Ismerjük meg Fejér településeit! – Pákozd

Pákozdról készült filmünket ITT tekinthetik meg.

Feljegyezték, hogy Árpád egyik vezére, Ösbő volt az, aki ezt a területet választotta ki magának táborhelyül. Akár így történt, akár nem, az bizonyos, hogy Pákozd az évszázadok során a Budáról Székesfehérvár, majd Veszprém felé haladó kereskedők, seregek, zarándokok egyik fontos állomása lett. Sajnos stratégiai jelentőségét az itt élők jócskán megszenvedték, hiszen három komoly háború három véres ütközete is e dombokon zajlott le. 
Ahhoz, hogy ezeket fel­idéz­zük, érdemes gondolatban ellátogatnunk a közeli Mészeg-hegyen lévő Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhelyre. 
A község éppen az egyik ilyen ütközet miatt lett Magyarország egyik legismertebb települése: az 1848. szeptember 29-i győztes (egyes történészek szerint szigorúan katonai értelemben inkább döntetlennek mondható) pákozdi csata emléke mélyen a magyar néplélekbe ivódott, ráadásul ezt az eseményt tartjuk a Magyar Honvédség születésnapjának. 

Az ütközet emlékére 1951-ben állítottak fel egy obeliszket a Mészeg-hegy tetején, aztán 2002-től a terület fejlesztése – elsősorban a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezetének erőfeszítéseivel – jelentősen felgyorsult. Mostani formájában az emlékpark 2010-ben nyitotta meg kapuit és azóta is legfontosabb célja, hogy bemutassa a honvédség történetét, az elmúlt 170 év főbb katonai eseményeit és emléket állítson az ismert és ismeretlen katonahősöknek. Ha a látogató körülnéz, egy csodálatos – a Velencei-tó és a Velencei-hegység között fekvő – földrajzi környezetet, s benne egy szépen kialakított parkot lát számos emlékművel, kiállítási felülettel és az ismeretterjesztés interaktív lehetőségeivel. A pákozdi csatáról mindenki hallott, egy másik, időben jóval korábbi ütközetről azonban már sokkal kevesebben: ez az 1593-ban történt összecsapás az I. pákozdi csata néven vált ismertté. 

Tizennégyezer magyar és húszezer török katona állt egymással szemben, aztán a Pálffy Miklós lovas kapitány és Zrínyi György dunántúli főkapitány által vezetett derékhad lökésszerű támadással elűzte Hasszán budai pasa lovasait a környékről. A második világháborút az országban elsőként itt megvalósított doni emlékhely – egy kápolna – idézi, amely elé 1999-ben orosz földről, Roszkino falu mellől „hazaérkezett” minden elhunyt magyar katona jelképeként egy ismeretlen honvéd földi maradványa. És van egy helyreállított lövészárok az emlékparkban, ahol valóban harcoltak. Pákozd neve egyébként feltehetően egy szláv eredetű személynévből származik, a község és környéke az őskortól lakott volt. Anonymusnál is megjelenik az elnevezés: „iuxta montem Pacostu” („a Pakosztu-hegy alatt, közelében). Szerencsés a földrajzi elhelyezkedés, a két nagyváros, Budapest és Székesfehérvár, valamint az autópálya közelsége. 

Ezt koronázzák meg a természeti kincsek: a sajnos lassan elfogyó Velencei-tó, a Bella-tó, az Angelika- és az Anikó-forrás, a Pákozdi Pagony, amely egy százhektáros kirándulóhely, az Ingókövek, és a Madárvárta. Mindezek és a patinás múlt napjaink egyik legvonzóbb Fejér megyei településévé teszik. Lényeges, hogy nem jutott más tókörnyéki település sorsára, mert megőrizte falusias jellegét, és az ide – egyre gyakrabban kerékpárral – érkezőt sajátos hangulattal fogadja. 
Mintha az egykori halászok is itt élnének még, együtt a mostaniakkal. 
A múltat és a jövendőt lelkes civilek tevékenysége kapcsolja össze a településen.  

Nagy Mihályné, a pákozdi katolikus egyházközség világi elnöke a község szeretett és féltett templomáról beszél, amely már régen megérett a felújításra. Elsőként a kupolát készítik el a földön, miután a területet körbekerítették. A munkálatok jelenleg olyan szakaszukban vannak, hogy körülbelül két hét múlva sor kerülhet a templomsapka cseréjére, a régit daruval leemelik, a helyére egy új kerül. Szerencsére sokan vannak, akiknek szívügyük a felújítás folytatása, amelyre bizony szükség lesz. 

Fazekas Tivadarné, Lujzi néni egy olyan csoport tagja, akik szőnek, agyagoznak, kirándulnak, néha kiállításokra járnak. Ő már sokaknak örökre Lujzi néni marad, hiszen húsz évig volt az óvoda dajkája. Jó ideig mindenkit ismert a községben, de egyre több a betelepülő, hiszen Pákozd változik, fejlődik. 

Amikor találkozunk a község központjában, Handler Attilára mutat, ő is „kis óvodása” volt valamikor. Attila azonban már komoly férfi, aki társaival életre hívta a Pákozdi Hadtörténeti és Kegyeleti Csoportot. Felszerelési tárgyakat gyűjtenek a világháború időszakából: eleinte csak Pákozdon kerestek, aztán egyre messzebbre jártak a megye területén. Hadisírokat gondoznak, megszépítették a negyvennyolcas emlékművet, egy kutat a hegyen, amely zarándokhellyé vált azóta.