Hermann professzor idézte fel a történteket (videó)

Az első pákozdi csata tiszteletére történt mindez: mert bár Pákozdot említve mindenki azonnal negyvennyolcra gondol, lezajlott a település közelében sokkal korábban egy másik pákozdi csata is, amelynek jelentősége hasonlóan meghatározó – reményt adó – volt.

Jelentős győzelemnek bizonyult 1593. november 3-án az első pákozdi csata, hiszen az volt Mohács után az első alkalom, amikor sikerült döntő vereséget mérni a török fegyveres erőkre. Komoly diadalnak számított azért, mert az oszmánok előtte több dunántúli várat is elfoglaltak. Tehát keresztény győzelemmel kezdődött el az a 15 éves háború, amely Magyarország területén 13 évig tartott és amolyan európai világháborúként zajlott le, hiszen minden országból küzdöttek nálunk hadra fogható keresztény zsoldos csapatok. Nagy csaták voltak, Esztergomot például kétszer ostromoltuk és 1595-ben sikerült is visszafoglalni. Magyar nézőpontból mindenképpen ki kell emelni a Bocskai-féle szabadságharcot, amely abban az időszakban a magyar megmaradás és a református vallásgyakorlás elterjedése szempontjából bizonyult nagyon fontosnak. A 15 éves háború hosszú története Székesfehérvár és Pákozd térségében kezdődött el, mégpedig úgy, hogy reményt adott a magyar és a keresztény erőknek, hiszen elhittük: végül akár győzhetünk is.

Ezért írták a hétfői alkalomra szóló meghívóra a szervezők: „Remény adó győzelmek”. Az alkonyatban Görög István, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezetének alelnöke, a közeli nemzeti emlékhely korábbi ügyvezetője a Nagyvezekény téren arról a civil kezdeményezésről és törekvésről beszélt, amelynek végén egyszer majd szobor állhat a helyszínen, majd a résztvevők mécsest gyújtottak a 430 évvel ezelőtt megvívott csata emlékére és elhelyezték az alapkő mellett a tiszteletadás koszorúját.

A megemlékezők és más érdeklődők ezután a helyi Kultúra Háza könyvtárában meghallgatták Hermann Róbert történész beszámolóját a két pákozdi csatáról. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, a Magyar Történelmi Társulat elnöke kérdésekre válaszolva beszélt mindazokról a tényekről és érdekességekről, amelyek a török, majd a horvátok elleni küzdelmet jellemezték egykor és örökre beírták Pákozd nevét a magyar történelem vérrel és aranybetűkkel írt képzeletbeli lexikonjába.

Az esemény egyben könyvbemutató is volt: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetének legalaposabb ismeretekkel rendelkező, kiváló kutatója legutóbb Pákozdtól Schwechatig címmel adott ki egy munkát és természetesen magával hozott néhány példányt. „Egy csata jelentősége nem feltétlenül abban rejlik, hogy sok százan vagy sok ezren meghalnak és megsebesülnek, fontosabb, melyek lesznek az összecsapás katonai-politikai következményei. Márpedig ebből a szempontból Pákozd döntő sikernek tekinthető, hiszen Jellasics támadó hadműveletei összeomlottak, azt a kezdeményezést, amit a drávai átkeléssel megszerzett, elveszítette”, jelentette ki immár sokadszorra a történész professzor, mielőtt a másik, az első pákozdi csatára tért volna. (Hermann Róberttel, az egykori székesfehérvári gimnazistával hosszabb interjút készített a FEOL, az írást rövidesen olvashatják, a felvételt meghallgathatják nálunk.)