Szeret új közösséget építeni, de a régieket is összetartja

Lassan tíz éve, hogy ismerem Horváth Irmát, akihez annak idején magam is azért mentem el, hogy az alig három hónapos gyermekemmel zenés, énekes foglalkozáson vehessünk részt. A Ringató hangulata és Irma személyisége azonnal megfogott, nem is volt kérdés, hogy a kisbabás lét nehézségei ellenére járni fogunk. Kapcsolatunk azóta barátsággá mélyült, s ugyan a Ringató-alkalmakat elhagytuk, mivel a gyermek „túlkorossá” vált, Irma tevékenységét azóta is követem. Ez indokolja a személyes hangvételt és a tegeződést.

A Ringató Magyar Zenei Nevelési Alapítvány Család és Művészet Ringató-díját Irma a Ringató alapítójától, Gróh Ilonától vehette át május elején tíz másik ringatóssal együtt, a közös anyák napi ünnepségen, Budapesten. A méltatásban elhangzott: az elismerés a kisgyermekes családok körében végzett sokéves zenepedagógiai munkáért, Kodály Zoltán szellemi örökségének átadásáért jár. Akik tehát megkapják, azok színvonalasan, elkötelezetten képviselik azokat az értékeket, amelyek szellemében a Ringató működik.

– A Ringató-tanfolyamot az elsők között, 2007-ben végezted el. Magad is kisgyermekes voltál – mi indított arra, hogy belevágj a képzésbe?

– Fiskus Olgához jártunk Ringatóra legkisebb gyermekemmel, Dániellel. Olga Válról utazott Fehérvárra a foglalkozások miatt, és ő hívta fel a figyelmemet a Ringató honlapjára. Mivel megtetszett a foglalkozás, szerettem énekelni, és volt némi hangszeres tudásom is, ezért jelentkeztem. Ráadásul néhány vidéki család mondta, hogy milyen jó lenne, ha hozzájuk is járna ki valaki foglalkozásokat tartani. Éppen indult egy tanfolyam tavasszal, úgyhogy azonnal belevágtam. Májusban már kezdtem is.

– Tizenhat év telt el azóta. Még mindig úgy érzed, hogy ez a te utad?

– Igen, mert nagyon változatos, amivel foglalkozom. Illetve, maga a módszer állandó, ugyanakkor a foglalkozások mindig kicsit másképpen zajlanak, a családok pedig folyamatosan változnak, ahogy a kisgyermekek megnőnek. Mivel főállású foglalkozásvezető vagyok, ezért minden nap máshol tartok Ringatót – hétfőn Székesfehérváron a Köfém Művelődési Házban, kedden Móron és Csákberényben, szerdán Gazdagréten, csütörtökön pedig a fehérvári Tornárium mozgásstúdióban –, ez nagy szabadságot ad. A családoknak pedig azért ad szabadságot, mert nem kell folyamatosan, hetente járni. Azok és akkor jönnek, akik és amikor akarnak (kivéve persze, ha betegség van). A gyerekek is nagyon szabadok, őszintén kifejezik az érzelmeiket. A foglalkozások annyiban kötöttek, hogy félórásak, és tudatosan tervezettek, tehát előre átgondolom, mely dalok hangzanak el. Ám mégis a pillanat dönt: a kicsik hangulatától függően el is hagyhatok vagy beemelhetek egy-egy éneket. Az biztos, hogy ha új dalt tanulunk, akkor azt több héten keresztül gyakoroljuk, de nem erőltetetten. Első alkalommal körülbelül háromszor énekeljük el. És sosem az a fontos, hogy kinek milyen hangja van! Engem tulajdonképpen az ösztönöz, ami ott és akkor, az adott foglalkozás közben történik. Odamegyek egy gitárral, furulyával, triangulummal, és családok jönnek el, hogy közösen énekeljünk, játsszunk!

– Te magad is tanulsz még új dalokat?

– Igen, mert előfordul, hogy a szülők kérnek valamit, amit például a Ringató-könyvekből, -lemezről ismernek. Nagy az anyag, értéket képviselünk a kollégákkal, hiszen azt tanítjuk – magyar népdalokat, népi gyermekjátékokat, komponált dalokat –, ami kiállta az idő próbáját. Legutóbb például egy kínai dalt tanulgattam.

– Tervezel-e még új helyszínt?

– Miután kezdtem, két-három évig kijártam Kislángra. Oda hívtak újra, de ha megyek is, akkor sem hetente tervezem, hanem inkább havonta egyszer vagy egy-egy alkalommal, mert most nem fér több rendszeres foglalkozás a hetembe. Az is nagyon izgalmas különben, amikor új helyszínen kell új közösséget teremteni, építeni a Ringatóval. Nagy feladat, de szeretek időnként ilyet vállalni.

– Egy-egy család akár évekig is járhat hozzád, ha több a gyermek, igaz?

– Van, aki pár hónapig jön, de akinek két-három gyermeke van, az éveken át visszajárhat. Gazdagréten például van egy négygyermekes édesanya, aki körülbelül nyolcadik éve jön. Jó látni, hogyan nőnek a nagyobb gyerkőcök, közben pedig megismerkedem a kicsikkel. Az egyik nyáron még egy ötödikes lányka is visszajött, és az ölembe ült! Nagyon megható az ilyen ragaszkodás. S azt is látom, hogy olyan zenei minőséget, emléket adunk tovább, amely megmarad a gyerekekben. Ki tud belőle csírázni egy zenei műveltség, egyértelműbb lesz a zenehallgatás, a koncertre járás.

– A Ringató-közösség hogyan tud találkozni?

– Mivel több mint kétszázan vagyunk szerte a világban, ezért ezt nem könnyű megoldani. Legutóbb, az Ezer család énekel című budapesti alkalmon körülbelül kilencvenen jöttünk össze, ami nagyon nagy dolog. Évente egy ilyen találkozón azért illik részt venni, a kapcsolódások miatt is. Különben mindenki csinálja a maga dolgát a hétköznapokban.

– Régebben tartottál PIC-Ringatót koraszülött, csecsemő intenzív osztályokon is. Ennek folytatását tervezed?

– Mára szétvált a Ringató és a Te hangodat ismerem elnevezésű módszer. Ugyanis többen azt hitték, hogy a Ringató a koraszülött babáknak szól, őket fejleszti, de ez nem így van. Igaz, hogy maga a kórházi támogató tevékenység Ringató-foglalkozásvezetőkkel indult, ám most már mások is bevonódhatnak. Én néhány éve nem vagyok jelen kórházakban, de nagyon szívesen jártam be a Semmelweis Egyetem Bókay utcai épületbe, majd a Fejér Megyei Szent György Kórházba.

– Nagymamai örömök elé nézel. Gondolom, már most énekelsz a babának…

– Sőt, nem csak énekszót hallott tőlem, hanem már meséltem is neki. Nem megtervezetten, hanem mert éppen úgy adódott. Ám a legszebb minden babának az édesanyja hangja. Boldogan látom, hogy a lányom is – mint sok kismama, akit ismerek – szépen táplálja lelki táplálékkal is a cseperedőt.