Képzelt séta a lakótelepen

Eláll az eső. Nézem a tobzódó fák koronáját. Üdén lélegeznek a betonrengetegben. Egyre szebbek és zöldebbek.

Miközben bámulok fölfelé, látom, jön velem szemben König Róbert. Az előbb találkozott Ballagó Imrével és Áron Nagy Lajossal. Mindkét idősebb festő dicsérte hajdani Telekis osztálytársam grafikáit, művészetét. Lajos bácsi tárlatát a minap nyitottam meg a Jákyban, ahol Puspán Béla, az igazgató szívesen látta vendégül régi Ságváris tanárkollégáját. Róberttel arról is beszélünk, hogy a minap találkozott testnevelő tanárunkkal, Csukás Bandi bácsival, akivel rólam is szót ejtettek. Pl. arról, hogy az ő ötletére írtam sportcikkeket a Hírlapnak a 60-as évek végén. Emlékszem, amikor Hollósy Ferenc két pohár bor között olvasta el első írásomat a jelenlétemben… Mint Szederkényi Ervin később a pécsi Jelenkor szerkesztőségében. Vagy ahogy korábban Bécsy Tamás szedte szét első TDK-s dolgozatomat. Ami aztán később különdíjas lett.

És jön a lakótelepi úton Dienes Ottó. Arról beszélgetünk, hogy sokan örültek a múltkor annak, hogy a bodajki református gyülekezeti házban ő is kiállította műveit Jónás Józseffel és Sobor Antallal együtt. És milyen kedvesek voltak, hogy utána bejöttek velem beteg anyámhoz is. Szeretem Ottó irodalmi és képzőművészeti dolgait. Jónás-művel is gazdagodtam nemrég: Csurgón megajándékozott egy fiúportréval. „Akár te is lehettél volna a modellem” – mondta.

Aztán jön Fülöp Gyula és Siklósi Gyula, a múlt két jeles kutatója. Valami kisebb vita van közöttük, nem is értem, miről. De látszik rajtuk, hogy barátok. Gyakran járnak errefelé, s a régészprofesszor a múltkor eljött egy királykúti estre is. Ott újságolta, hogy fiam és menyem szomszédja lett. Alig, hogy szóba elegyedünk, ránk köszön Fitz Jenő, a legendás múzeumigazgató. Természetesen most is rajta a csokornyakkendő. Meg is ragadom az alkalmat, hogy felkérjem egy szereplésre a Romkertnél, ahol tüntetünk az ormótlan fémtető miatt. Rögtön igent mond, és megjegyzi: ott bűncselekmény történt!

Tovább megyek. Már-már süt a Nap. Kovács Jenő siet el mellettem. Hamarosan elkészül az általa megálmodott órajáték a Kossuth utca melletti belső téren. Somogyi Tamás szólít meg kissé odébb. Most készül egy 56-os fotókiállításra. Megnyitnám-e? Persze, hogy vállalom. Ott meg Siki (Siklósi Imre), a zenész. Jót beszélgetünk arról, hogy dalszövegei lírai erejűek. Át is ad egy válogatást. Talán az Árgusban megjelenhetnének. Amikor idáig ér a párbeszéd, meglátom Julót (Horváth Júliát). Csak pár szót váltunk, mert siet a múzeum felé. Most éppen Vajda János fehérvári szálait kutatja.

És jönnek, jönnek. Van, akivel ritkán, van, akivel gyakran találkozom. Elbújik a Nap, s újra csöpörög az eső. Könnycseppek talán?