Jó reggelt, Fejér vármegye!

Most mennem kell, mondja Charles Bronson a Volt egyszer egy vadnyugat záró jelenetében. És megy. Nézem a színészeket, halott vagy aggastyán már mind, ám a film olyan, mint vetítésének első napján, mert felújították: csodákat művel a digitális technika. Mindannyiunk zsebében ott lapul egy szuper fényképezőgép, ezrével készülnek a felvételek mindenről, ami megtörténik, tán arról is, ami csak képzelet. Régen, egy másik, messzi világban egy élet során csupán néhány képet őrzött meg a férfiember: ő a pólyában, ő az egyenruhában, ő és az asszony. Ők és a gyerekek. Éppen ezért volt értékük, gondosan őrizték a megsárgult fotográfiákat, mint nehéz sorsuk stációit. Azonban most már annyi összekattintott felvételünk van, hogy úgy érzem, valójában nincs egy sem.