Száz éve halt meg Kazay Endre, a polihisztor

Kovács Zoltán polgármester a Himnusz közös eléneklése után köszöntötte az ünnepség résztvevőit, közöttük Kazay Endre leszármazottjait. 

– Minden település méltán lehet büszke arra a polgárára, aki elismerést kiváltó tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy maga a település is ország-világ előtt ismertté váljon – mondta a polgármester. –  Vértesacsa számára ez a lehetőség ezidáig elsősorban Kazay Endre páratlan munkásságának köszönhető, pedig a kiváló gyógyszerész-polihisztor csak a halála előtti öt esztendejét tölthette falunkban. Aki tanulmányozta életét, tudhatja, olyan ember volt, aki szerette az állandó kihívást, fejlődést. Az ország több gyógyszertárában dolgozott, 1918-ban lett a vértesacsai Magyar Korona gyógyszertár tulajdonosa és 1923-ban bekövetkezett váratlan haláláig tevékenykedett itt. Rövid élete során a tudományok és a művészetek legkülönfélébb ágaival foglalkozott magas szinten, hazája és népe iránt érzett szeretete példaértékű mindannyiunk számára. Az acsaiak visszaemlékezései szerint amikor megbetegedett és a gyógyszertárt bezárták, az ajtón kis cédula lógott: „Orvosságért tessék a lakásba beszólni!” Orvosság nélkül senki sem távozott gyógyszerészünktől. Vértesacsa tisztelettel adózik a polihisztor emléke előtt!

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő ünnepi beszédének elején Wass Albertet idézte: „Amikor örökségről beszélünk, általában arra gondolunk ami atyáinktól hagyatékként reánk maradt. Lehet ez szemmel látható, kézzel fogható tárgyi érték, mint szerszám, fegyver, ékszer, ház, vagyon. Lehet azonban szemmel nem látható, és kézzel nem fogható szellemi kincs: gondolat, eszme, erkölcsi magatartás, tettek sorozata, mindaz ami évszázadok során lépésről-lépésre előbbre vitt egy nemzetet vagy az egész emberiséget. Tárgyi örökségek romlandók, tűzvész, háború elemésztheti azokat. Szellemi kincsek azonban örökkévalók. Ezek képezik egy-egy család, egy-egy nemzet, vagy az egész emberi világ egyetlen valódi elpusztíthatatlan örökségét. Azt az örökségünket amit nem vehet el tőlünk senki, ami nem veszhet el csak akkor ha mi magunk lemondunk róla, megfeledkezünk róla, vagy egyszerűen restek vagyunk arra, hogy megőrizzük és életünkben, cselekedeteinkben méltók legyünk hozzá.”

– Öröm látni, hogy e gondolatok lelkülete az önök tevékenységének köszönhetően áthatja Vértesacsán a Kazay-örökség ápolásának ügyét – folytatta Tessely Zoltán. – Ezt az örökséget ápolja ez a kis vértesacsai gyógyszertár és a benne megtekinthető emlékszoba. Köszönet érte mindenekelőtt Burgetti László gyógyszerésznek! Kazay Endre hagyatéka, az a szakmai kincs, amely több szakma közt elsőként jelesül a gyógyszerész társadalom öröksége, nem veszhet el. Köszönet azért, hogy mindent megtesznek, hogy el ne vesszen az örökség, és életünkben, cselekedeteinkben méltók lehessünk hozzá. Kazay Endre szenvedélyesen szerette a hivatását. Nem elégedett meg azzal, hogy elsajátította a szakmát, azzal, hogy pontos munkával kiszámítható egzisztenciát teremtett magának és családjának. Mindig törekedett a többre, akár tudásról, akár lehetőségekről volt szó. 

A honatya arra emlékeztetett, hogy rendszerezett, egyre bővülő tudása, amely könyveiben máig elérhető, éppoly példamutató, mint találmányai, felfedezései, vagy az a törekvése, hogy ismereteit megossza az őt követő generációkkal.

– Példája arra ösztönöz, hogy mi magunk is találjuk meg a hivatásunkat a munkánkban. Találjuk meg a munkánkban azt, ami lelkesít a fejlődés, tanulás olykor rögös útján. Találjuk meg azt, amivel leginkább hasznára válhatunk közösségeinknek. Ez az elkötelezettség, ez a hivatástudat ad valódi értelmet a munkánknak, és a mi élő, magyar közösségeink igazán hasznos tagjává tehet bennünket. Igen, Kazay Endre valóban polihisztor volt. Mondjuk ki bátran, nem lehet Kazay Endre életének üzenete a mának az, hogy nekünk is annyira sokoldalúnak, tehetségesnek kell lennünk, mint ő volt. Küldetése 100 év távlatából is látható, kézzel fogható. Kívánom, hogy képesek legyünk meghallani és megérteni a nekünk szóló üzenetét, hiszen példája segíthet bennünket a ma nehézségeinek leküzdésében. 

A megemlékezésen a szakma nevében Zakariás el Koulali országos tisztifőgyógyszerész és a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, Hankó Zoltán is méltatta a nagy előd életét és munkásságát, majd a tiszteletadás résztvevői közösen megkoszorúzták Kazay Endre sírját a vértesacsai temetőben. Amely egy rejtélyes és szörnyű tragédiára is emlékeztet: egy másik, közeli sírban nyugszik a polihisztor felesége és két leánya. A lányokat 1944-ben megerőszakolták a „felszabadító” szovjet katonák és vagy megölték őket édesanyjukkal együtt, vagy öngyilkosok lettek a gyalázat után, így követték a tudós gyógyszerészt az öröklétbe.