A motívumtól az alkalomig (videó)

A Hagyományok Háza népi kézművesek, iparművészek, tervezők és designerek számára írta ki pályázatát. Célja a magyar kultúrában előforduló változatos motívumok, technikák, formák megismertetése, továbbá a népi mesterségek forma-, és motívumkincsének, valamint technikai tudásának aktualizálása, a mai kor alkalmi öltözködéskultúrájába történő beillesztése. A felhívásra ötvenkét pályázat érkezett, amiből harmincat nagyszabású divatbemutatón mutattak be október elején a Hagyományok Házában. A csákvári Sigmond Judit négy darabból álló kollekciója és a hozzá készült kistáska első helyet ért. 

- Reménykedtem benne, hogy beválogatnak a legjobb harminc közé, az első helyezés azonban számomra is meglepetés volt – mosolygott Judit csákvári otthonában. – Többször szemeztem korábban is a pályázattal, de nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy elinduljak. Tavasszal aztán nagy lökést adott egy szakmai képzés, amin részt vettem, így belevágtam – mondta, Judit, aki mindent maga csinált: nem csak megálmodta, megtervezte a ruhát, de ő szőtte az a nyagokat is, amiből aztán megvarrta az egyes darabokat. Hogy ez jelentett-e plusz pontot az értékelésnél? Nem tudja. Csak én gyanítom, hogy igen! 

Tegyünk itt egy rövid kitérőt! Judit negyven évet töltött az államigazgatásban, bár a kreatív tevékenységek mindig fontos szerepet játszottak az életében és mivel szereti az egyedi darabokat, fiatalabb korában is varrt és horgolt. Édesanyja női szabó volt, gyerekként sokat ült mellette, innen jön az anyagok szeretete, az alkotás öröme. De az, hogy a kelméket maga is el tudja készíteni, azt mondja, számára egy csoda. A szövéssel komolyabban 2014-ben kezdett foglalkozni, miután nyugdíjba ment. A Fehérvári Kézművesek Egyesületében először a gyapjúszövést tanulta ki, aztán „beszippantotta” a vászonszövés, ami az élete része lett. – A lakástextiltől az öltözetekig, sok mindenre lehetőséget ad a szövés, csak jól kell megválasztani a színt és a fonalat. Legutóbb a gyöngyszövést tanultam meg, most pedig a gyöngykötés az, ami felkeltette az érdeklődésemet – árulta el. Tegyük hozzá: a papírfonásban is otthon van, csodás tárgyakat és ékszereket készít ezzel a technikával.

Térjünk most vissza a kis feketéhez! A díjazott, négy darabos kollekcióhoz egy rózsamotívumos ír horgolt csipkekesztyű adott inspirációt, amiből kiindulva egy ősi rózsás takácsmintát választott darabjainak díszéül.  Az összeállítás inkább alkalmi, de teljes mértékben hordható, a felső, a rakott szoknya, a bőszárú nadrág és a széles sál jól kombinálhatók. Tartozik hozzá egy kistáska is. A ruhához a kelméket Bourette, illetve mulberry selyemből szőtte. - Az előbbi nagyon kellemes és puha, ezért hordható ruha készíthető belőle, az Indiában kézzel festett mulberry selyemnek pedig a fénye és a színei különlegesek. A kollekció darabjait a kék színű takácsminta köti össze. A régiek úgy tartották, ez a minta védelmet nyújt a viselőjének – mutatta be Judit a kis feketéjét. A Hagyományok Házában tartott divatbemutatóra egyébként varrt egy másik fekete ruhát is, ami pamutból készült, derekán övvel, alján és a ruhaujjak végén körbefutó, aranyszínű művészfonal díszítéssel. Az öltözéket kiegészítő, ugyancsak arany-fekete, gyöngyszövött karkötő és nyaklánc szintén az ő munkája. 

A sikert követően Judit már a következő lépésre készül: egy new-yorki székhelyű alapítvány ösztöndíj pályázatára tervez jelentkezni, pályamunkájában a takácsminták eredetével és alkalmazásával foglalkozik. – Szerintem az esélytelenek nyugalmával indulok – mosolyog. – 

Ám elszántságát és alaposságát ismerve, szerintem van esélye!