Ezért pusztulhatnak a halak a Pátkai-tározóban

A Pátkai-tározó vízminősége a tavalyi évben nem igazán lett volna alkalmas vízpótlásra, ám a  Velencei-tó alacsony vízállása miatt mindenképpen szükség volt az újbóli megnyitásra, szögezte le a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság abban a jelentésében, amely a tározó vízminőségének legfrissebb vizsgálatát is elemezte. Az Igazgatóság a feol.hu számára elérhetővé tette a vizsgálati anyagot, amely mérte a víz minőségét és jelezte a halpusztulás tényét a Pátkai-víztározóban.

Mint emlékezetes, 2023 év elején is megnyitották a tározó zsilipét, amely a szakemberek szerint jó döntésnek bizonyult, az algák szaporodása szempontjából legalábbis biztosan. Az akkori vízpótlás tapasztalatai ugyanis rámutattak: a télen-tavasszal indított vízpótlás az alacsonyabb alga mennyiség miatt még elviselhető vízminőségi kockázatot jelentett a Velencei-tó számára.

A 2023-as évben azonban már szemmel láthat vízminőségi változások is zajlottak a tározóban: a klorofill tartalom például tavaly novemberig kifejezetten magas értéken maradt, az éves maximumot (köbméterenként 670 milligrammot) november közepén mérték a Vízügy szakemberei. Ez az extrém magas érték a lehűléssel azonban gyorsan csökkent – a legutóbbi mérés 52 milligrammot mutatott köbméterenként.

Oxigénhiány: amit a halak sem bírnak

Az algák gyorsan pusztultak tehát a lehűlő vízben, ám oxigéntermelésük kiesése és a tározó magas szervesanyag tartalma miatt a lebontó folyamatok kerültek túlsúlyba – mutat rá a szakmai anyag egy olyan biológiai folyamatra, amelynek következményei már a halállományt is befolyásolták, ugyanis a tározóban oxigénhiány alakult ki. A tavaly december 19-i vízeresztés tehát ilyen előzmények után – alaposan lecsökkent klorofill tartalom mellett, de oxigénhiányos állapotban - kezdődhetett meg. A víz mintázása, laborvizsgálata természetesen azóta is folyamatos. A legfrissebb, január 2-i teszt során a Zámolyi- és a Pátkai-tározó elfolyó vizét, a Császár-víz torkolati szakaszát, illetve a Velencei-tóban kialakuló vízminőség változásokat a korábbi tapasztalatok alapján a tó nyugati területein négy ponton mintázták.

Sok mindent jegyeznek ilyenkor a szakemberek: a vízhozamot, a víz hőmérsékletét, kémhatását, fajlagos elektromos vezetőképességét, oldott oxigén tartalmát, a nitrogén és foszforformák jelenlétét, a kémiai oxigénigényt, klorofill-a koncentrációkat, valamint a lebegőanyag mennyiségét és az alga összetételt. A Velencei-tóban továbbá - kénkiválásra utaló jelek esetén - a szulfid koncentrációját is vizsgálják.

A mért értékek közül a klorofill tartalom említendő elsősorban, amely a Pátkai-tározóban a decemberben mérteknél lényegesen magasabb értéket mutat, de még így is elmarad a határértéktől. A hasonló vízrendszerekben az ilyen mértékű ingadozás nem ritka, vélekednek a vízügyi szakemberek, ám ezzel együtt jár az is, hogy az algák pusztulásával párhuzamosan oxigénhiány alakul ki, amely pedig hozza magával a halpusztulást. Ám – áll a jelentésben -,  a tározóban mostanra megnőtt a klorofill koncentráció, az oxigénhiány is elmúlt, mégis jelennek meg az újabb s újabb haltetemek.

A Pátkai-tározó „viselkedése”: visszatekintés nagyobb távlatokra

Ennek több oka is lehet – erre pedig egy másik vízügyi jelentés mutat rá, amely nagyobb időszakot felölelő vizsgálat alapján értékeli a tározóban történteket. E szerint a vízügyi szakemberek a kétezres évek óta tapasztalják a tározó egyre erőteljesebb algásodását. A biológiai folyamatok során megfigyelték az algaösszetétel változását, vagyis megjelent például trópusi eredetű, a melegebb időszakokat szerető süveges kékmoszat. Klimatikus változásokra enged következtetni az is, hogy a tározó algatömege az utóbbi 5-6 évben már nemcsak nyáron, de a hűvös téli időszakban is lerontotta a vízminőséget. Aggodalomra ad okot ez a jelenség, hiszen az algás vizekben a szervesanyag és oxigénháztartás alakulásában olyan drasztikus és gyors változások következhetnek be, amelyeket már most is tapasztalhatunk a tározóban.

Az algák jelenlétének legjobb indikátora a klorofill mennyiség, ezért olyan fontos ismerni annak mértékét a vízben. Ennek határértéke 75 milligramm köbméterenként, e fölött „hipertróf”, azaz úgynevezett „túltermő” állapotról beszélhetünk. Ahogy cikkünk elején már jeleztük, ez az érték a Pátkai-tározóban folyamatosan ingadozik, sőt, egyre instabilabb képet mutat – jelenleg azonban szerencsére nem magas („a legutóbbi mérés 52 milligrammot mutatott köbméterenként„). Kritikus vízminőségi állapot azonban időnként előfordul, mint tavaly novemberben, amikor gyakorlatilag rekord méreteket öltött. Ennek a hatása az oxigénhiány, amely a szakemberek szerint önmagában is okozhat halpusztulást. Ám egy olyan vízben, ahol az oxigénhiány mellett a lebontó folyamatok vannak túlsúlyban, olyan vegyületek keletkezhetnek, melyek magasabb koncentrációban szintén nem tesznek jót a halaknak. Ilyen az ammónium és a szulfid mennyiségének emelkedése is a vízben. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a téli jegesedés tovább ronthatja a helyzetet, hiszen a lebontás során keletkező mérgező gázok a jég miatt nem tudnak távozni a vízből, a légkörből pedig nem tud oxigén beoldódni a vízbe.

A horgászok nem csodálkoznak

A tározónak friss vízre lenne szüksége, vélekednek a horgászok. A Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetsége (HOFESZ) társadalmi elnöke, Nagy Attila a feol.hu-nak elmondta: szerintük nem volt előnyös lépés ismét kiengedni a vizet a tározóból, amely korábban sem volt alkalmas a lehalászásra. Így nem tudták menteni a még meglévő állományt. Be is vallja: a halpusztulást már korábban megjósolták.

- Adott víztérfogathoz nagyon jelentős halállomány volt a tározóban. A nagy víztérben kialakult egy olyan halállomány, amelynek az itteni élet komfortos volt, ám ugyanez a mennyiségű hal az egyharmad mennyiségű vízben természetszerűleg nem tudja jól érezni magát. A tartós vízhiányos állapot miatt tehát erre számítani lehetett – fogalmazott, s kitért arra is, miért nem tudták lehalászni az állományt a leengedés előtt: a Pátkai-víztározó medre ugyanis nem egységes, számos kisebb-nagyobb víztestből, mederből áll, ráadásul rendkívül iszapos. Ez a hálós halmentést nem tette lehetővé, a tározó menti magas gát pedig azt is bonyolulttá teszi, hogy autóval közelítsék meg a vízpartot. A következő hetekre prognosztizált jegesedés pedig tovább nehezíti a műveletet. Ellenben a Velencei-tó most „egész jó irányba halad” – vélekedik a szövetség megyei elnöke.

- Ha csapadékos tavasz érkezik, akár a minimális 130 centiméteres vízállást is elérheti a tó. A tavalyi évet a ponty és a kárász élte túl a tóban, a ragadozó állomány azonban visszaszorult – tette hozzá. A halállománynak tehát – vélekedik a szakember - most nagy problémája nincs a Velencei-tóban.