Huszonkilenc bort kóstoltak a Móri Borvidéki Bormustra második állomásán, Csókakőn

Ebben az évben négy állomása lesz a Móri Borvidéki Bormustrának. Söréden volt az első, most Csókakőre látogattak a szakértők. A rendezvénysorozat jövőre ünnepli negyed évszázados fennállását, és a célja nem más, mint kizárni a pincevakságot, de a szakmai részen túl a szőlővel és borral foglalkozó gazdák tucatjait kovácsolta közösséggé az elmúlt 24 évben.

Február 5-én, a csókakői művelődési házban tartották a mustrát, melyen elsőként Zsipi Gyula, a Csókakői Szent Donát Borrend elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd bejelentette, hogy 29 minta érkezett a bormustrára, melyből 21 fehér, 6 rozé, de persze volt vörösbor is.

– Nagy dolog az, hogy nem kevesebb, mint 90-95 százalékban kistermelőket tudtunk megszólítani. És csak páran vannak olyanok, akik nagyobb termelőnek számítanak, akár a szőlészet, akár a borászat szempontjából. Mindig el szoktam mondani, hogy építő jellege legyen a hozzászólásoknak és hogy azok a kistermelők, akik igazából még tanulnak, vagy tanulni szeretnék a borkészítést, segítséget kapjanak ezen rendezvénynek köszönhetően.

A borokat kizárólag borkirálynők szolgálták fel, és nem csak Keszi Barbara, a csókakői borrend jelenlegi borkirálynője, hanem Erdődi Orsolya és Klima Olga is töltögetett a vendégek poharába. Természetesen a móri borkirálynő Négele Dóra is a vendégek között ült, udvarhölgyeinek koszorújában.

Pár szó erejéig Bognár Gábor nagymester is szólt a megjelentekhez, majd egy kis technikai szünetet követően a Szent Donát Borrend tagja, Eisenberger Zsolt, a rendezvény levezetője intett, hogy hozhatják a hölgyek az első tételt.

Vegyes fehérekkel indult a 29 tételből álló sor. Sajnos több olyan is volt közöttük, amelyen már most, februárban érezhető volt némi oxidáltság. Az egyik kénhidrogénes volt, de csak annyira, hogy az ítészek ne értsenek egyet. Egy másik bor esetében pedig magas illót állapítottak meg, ami az ifj. Sáfrán András szerint azért alakult ki már a kezdet kezdetén, mert lassú volt a szőlő feldolgozása.

Bianca bor is került a poharakba, határvonalként a vegyes fehérek és az Ezerjók között. Geszler József ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy:- Sokat, egyre többet kóstolunk ebből a fajtából. Ez igazán hordozza a várt íz- és illatvilágot, ami kicsit furcsa, de a Bianca ilyen, szóval ez nem is rossz.

Aztán megkezdődött az Ezerjók sora. Volt közöttük olyan, ami nem nyerte el a megjelentek ízlését, ám volt olyan is, amire azt mondta Szili Sándor móri borosgazda, hogy ez megjelenésében, ízében és illatában is Ezerjó. Ezzel Keszi Tamás sörédi borkészítő is egyet értett. Volt egy másik, amit Sárfán András, a hegyközség egyik tisztségviselője így értékelt: – Szépen elkészített, kicsit vékony, ugyanakkor kellemes illatú, szép megjelenésű bor. A borok valahol itt kezdődnek.

Geszler József felhívta a jelenlévők figyelmét.

– Nagyon oda kell figyelni az Ezerjóra, mert mindösszesen három borvidéken van ilyen fajta, így ez igazi különlegesség, ami ránk jellemző, hiszen ezek vagyunk mi – fogalmazott az egyik móri családi pincészet vezetője, Geszler.

Az Ezerjót önnön gyermekei követték, így Generosa és Zenit került a poharakba. Az előbbi fajtához tartozók közül az egyik nem volt hibás, de túlságosan fajtajelleges sem. A másikra viszont azt mondta az egyik szakember, Németh Csaba, hogy szépen elkészített, fajtajelleges, tiszta illatú. technológiai bor. A Zenit, talán egy korai szüret miatt visszafogott illatban, de ízében, zamatában jött a fajta, a szakemberek szerint.

A három Chardonnay közül az egyik nem volt kiemelkedő, ám a másikra egy olyan vélemény érkezett, hogy szép, és bár lehetne teltebb, de ízében és illatában megvannak a fajta jegyei.

Kiemelték a jó savait és a mandulás ízt egy Olaszrizlingnek,  és egy ugyanattól a gazdától származó Sárga muskotályt is megdicsértek.

A rozék közül egyik sem nyerte el úgy igazán a résztvevők ízlését, viszont egy Kékfrankos váratlan sikert aratott a tanulságos szakmai est végéhez közeledve.

– Nagyon sokféle bort kóstolhattunk azt gondolom, úgy fajtában, mint minőségben és sajnos találkoztunk borhibákkal, sőt borbetegségekkel is, de ettől függetlenül azt mondanám a bortermelőknek, hogy ne csüggedjenek, ne veszítsék el a bátorságukat! Jövőre nézzük majd meg a 2024-es borokat, amiket már úgy készít mindenki, hogy levonja a mostani bormustra tanulságait. Immár 24 éve azzal a céllal jött létre ez a rendezvény, hogy még idejében feltárjuk az esetleges problémákat, hogy el tudjuk kerülni, hogy hibás, beteg borok készüljenek. Nehogy azt gondolja valaki, hogy a nagyobb üzemekben nincsenek adott esetben hibás tételek. Mindig azt szoktam mondani, hogy az a nagy borászat, aki azt állítja, hogy nem bontott még vissza palackot, az festi magát. Addig is bízzunk abban, hogy egy jobb évjárat lesz az idei, mint a 2023-as volt – zárta összefoglaló beszédével a program szakmai részét Varga Máté, a Móri Borvidék hegyközségének elnöke.

Ezt követően felszolgálták a vacsorát, melyet a csókakői borrend tagja Végh György és párja Margó készített. A sült húsokhoz, májakhoz nem csak burgonyát, illetve savanyúságot szolgáltak fel, hanem pálinkát, és persze a bormustra borait is.