Székesfehérvár és Pákozd szeretettel fogadta hőseit

A Liszt Ferenc repülőtéren a családtagok, a kollégák és a sajtó munkatársai mellett a török nagykövetség képviselői virággal és tapssal fogadták őket, majd a fáradt mentők a felszerelés nagy részét a pákozdi logisztikai központba szállították. Aztán ki-ki hazatért szeretteihez: Pavelcze László, az egység parancsnoka Pákozdra, Klupács Péter mentő pedig Székesfehérvárra.

A baptista kutató-mentő csapat keresőkutyái Törökországban tizenegy élő személyt jeleztek, majd hét túlélőt önállóan, vagy pedig török segítőikkel együtt emeltek ki, közülük kettőt nagyon rossz állapota miatt az egészségügyi csapatnak kellett ellátnia, hogy szállítható legyen. A többi fellelt élő személy kiemelését más-más technika igénybevételével a török hivatásos és önkéntes csoportok végezték el. A mentőcsapat munkáját – számos vállalkozás és magánszemély mellett – a Hungary Helps program és Magyarország Külügyminisztériuma támogatta.

A törökök nagy része rokonának tart bennünket, talán ezért sem felejtik el az egy éve történteket. Minap a Yunus Emre Török Kulturális Intézetben látták vendégül azokat a magyar kutató-mentő csapatokat és családtagjaikat, akik az egy évvel ezelőtt bekövetkezett földrengések után összesen harmincöt túlélőt emeltek ki a romok alól. Azbej Tristan és Kovács Zoltán államtitkárok is részt vettek a megemlékezésen, amelyen más mentők mellett jelen volt Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke és Pavelcze László, a szervezet veszélyhelyzet-kezelési igazgatója is. Gülşen Karanis Ekşioğlu asszony, a Török Köztársaság magyarországi nagykövete beszédében kifejezte a török nép háláját az általunk tett erőfeszítésekért, és köszönetet mondott a meghívott házastársaknak is a támogatásért és áldozatvállalásért, mindazért, amit a baj idején a rászorulók megsegítésére indult hivatásos és önkéntes csapatok tagjaiért tettek.

– Ma is úgy emlékszem mindenre, mintha tegnap lett volna – mondta Pavelcze László a FEOL-nak. – Nekünk a mindennapokban is feladatunk a másokon való segítés, de nyilvánvalóan elég meghatározó volt, ami egy évvel ezelőtt ott, Törökországban történt. A mai napig nem bántam meg és nem szégyellem azt, hogy akkor a helyszínen a kamera előtt elérzékenyültem, hiszen ember és apa vagyok. A mi Rescue24 mentőcsapatunk a keresőkutyák segítségével tizenegy túlélőt talált meg és közülük hetet közvetlenül mi emeltünk ki a romok alól, és ezért nagyon büszke vagyok a küldetést végrehajtó csapat tagjaira. És minden magyarra, aki ott járt segíteni: azt gondolom, ha csak egyetlen embert mentettünk volna meg, már arra is büszkék lehetnénk.

Az aggodalom után rendkívüli szeretet fogadta a hazatérőket a főváros után Székesfehérváron és Pákozdon is, nem késtek a hivatalos elismerések, díjak sem.

– Székesfehérvár díszpolgárrá választott, és mások is kaptak kitüntetést, de ettől mi még nem lettünk többek – szögezte le a mentésvezető. – Persze nem szeretnék egyetlen adományozót sem megsérteni, de nekünk a feladatainkat holnap ugyanúgy el kell majd végezni, mint ahogy azt korábban tettük. Nagyon nagy baj lenne, ha egy kitüntetéstől vagy elismeréstől megváltoznánk. Jelenleg zajlik az Év embere választás a vármegye hírportáljának felületén, megtisztelő, hogy jelöltek bennünket. Azt hiszem, akiket felterjesztettek, azok számára már maga a jelölés is elismerést jelent. Úgy érzem, mi ketten Klupács Péterrel már tavaly az év emberei voltunk, akkora szeretet fogadott minket itthon. Törökországból is folyamatosan keresnek bennünket, az egyéves évforduló alkalmával nagyon sok üzenetet kapunk. Vendégként is visszavárnak bennünket oda, ahol egyébként annak idején, 1999-ben már jártunk ott a mentőegységgel, és milyen érdekesek a számok: akkor is hét embert emeltünk ki a romok alól.