket az én nagypapám dolgozott fel (Arany János: A fülemüle és A bajusz). Kellemes emlék számomra az óvodás és alsó tagozatos koromból a mazsorettes fellépések is. Óriási megtiszteltetés volt számomra amikor nyolcadik év végén a ballagásomkor, beírhattam a nevemet az iskola Aranykönyvébe. Nem voltam egyedül, hiszen a hosszú évek alatt a barátnőim Csapó Csenge és Farkas Luca is mindig jöttek, ha segítség kellett. Még nem tudom mit hoz a jövő, viszont egyelőre még elképzelhetőnek tartom, hogy életvitelszerűen nem maradok Előszálláson.

Bemutatnál egy kedvenc munkádat, (videódat, képedet), amit készítettél és elmondanád miért ez „lieblings”?

– Ez nehéz kérdés, mert igaz hogy sok fotót készítettem, de többnyire csak rendezvényekről. Viszont van egy lieblings: a nagymamámék kiskutyája egyszer ráállt a gördeszkámra és az váratlanul megindult alatta és ezt sikerült lencsevégre kapnom.

Mit szeretsz ebben a hobbiban a legjobban?

– Azt szeretem a legjobban, hogy a legváratlanabb, legviccesebb, legmeghittebb pillanatokat meg lehet örökíteni. Amit majd ha évek múlva előveszünk jó érzéssel gondolunk vissza az adott pillanatra.