Ne bántsd Pannónia népét!

1116 évvel ezelőtt ezen a napon, július 4-én kezdődött meg a pozsonyi csata. Az örökösen hódító frankok nehezen viselték, hogy a magyarság egységes területté kovácsolta a soknemzetű Pannóniát, hiszen nekik, a frankoknak már korábban is gyilkos vágyaik kielégítésére volt alkalmas ez a terület. Saját családi polgárháborúikat is a Duna vonaláig tolták.

A Kárpát-medence új egységének vezére, Árpád 904-ben békekövetet küldött bajor földre, hogy elejét vegye a kibontakozóban levő újabb hódító frank háborúnak. Kurszán fejedelem ment tárgyalni, de a bajorok orvul meggyilkolták, mert a Frank birodalomnak esze ágában sem volt békét kötni. 907-ben három napig tartó mise után megindult a vasakba bújt frankáradat, akikhez csatlakoztak a bajorok, a németek, majd az alpesi németek is. Pozsonynál a Duna két partján vertek tábort. A főleg könnyű lovassággal rendelkező magyarok mozgékonysága gyorsan igazolta, hogy a nyugati veszedelem játszva elvágható az élelmiszer-utánpótlástól. Először a könnyűlovasság támadta a tábort verő nyugati csapatokat, amikor is úgy tűnt, a csata el is dőlt, hiszen a kifárasztás volt korábban a magyarok taktikája, a közvetlen roham nem hozott sikert, így az első támadást visszaverték a nyugatiak. Ám ekkor Árpád különleges szarmata egysége, amelyik fényes fémszálas ruhába öltöztetett lovat és embert, támadt a hódítók seregére. A legnemesebb csapat bár győzelmet aratott, de Árpád vezért elvesztette. A gyászra nem volt idő, mert a Duna túlsó partján tanyázó frankok még hátra voltak. Az egységes magyar erők lovastól úsztak át a folyamon az éj leple alatt, s mértek megsemmisítő vereséget a frankokra. Még állt egy vasba öltözött csapat a Frank birodalom határán, amely azt gondolta, lezárhatja a magyarok előrenyomulását. Ám ott a nehéz öltözet ellen már a jól bevált menekülést színlelő magyar lovasság az erdőben rejtőző csapataikhoz csalta a bajorok hadát, és mért teljes pusztulást Nyugat hódító világra. A pozsonyi csata lett a magyarság vérszerződése a Kárpát-medencével. Éppen 1116 évvel ezelőtt kezdődött meg e szerződés pecsétté válása.

Más hódító népek is kimondták már a „Halált a magyarokra!” felkiáltást, de ők is a fűbe haraptak. 1456. július 4-én kezdődött meg a magyarok és szerbek honvédő harca a török II. Mehmed szultán és gigászi serege ellen. Nándorfehérvárt minden magyar és szerb jól ismeri. Ez a csata is fényes győzelemmel végződött, s a kereszténység Kárpát-medencei szegletében a mai napig is zengnek a harangok délben a nándorfehérvári diadalra emlékezve.

Július 4-én ne bántsd Pannónia népeit, mert nem lesz elég a könny a fájdalom gyógyítására!