Használj térképet, fiatal és okos maradsz!

– Milyen formában beszél előadásain a számunkra fájdalmas emlékű Vörös Térképről?

– Vizualizációt is tanítok, ami azt jelenti, hogy az adatokból, az információkból igyekszem értelmes képeket fogalmazni – mondta a Török Zsolt. – Ilyesmi létezett régen is, és az egyik leghatékonyabb módszere a térképekkel való megjelenítés volt. Kihívást jelentett, miként lehet például a népességi adatokat úgy megmutatni, hogy egyben jelzik azok földrajzi elhelyezkedését is. Erre a térkép adódik, mint megoldás, ami nem a 20. század „terméke”, hanem az előző évszázadoké. De a 20. században születtek olyan szakemberek, mint például Teleki Pál, aki azt mondta: kevés a térképeken az a módszer, hogy csak az elterjedést mutatjuk meg, azaz a felületeket színezzük be a különböző nemzetiségeknek megfelelően. A Vörös Térképnek az a sajátossága, hogy Teleki rájött, nem csak az elterjedés fontos, hanem az is, hogy hol és hányan élnek az adott területen az adott nemzetiséghez tartozó emberek. E kettőt próbálta bemutatni. Akkoriban etnográfiai térképnek nevezték ezt a megoldást, ma népességszerkezeti térképnek hívjuk.

– Miért lett a munka neve Vörös Térkép?

– Szinte lehetetlen a teljesen objektív bemutatás, hiszen nagyon nehéz kiválasztani a térképen egy nemzetiség színét úgy, hogy az ne sértse valamelyik fél érzékenységét. Hiszen léteznek meleg és hideg színek, nem mindegy, hogy kárpát-medencei összefüggésben a magyarokat választom meleg színnel – mint például Teleki tette a vörössel – vagy a románokat. Így lehet valamit hangsúlyozni, kiemelni a másik kárára, pedig semmi mást nem tettél, csak beszínezted. Ezt lehet teljesen véletlenszerűen is csinálni, de Teleki nem véletlenül jelezte a magyarokat vörössel, hiszen magyar volt, az érzelmeit jelezte ezzel. De így tett más is abban az időben, akkoriban a britek a Brit Birodalmat mutatták vörössel, a franciák pedig a maguk részét a világból. Ez ugyanaz volt, amit Teleki Pál is csinált a Vörös Térképpel – csak neki nem volt szabad.

– Miként sikerült Telekinek bemutatni a helyes arányokat?

– Nem egyedül ez a térkép készült a magyarok részéről, ez csak a jéghegy csúcsa volt, de egyiket sem vették figyelembe. A magyar békedelegáció nagy mennyiségű térképanyaggal érkezett meg a Trianon-kastélyba, így próbálták meggyőzni a győztes hatalmakat arról, hogy igyekezzenek igazságos, nemzetiségi önrendelkezési jogot biztosító szerződést alkotni. Megpróbáltak minél több magyar területet megőrizni az országon belül, nyilván tudjuk, hogy kompromisszumokkal, de igyekeztek földrajzi érveket felsorakoztatni. Telekinek nagyon fájt, hogy tudta, az erdélyi területeken az egy tömbben lévő székelyföldi magyarok mellett olyan vegyes lakosságú területek is vannak, ahol nem biztos, hogy a magyarok többségét jelzi, ha egyszerűen csak színezve viszi térképre az adatokat. Teleki arra jött rá, hogy ha be akarja mutatni az elterjedést, a létszámot, olyan módszert kell kitalálnia, amely ezt biztosítja. Úgy rajzolta a foltokat, hogy megpróbálta a méretüket a nemzetiségi létszámhoz viszonyítani. A Vörös Térképen egy négyzetmilliméter száz lakost jelent. Ha leszámolták a négyzetmillimétereket, akkor ugyanannyi lett a magyarok száma az adott területen, mint amennyi a népszámláláson a magyar anyanyelvűeké volt – mert akkoriban az anyanyelvre kérdeztek rá. Teleki a lakatlan területeket is jelezte a térképen: ilyen persze nem csak Erdélyben volt, a mai Magyarország területén is akad, például a Hortobágyon, ahol nem lakik senki. A lakatlan részeket Teleki nem színezte a magyarok színével, tehát tudományos alapon járt el.

– Amit alkalmazott, azt nem használták máshol?

– Éppen az az érdekes, hogy a módszert, amit először a trianoni békediktátum születésekor mutatott be Teleki, később a Népszövetség küldöttjeként – hiszen rá földrajztudósként éppen a Vörös Térkép miatt figyelt fel a világ – a Moszul Bizottságban alkalmazta, amely Irak határait határozta meg. Teleki ugyanazt a módszert használta az iraki kurdok etnikai arányainak bemutatásakor, mint tette azt az első világháborút lezáró békediktátum aláírása előtt. Egyébként a Moszul Bizottságban bemutatott térképet sem vették figyelembe, de más okból: Irak gyarmati terület volt, tehát megpróbálták konzerválni a problémákat. Ugyanezt a módszert aztán még egyszer használták, abban az időben, amikor megalapították Izrael államot. A Vörös Térkép tehát a korát messze meghaladó megoldást alkalmazott, újdonság, tudományos eredmény volt, csak éppen Magyarország szempontjából hatástalan, hiszen amikor a magyar küldöttség a Trianon-kastélyba érkezett, a határokról már döntöttek. Apponyi hiába mondta el a híres beszédét, hiába nyűgözte le a hallgatóságát, valójában senki sem akarta meghallani – ez volt a történtek tragédiája. Egyébként az összes beszéd térképek előtt, térképekkel körülvéve hangzott el.

– Miként reagáltak a románok a Vörös Térkép adataira?

– Létezik egy térképészeti múzeum Bukarestben, ahol népességszerkezeti térképeket is bemutatnak az első világháború időszakából. Összehasonlítják a különböző, főleg francia, német és román térképeket, és ezekből az derül ki, hogy tulajdonképpen Teleki változata a legrosszabb megoldás. Ez megint csak azt mutatja, mennyire relatív, mi az, amit pozitívnak és mi az, amit negatívnak kezelünk, attól függően, milyenek a politikai szempontok.

– Úgy tudom, a Magyar Földrajzi Társaságnak komoly értékek vannak a britokában. Valóban így van ez?

– Valóban vannak nálunk egyedi példányú kéziratos térképek és olyanok is, amelyek az Akadémia könyvtárából kerültek át: valamikor zárolt anyagok voltak, nagyon ritkák, de nem nézte meg őket senki. A kiállítás, amit ezekből összeállítottunk, valójában csak a jéghegy csúcsát mutatja: amikor elkészült, arra gondoltunk, hogy ha ezt bemutatjuk, talán majd valaki azt mondja, hogy igen, érdekelné a többi is. Sajnos sok térképünk rossz állapotban van és restaurálni kellene, de ez nagyon sok pénzbe kerül, ehhez támogatásra lenne szükség. Ha a társaság könyvtára megfelelő helyre kerülne, akkor társadalmi küldetést teljesítve népszerűsíteni tudnánk a földrajzot, a Magyar Földrajzi Társaság elmúlt 150 évét, az európai földrajz történetét. A társaság nagyon nagy kincse egyben nagyon nagy teher is. Jó lenne, ha akadna olyan intézmény, ahol a restaurálást el tudják végezni, a kincset be tudják fogadni. Gyönyörű, kézi bőrkötéses, aranyozott könyvek ezek, nagyon szép régi térképekkel. Akad köztük olyan is, amelyikből egytelen példány van az egész országban. Pénzbeli értékük mellett felmérhetetlen az eszmei értékük.

– A térképészetre is igaz, hogy a háborúk lendítették előre a fejlődését?

– Amikor mi térképekről beszélünk, európai térképekre gondolunk, mert azokat ismerjük, mert ez lett az egész világon az uralkodó. A jezsuiták például elmentek Kínába, erre a kínaiak elfelejtették a saját térképeiket, amelyeket mostanában kezdenek el újra felfedezni, pedig az övék fejlettebb volt, mint az európai. Nem annyira a háborúk, a térképészet fejlődését inkább a modern államszervezet segítette, mert az ismerte fel, hogy térképekre nagyon sok szempontból szükség van. Nem csak az egész világot kell bemutatni, kellenek birtoktérképek is, amelyek azért készültek, hogy egy adott ország természeti adottságait, ásványkincseit tartalmazzák: mert ez a gazdaság alapja. A térkép eszközzé vált a modern társadalomban, olyan eszközzé, amely a teret nem csak felfedezi, hanem birtokba is veszi, mert mindig ez a következő lépés. A gyarmatosítás idején Indiában a birtoktérképek megbízhatóbbak és pontosabbak lettek, mint az angliaiak, mert a geometriai alapjuk jobb volt, fejlettebb rendszert használtak, mint Angliában.

– Ma már a fiatalok egyre ritkábban látnak papír térképet, hiszen minden ott van a telefonban. Mennyire forgatta fel a térképészetet a digitális világ?

– A technológia teljesen megváltozott, a papír térképek ritkaságszámba mennek, már-már egzotikumok, azonban a papír térképekkel történő tájékozódás sokkal hatékonyabban fejleszti a térbeli képességeket, mint a navigációs eszközök használata. Most már tudjuk azt is, hogy ennek megvannak az idegi-élettani okai, hiszen más agyi rendszereket mozgatnak a papír térképek, és mást a hangutasításos, követéses navigációk. A régi térképeket nem csak azért kell megőrizni, mert szépek, értékesek, mert részük a kulturális örökségnek. Én azt szoktam mondani, hogy a térképeket azért kell megőrizni és lehetőség szerint használni, hogy továbbra is okosak maradjunk. Ne csak a gépeink, az ezközeink legyenek okosak, hanem mi emberek is maradjunk okosak! A memóriastruktúra az emberi agy nagyon fontos része. Ahhoz, hogy ezt hosszú távon, idős korban is meg tudjuk őrizni, szellemi gyakorlatokat kell végezni. Erre nagyon jó például a meditáció, de a leghatékonyabb, ami ezt a legjobban fejleszti, az az aktív térképolvasás. Ha elmegyünk a természetbe és egy gyönyörű helyen papír térképpel sétálunk – és ezt most már a kísérleti vizsgálatok is bizonyítják – bizonyos agyi területek képesek regenerálódni. A késői idős korban sok olyan betegség van, mint például az Alzheimer-kór, amely memóriavesztéssel kezdődik: nem véletlen, hogy ezek a belátások az Alzheimer-kór kutatóitól származnak.