A másik ember vagy egy természeti jelenség is adhat inspirációt

Amikor ezt a cikket írom, éppen újhold van. A növekedésben lévő égitest is hordoz magában jelentést, a székesfehérvári mandalarajzoló Bónai Zsuzsiban pedig ezáltal is elindulhat az alkotás folyamata – ott jártamkor legalábbis megmutatta, milyen újhold-mandalákat alkotott a napokban.

A pici műhelyben – amely egyben kezelőhelyiség, mert Zsuzsi craniosacrális biodinamikával (egyfajta érintésalapú módszer) is foglalkozik – több szépséges mandalát látok többnyire kékes, szürkés, zöldes alapon, rajtuk ezüst vagy arany színnel megrajzolt mintákkal. Ezek azok, amiket a növekvő Hold inspirált, de azért vannak egészen más hangulatú, pirosas, sárgás alkotások is. Mind vonzza a szemet, és mint említettem, nem csupán azért, mert mutatósak, hanem mert árad belőlük az a fajta energia, amely a mandalák sajátja lehet, hiszen az univerzumot, a teljességet is jelképezik.

Bónai Zsuzsi körülbelül öt éve készítette első mandaláját, és azóta lényegében nincs megállás. Igaz, rajzolni gyerekkorában is szeretett, de viszonylag hosszú volt az útja addig, hogy az alkotás, a mandalázás legyen az egyik foglalkozása. Pedig a családban voltak ügyes kezű emberek: egyik nagyapja, apukája és egyik unokatestvére is jól rajzolt, festett. Zsuzsi mégsem a művészeti pálya irányába indult el, hanem közel húsz évig az adóhivatalnál dolgozott, mielőtt önálló vállalkozó lett. Idővel egyre jobban érezte: szeretne a két kezével, az érintéssel dolgozni. Először egy indiai, ayurvédikus masszázstanfolyamra talált rá, majd a craniosacrális biodinamikával kezdett el foglalkozni, amellyel 2018 óta másokon is segít. „Úgy érzem, hogy ez a dolgom. A kezemmel való munka, a masszázs, az érintés például” – fogalmaz Zsuzsi.

Hamarosan eljutott egy önismereti táborba, ahol nagyon sok érzelmi hatás érte. Ezután jött a mandalarajzolás, és ugyan először tartott attól, hogy elrontja a rajzot, mégis belevágott. Egyre kitartóbb lett, egyre inkább kiteljesedett ebben, és hamarosan már nem csupán magának, hanem megrendelésre is alkotott. Kipróbált különféle technikákat, színeket, és érezte, hogy fejlődik. Magától tanult, dolgozta ki saját módszerét, és videókat is nézett. Megalkotta az első Nap-Hold mandalákat, és azt is megtapasztalta, milyen a másik emberre ráérezve, ráhangolódva alkotni.

A mandala készülhet ecsettel, Zsuzsi viszont lakkfilccel, ezüst vagy arany színű tollal dolgozik az alapozott vászonra. Tudatosan, precízen alkot, de azért voltak lazábban kivitelezett képei is, amelyeken nem pontosan szimmetrikus a minta. Nem is ez volna a lényeg, mármint a szimmetria – véli Zsuzsi – hanem hogy az, aki csinálja a mandalát, jól érezze magát közben, örömmel rajzolja meg a mintákat. Ha valaki mandalarajzoláson vesz részt nála, akkor a vonalzót és körzőt az alap felrajzolásához használják, minden más egyéni. Zsuzsi segít kitalálni, kidolgozni a mintát, és egyáltalán nem baj, ha valaki nem jó rajzos, hanem csak a pálcika emberig jutott el. Ez éppen elég lesz – teszi hozzá Zsuzsi, aki pár éve mandalarajzoló foglalkozásokat is tart. „Mivel mindenki a lelkéből dolgozik, ezért mindig csoda születik” – fogalmaz az alkotó, aki szerint a mandalázás egyrészt azért jó, mert készítése közben lelassulhatunk, kapcsolódhatunk a lelkünkkel, így egyfajta meditatív élményt élhetünk át. Másrészt nem mindig ilyen mély spirituális a tartalom, hanem az a fontos, hogy a rajzoló megérezze, milyen az, amikor siklik a toll a vásznon, és valami egyedi, mutatós kép születik.

Legyen bármelyik, az biztos, hogy az ünnepi, karácsonyi időszakban ezek az alkotások is sugározhatják felénk a fényt, a világosságot.