Dávid él és szeretne minél teljesebb életet élni!

2020. október 9-én az akkor 19 éves Dávid barátnője családjánál töltötte az éjszakát. 11 óra tájt tértek nyugovóra, de olyan fejfájás tört rá, hogy nem tudott elaludni. A fájdalmat a bevett gyógyszerek sem enyhítették, sőt Dávid bal keze erősen zsibbadni kezdett. Mire a mentők kiérkeztek, a helyzet még rosszabb lett, a liftben már elájult. A sürgősségiről azonnal a műtőbe tolták. Mindez, Dávid szerencséjére, az agyi érkatasztrófánál a túlélés és a felépülés szempontjából kritikus, úgynevezett 4 órás időablakon belül történt. A műtét ugyan sikeres volt, néhány napig mégsem volt egyértelmű, hogy Dávid életben marad – mesélte az édesanya, Zólyomi Gabriella.

- A kórházban aztán ami fertőzést csak lehetett, minden elkapott és egyéb problémák is adódtak. Ráadásként, éppen a koronavírus járvány közepén jártunk. Decemberben a fehérvári kórházból Budakeszire került az országos rehabilitációs intézetbe, ahol gyomorszondát, katétert és a torkába kanült kapott, hogy ha úgy adódik, azonnal lélegeztetőgépre kerülhessen. Az állapota nem javult – emlékezett vissza Gabriella.

Néhány hét múlva aztán kiderült, a Fehérváron beépített shunt (vékony szilikon cső rendszer, amely a bőr alá beültetve képes elvezetni a fejből valamely más testüregbe a fölösleges, veszélyes túlnyomást okozó agyvízmennyiséget) nem állítható, ami – mivel Dávid még növésben volt – nem tudott a változó magasságához alkalmazkodni. Ezt Pesten, újabb műtét során cserélték. A rehabilitációs intézetből aztán márciusban a Covid-helyzet miatt hazaküldték. Az otthoni légkör és az édesanya gondoskodásának köszönhetően sokat javult az állapota. 

 – A lábamban a szalagok összeszűkültek, nem tudtam lábra állni, ami újabb műtétet tett szükségessé. Mindezek tetejébe elkaptam egy olyan kórházi baktériumot, ami miatt szinte állandóan antibiotikumot kell szednem – vette át a szót Dávid, aki a rendszeres gyógytornának és a szegedi Szent Vincent Rehabilitációs Központban folyó speciális fejlesztésnek, no és a szegedi kórházban kapott botox injekcióknak köszönhetően ismét tud járni. Igaz, kis segítségre szorul, de a 3. emeletről is lemegy az édesapjával sétálni. A bal kezét azonban továbbra sem tudja mozgatni és a pécsi klinikára is rendszeresen járnak, mert urológiai problémák is felléptek a betegség következményeként.

- Tavaly ötször jutottunk el Szegedre a Szent Vincentbe egy-két hétre, ahol nagyon szuper a rehabilitáció. Fehérváron sajnos ergoterapeuta sincs, pedig az ergoterápia a stroke utáni komplex rehabilitációs terápia fontos része lenne. A Szent Vincent azonban magánintézet, ezért nem olcsó. Jelenleg már félmillió forintnál tart az egyhetes kezelés ára. Szinte minden spórolt pénzünket és az adóvisszatérítésünket is erre fordítottuk. A közösségi oldalon létrehoztunk egy profilt is, Szívvel a Stroke után elnevezéssel, amin többször indítottunk gyűjtést és amikor elég pénz összejött, mentünk Szegedre. Dávid gyógyulásához azonban további kezelésekre és fejlesztésre lenne szükség – mondta az édesanya.

Dávid tele van életerővel, energiával. A stroke előtt éppen az érettségire készült. Eredetileg gépi forgácsolóként végzett, aztán döntött úgy, hogy felnőttoktatás keretében megszerzi az érettségit is. A 12-diket elvégezte, csak az érettségi vizsgát nem tudta letenni. – Ezt szeretném megcsinálni és aztán olyan szakmát tanulni, amit ebben az állapotomban is tudok gyakorolni – mondta Dávid. 

Aki szeretné Dávid további fejlődését támogatni, hogy minél teljesebb életet élhessen, az keresse fel az említett közösségi oldalt, ahol megtalálja a család elérhetőségeit, de arra is van lehetőség, hogy az Alba Caritas Hungarica Alapítvány számlájára utalják a Dávidnak felajánlott összeget. Ebben az esetben a közleményben tüntessék fel: „a stroke-os javára”!